Tizedik Európa-bajnoki aranyérmét szerezte meg Ružičić-Benedek Dalma: a 2012 szeptembere óta szerb színekben versenyző az újvidéki Milica Starovićtyal megnyerte a kettesek 1000 méteres versenyszámát. A 34 éves Ružičić-Benedek a magyar válogatott tagjaként három olimpiáról maradt le, s most biztosan ott lesz Rióban, azonban a szombati szétlövésen dől el, hogy a négyes mellett kettesben is indulhat-e?
A moszkvai Eb-t a račicei világkupa előzte meg, amely a Ružičić-Benedek/Starović kettősnek rosszul sikerült: a Moldovan nővérek harmadikak lettek, ők pedig a hetedik helyen értek célba. Mivel a szövetségi kapitány a verseny előtt azt nyilatkozta, hogy a csehországi versenyen jobb helyezést elérő egység indulhat az olimpián, úgy tűnt, K-2 500 méteren Nikolina és Olivera Moldovan képviseli Szerbiát Rióban.
– Szerencsére a račicei világkupán nem dőlt el az olimpiai részvétel, mivel nekünk védettségünk van a kvótaszerzés miatt. Ha nyertünk volna, akkor mi indulhattunk volna Rióban, de mivel nem így történt, ezért szombaton 10.30-kor Palánkán lesz egy szétlövés, amely végén biztosan kiderül, melyik egység képviseli majd Szerbiát az ötkarikás játékokon.
• Mi történt Račicében?
– Kicsit távolabbról közelíteném meg ezt a dolgot, mivel a történet ott kezdődött, amikor mi tavaly ősszel eldöntöttük Milicával, hogy párosban próbálkozunk. Minden nagyképűség nélkül azt mondhatom, hogy minden egyes versenyen és tréningen is úgy teljesítettünk, ahogy szerettük volna. Tökéletesnek tűnt minden, s talán el is hittük, hogy mi verhetetlenek vagyunk.
• A döntőre rányomta a bélyegét, hogy az egyben olimpiai kvalifikációs verseny is volt?
– Amikor kiderült a račicei verseny előfutamában, hogy jó néhányan jobb időt mentek, és ez most olimpiai selejtező is, akkor nem bírtuk el a terhet, megijedtünk. A világkupán mutatott teljesítményünk messze elmarad attól, amire képesek vagyunk, s ezt bizonyítja, hogy edzéseken 4-5 másodperccel jobb időket megyünk. A Moldovan testvéreknek az volt az utolsó lehetőségük, hiszen ha mögöttünk végeznek, akkor az ő esélyeik elszálltak. A mi fejünkben is ott motoszkált a gondolat, ha nyerünk, akkor biztos a részvételünk, és ez nyomasztott is bennünket, de nem akarom szépíteni, hatalmasat bakiztunk Račicében.
• Nem sok idejük maradt feldolgozni a történteket, mert június végén rendezték az Európa-bajnokságot.
– Miután hazamenekültünk a cseh városból, próbáltuk elfelejteni a rossz élményt, és szerencsére a következő két-három hétben sikerült megtalálnunk azt a ritmust, azt az evezést, ami mi vagyunk. A moszkvai döntőben is úgy álltunk oda a rajthoz, hogy abszolút tét nélkül, saját magunknak szerettük volna bizonyítani, hogy nem felejtettünk el kajakozni, és egy jó pályát menjünk. Ez tökéletesen sikerült, aminek pedig külön örültem, hogy Milica megnyerte első Eb-aranyérmét, én pedig a tizediket gyűjtöttem be.
• Az egyik magyarországi hírportálon az a mondat jelent meg a moszkvai kajak-kenu Európa-bajnokságról szóló beszámolóban, hogy „Benedek Dalma szerb hajóban győzte le a magyarokat”. Erre elég hevesen reagált a közösségi oldalon, kifogásolva, hogy a neve Ružičić-Benedek, hozzátéve: „Miért kell már megint ilyen címekkel ellenszenvet generálni?” Őszinte leszek: annyi pofont kapott már a médiától, hogy az ember azt hiszi, 34 évesen már nem akad ki ilyen dolgokon.
– Nemcsak a sportra jellemző „a kattintásért mindent” hozzáállás, s amikor elolvastam, akkor nálam elgurult a pöttyös. De fél órával később már nevettem rajta, és most is. Akkor ott, abban a pillanatban nagyon rosszulesett, hogy megint erre van kihegyezve az egész. Mert kaptam én már annyit, amióta eljöttem, hogy betelt a pohár. Viszont nem értem, miért az a nagy szám, hogy „Benedek Dalma szerb hajóban verte a magyarokat”, s miért nem az, hogy a magyar női négyes visszavágott a fehéroroszoknak…
• Egy héttel az 1000 méteres Európa-bajnoki cím megnyerése után ma 500 méteren az olimpiai válogató következik. A moszkvai sikerből lehet erre erőt meríteni?
