"Passporting rights" - a brit EU-tagságról tartott népszavazás politikai drámájának hangzavarában szinte elveszett az angol pénzügyi zsargon e szakkifejezése, pedig ezermilliárdokban mért tranzakciók és a londoni City pénzügyi központjában munkahelyek tízezrei függnek attól, hogy a kifejezés által takart kontinentális - főleg euróövezeti - pénzügyi szolgáltatásnyújtási jogot a Londonban letelepült pénzügyi szolgáltatók megtarthatják-e, vagy Nagy-Britannia EU-tagságának megszűnésével elveszítik.
London pénzügyi központjának szolgáltatásnyújtási tevékenysége túlnyomórészt nemzetközi piacokra irányul, ám ha a kilépési feltételekről kezdődő, várhatóan évekig elhúzódó tárgyalásfolyam végén Nagy-Britannia nem tudja kiharcolni a további maradéktalan hozzáférést az Európai Unió egységes belső piacához, akkor elemzői vélemények szerint nagyon valószínűtlen, hogy a kontinentális EU-gazdaságok továbbra is akadálytalan bejárást engednének pénzügyi szolgáltatási piacaikra a londoni pénzügyi központban működő cégeknek.
A szakma már a csütörtöki népszavazás előtt igencsak aggódott emiatt. Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi tanácsadó csoport, a Z/Yen Group a referendum előestéjén ismertetett felmérésében kimutatta, hogy az általa világszerte megkérdezett pénzügyi szolgáltatási szakértők 53 százaléka "valamelyest" vagy "nagyon" negatív versenyképességi következményektől tart a City szempontjából.
A Z/Yen Group által a világ vezető pénzügyi szolgáltatási központjairól évente kétszer összeállított, bonyolult mérési metodikával kialakított rangsorban London egyelőre tartja első helyét, de a ház szakértői kiemelték, hogy a City rangsorolása már csak 8 ponttal előzi meg New Yorkét. Az egyes vizsgált városok által megszerezhető maximális pontszám ezer, és a cég módszertani meghatározása szerint azok a pénzügyi központok, amelyeket húsz pontnál kisebb értékelési különbség választ el egymástól, gyakorlatilag azonos megítélésűnek tekinthetők. London az idei tavaszi listán 800, New York 792 pontot kapott.
Az Economist Intelligence Unit (EIU), a világ egyik legnagyobb gazdasági-pénzügyi elemzőháza is attól tart, hogy veszélybe kerül London globális pénzügyi központként betöltött szerepe, mivel a Cityben megtelepedett pénzügyi szolgáltató cégek szinte biztosan elveszítenék az EU más gazdaságaira is kiterjedő szolgáltatásnyújtási engedélyüket, ha Nagy-Britannia nem tarthatja meg maradéktalan hozzáférését az egységes uniós piachoz.
A Citynek - fő vetélytársával, New Yorkkal ellentétben - nincs nagyon jelentős hazai piaci háttere. Bár a brit pénzügyi szolgáltatási piac nagyon fejlett, kiterjedésének azonban határt szab a brit gazdaság mérete. Az éves brit hazai össztermék 1900 milliárd font - 2700 milliárd dollár -, a globális GDP-érték 3,9 százaléka, Nagy-Britannia 64 milliós lakossága a világnépesség alig 0,9 százaléka - hangsúlyozzák az EIU londoni elemzői.
A ház szerint az EU-ban maradó országok egyrészt inkább arra törekednének, hogy "megbüntessék" Nagy-Britanniát a kilépésért, másrészt arra, hogy saját pénzügyi szolgáltatási központjaikba - mindenekelőtt Frankfurtba és Párizsba - csábítsák át Londonból a magasan képzett pénzügyi szakértőket.
A népszavazás óta hallható citybeli nyilatkozatok és értesülések szerint a folyamat, vagy legalábbis annak előkészítése már meg is kezdődhetett.
A JP Morgan, a világ egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltató csoportja hírek szerint máris arra hívta fel londoni alkalmazottainak figyelmét, hogy szükségessé válhat munkahelyek áttelepítése a Cityből a kontinensre, mivel Nagy-Britannia elveszítheti akadálytalan hozzáférését a pénzügyi szolgáltatások kontinentális EU-piacához.
Jamie Dimon, a JP Morgan vezérigazgatója már a népszavazás előtt arról beszélt, hogy a cég akár négyezer londoni munkahelye is veszélybe kerülhet. A JP Morgan londoni központjában jelenleg 16 ezren dolgoznak, de a ház csak az egyike a Cityben - közkeletű nevén a "négyzetmérföldön" - megtelepült óriási pénzügyi munkaadóknak. A City közvetlenül 350 ezer, közvetve kétszer ennyi alkalmazottat tart el - többet, mint ahányan a legfőbb kontinentális riválisnak tartott Frankfurtban összesen laknak.
A City esetleges leépülése a brit költségvetést is súlyosan érintené, hiszen a londoni pénzügyi központ adja a brit adóbevételek tíz százalékát. Nagy-Britannia a 2008-2009-es pénzügyi válságból és az azzal együtt járó recesszióból békeidőben példátlan, a hazai össztermék 11 százalékát meghaladó államháztartási hiánnyal keveredett ki, és az alapeseti előrejelzések szerint is csaknem másfél évtizedes költségvetési konszolidációra van szükség ennek leépítésére. A City eróziójával e konszolidációs folyamat vége a belátható előrejelzési távlaton túli messzeségbe veszne.
