Falra festették az ördögöt részeg angol szurkolók Marseille-ben, amikor az Iszlám Államot (IÁ) idézték meg a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság kezdetén. Nem is kellett sokat várni, a megszólított néhány nappal később megjelent.
Addig pedig a futballhuligánok gondoskodtak a zűrzavarról és a véres akciókról. Igaz, nem viselkedtek terroristák módjára, mint az IÁ emberei, de brutalitásuk már-már megközelítette a hírhedt fanatikus iszlamista szervezetre jellemző szintet.
A napokban azonban már támadásba lendültek a dzsihadisták is. Aligha a szurkolói felszólításnak tettek eleget. Inkább saját elhatározásból kezdtek ismét gyilkolni.
Előbb az egyesült államokbeli Orlandóban követett el példátlan vérfürdőt egyik szimpatizánsuk (tagjuk?), majd Franciaországban a helyi társa gyilkolt. Az utóbbi a hét elején egy házaspárral végzett, a férj vidéki rendőrtiszt volt.
A franciaországi támadó több közösségi oldalon újabb merényletekre szólított fel, mielőtt a kommandósok végeztek vele. Halála előtt azt is megüzente, hogy a radikális iszlám követői temetőt csinálnak az EB-ből. A rendőrség ettől alighanem még idegesebb lett.
Sejteni lehetett, hogy az IÁ készül valamire a labdarúgó-Európa-bajnokságon. A hatóságok azonban talán abban bíztak, hogy a megannyi óvintézkedéssel, ellenőrzéssel és egyéb művelettel megakadályozhatják a terrorista akciókat. Legalábbis az olyan méretű lövöldözéseket és öngyilkos merénylők által elkövetett robbantásokat, mint amelyek tavaly borították gyászba Párizst. A novemberi IÁ-rajtaütésben csaknem 130-an meghaltak és több mint 350-en megsebesültek. Franciaországban azóta rendkívüli állapot van érvényben.
Az Egyesült Államokban nem vezettek be ilyen szigorítást, bár kétségtelen, hogy az ellenőrzés és a lakosság szemmel tartása egyre szigorúbb a 2001-ben New Yorkban végrehajtott repülőgépes terrortámadások óta.
A biztonsági intézkedések ellenére az illetékesek állítólag még abban sem biztosak (vagy talán nem akarják elismerni), hogy a floridai Orlandóban vasárnap elkövetett támadás – amerikai születésű és állampolgárságú – végrehajtójának bizonyítottan köze volt az IÁ-hoz, amely azonnal magára vállalta a felelősséget az USA történetének legvéresebb lövöldözéséért. A vérfürdő 49 halálos áldozatot követelt, 53 ember sebesülését okozta.
Barack Obama szörnyű terrorcselekménynek nevezte a mészárlást. Az amerikai elnök korábban is megszólalt, ha tömeggyilkosság történt a hazájában, amely arról is ismert, hogy a világon a legtöbb lőfegyver található magánkézben: száz lakosra majdnem 88 jut. Az utóbbi fél évtizedben több embert lőttek le az Egyesült Államokban, mint a koreai, vietnami, afganisztáni és az iraki háborúban összesen.
A már-már rendszeresen ismétlődő tömeggyilkosságok láttán egyre ingerültebb Obama az év elején a lakossági fegyverkereskedelem szabályozására irányuló programot hirdetett. A harcias jobboldal azonban a szabad amerikai polgárok „lefegyverzése” vádjával kezdte támadni emiatt. Mindazonáltal a lakosság egy része a fegyvertartási törvény szigorítását követeli, abban bízva, hogy így valamelyest javítható a helyzet.
Az orlandói tragédia után nem bocsátkozott kommentárokba az elnök. Talán érthető a visszafogottsága. A támadó ugyanis úgy birtokolhatott legálisan lőfegyvert, hogy terrorista szervezetekkel való szimpatizálás vádjával többször is az FBI látókörébe került. Ráadásul Floridában, ahol a tettét elkövette, az USA egyik legmegengedőbb törvénye van érvényben: csupán regisztráltatni kell a fegyvert, ha valaki megvásárolta, amihez még engedély sem kell.
Az országot megrázta a tragédia, hatására a lakosság – Obamával ellentétben – kommentárokat és kőkemény kritikákat fogalmazott meg. Akadtak olyanok is, akik sajnálattal csak annyit jegyeztek meg, hogy hiába a titkosszolgálatok, a rendőrség, a terrorelhárítók, a lehallgatások, megfigyelések és ellenőrzések, a fanatikusok bárhol és bármikor lecsaphatnak. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a terrortámadások elleni védekezés során sokkal nagyobb súlyt kellene helyezni a megelőzésre, aminek része lehetne a radikális iszlám eszmék kiszorítása, a terjesztőikkel együtt.
A tavaly Párizsban, majd az idén márciusban Brüsszelben elkövetett iszlamista merényletek pedig az európai társadalmakat rendítették meg, és szinte mindenütt elhintették a félelem magvát, amely már szárba is szökkent. A teljes védtelenség és kiszolgáltatottság érzése is egyre több embert nyugtalanít, frusztrál.
Az USA-ban talán még nem olyan erőteljes ez az érzés, mint Európában, de félő, hogy a hétköznapi civil lövöldözők és a megtáltosodó (iszlamista) terroristák esetleg gyakoribbá váló támadásainak hatására hamar eljön az idő, amikor ott is egyre jobban félni kezdenek a tömegek. Persze eddig sem élhettek a legnagyobb nyugalomban, hiszen az egyszerű emberek közül is egyre többen követnek el vérengzést nyilvános helyeken, egyetemeken, iskolákban és más közösségi központokban. Az indítékaik különbözőek, de van egy közös jellemzőjük: nem terrorista szervezetek ideológiájának vagy befolyásának a hatására követik el tettüket. (Az Egyesült Államokban csak tavaly 51.675 fegyveres erőszakos cselekményt regisztráltak, ezeknek több mint 13.000 halálos áldozata és 26.500 sebesültje volt.).
Ha viszont a tengerentúlon megszaporodnak az IÁ vagy más iszlamista szervezetek támadásai, az USA, sok más államhoz hasonlóan, még rosszabb helyzetbe kerülhet. A dzsihadista és egyéb típusú terrorcsoportok ugyanis szinte mindenkire veszélyt jelentenek a világ majdnem minden részében, kiváltképp Európában, Észak-Amerikában, Afrikában, továbbá a Közel- és a Közép-Keleten. Ezeken a kontinenseken és ezekben a térségekben egyre gyakrabban tapasztalják a helybeliek, hogy a fanatikusok embertelen ideológiája megjelent náluk is, sokasodó terjesztőivel, követőivel és a merényletek végrehajtóival együtt.
A bizonytalanság gerjesztette félelem és a bizalom megrendülése komoly tehertétel és kihívás minden társadalom (és kormány) számára, miképpen a terrortámadások elleni védekezés, az állampolgárok biztonságának a megőrzése is. A fő kérdés mégis az, hogyan, milyen eszközökkel és módszerekkel védekezhetnek a leghatékonyabban az államok, amikor nyilvánvaló, hogy a teljes biztonság nem érhető el soha.