– Az, hogy egy tökéletesen végrehajtott pályát mentünk az orosz fővárosban, nagy pluszt adhat a szétlövés előtt, már csak azért is, mert az 1000 méteres távot, ami különben egy elég trükkös verseny, nem gyakoroltuk, nem készültünk rá. Ezenkívül mellettünk szól még, hogy nekünk nincs veszítenivalónk, olyan értelemben, hogy megtapasztaltuk, milyen az, amikor kikapunk, milyen az, amikor nyerünk. Nincs más választásunk, mint hogy odaállunk, és a legjobb tudásunk szerint végigcsináljuk a távot. Nyugodt és higgadt állapotban várjuk a szétlövést.
• Ma ellenfelek, holnap pedig már egy hajóban eveznek majd a Moldovan nővérekkel. Ilyen helyzetben teljesen normális, hogy mindenki előbb a kettessel foglalkozik, és a négyes háttérbe szorult.
– Igen, ez így van, mert amíg nem dől el, hogy ki áll majd rajthoz a kettesben, addig ellenfélként nehéz egy hajóban ülni. Én bízom abban, és remélem a legjobbakat, ha vége a szétlövésnek, akkor a négyessel is foglalkozunk majd.
• Június 10-én kicsit megbolygatta a kajaksportot az a hír, hogy Miroslav Rodić szövetségi kapitány, aki a női kajak négyesnek is az edzője volt, személyes okokra hivatkozva benyújtotta lemondását. Mennyire zavarta meg ez a kajak négyes felkészülését?
– Furcsa volt az, ahogy ő kezelte ezt a helyzetet, mert a négyes az olimpia előtt ötven nappal nem ült össze egyetlenegyszer sem. Ő biztosan érezte, hogy ezen a téren nincs minden rendben, de nem állítom, hogy emiatt mondott le.
• Mit várhatunk a kajak négyestől az olimpián?
– Ez a négyes egy fekete folt, mert a női vonalon belül vannak konfliktusok, amelyek rányomják a bélyegüket a négyes felkészülésére. Nagyon sajnálom, hogy ezeket nem tudtuk kezelni, mert úgy látom, ennek a hajónak lenne esélye egy szép eredményre az olimpián. Nem temetem előre a négyest, mert nem tudom, mire leszünk képesek. A személyes sérelmek, valamint az „én ezt akarom, én amazt, én ezt nem szeretném” hozzáállás miatt ez nem működik. Én Magyarországon egy egészen más rendszerből jöttem, és úgy gondoltam, hogy mivel a kvartett tagjai közül én vagyok a legrutinosabb, aki háromszoros világbajnok négyesben, lesz arra igény, hogy a tapasztalataim alapján össze tudjuk rakni ezt a hajót és egy jó négyest, de most úgy néz ki, ez még várat magára.
• Párja, Milica Starović egyéniben 500 méteren negyedik lett. Lát benne potenciált, hogy a jövőben egyesben is dobogóra állhasson világversenyeken?
– Igen, mivel nagyon tehetséges. Mi egész évben a párosra készültünk, s az egyéni edzésmennyiségünk semmi ahhoz képest, amit például Kozák Danuta végez. Ennyi tréninggel döbbenetes számomra, hogy ő milyen eredményeket ér el. Ha ő tényleg elhatározza, hogy az egyesre is ráfekszik, akkor tudna meglepetéseket okozni. Ez a negyedik hely a rutintalanságát tükrözi, mivel nem volt startjelzés, hanem a rajtgépek egyszer csak lementek. Ő jól kezdett, de végig azon gondolkodott, hogy majd visszafújják a rajtot, és amikor szoros lett, akkor már nem tudta a saját taktikáját alkalmazni.
• Minden győzelem után köszönetet mond a párjának, Milicának, akit a bejegyzésekben a Lovacskájaként nevez meg. Hogy lett belőle Lovacska?
– Milica egy jó felépítésű, szép lány, még véletlenül sem nagy darab. A párosban kétféle szerep van: az egyik a karmester, aki diktálja az iramot, és van a másik, aki meg húz. Na, ő valóban úgy húz, mint egy versenyló, van, hogy verseny közben is úgy kirántja alólam a hajót, hogy csak nézek. A Lovacska egy kedves kis becenév, ő sem veszi zokon, s minden verseny után, amikor jó eredményt érünk el, akkor azt mondom neki: Tudtam, hogy jó Lóra tettem. A magyar fiúknak is tetszik a Milica, valamelyik nap is nagyon nézegették, de mondtam nekik, hogy esélytelen, én vigyázok rá, de azért ők is odaköszöntek, hogy: Helló, Lovacska!
