Az egyháza és népe érdekét fel nem adó, de a kommunista hatalommal mégis tárgyalásra kész emberként mutatták be Márton Áron erdélyi püspököt a születése 120. évfordulója alkalmából tartott csíkszentdomokosi konferencián szombaton. A csíkszentdomokosi Márton Áron Egyesület és a Márton Áron Múzeum által ötödik alkalommal megszervezett konferencia a magyar kormány által kinyilvánított Márton Áron-emlékév egyik központi rendezvénye.
A konferenciát köszöntő Jakubinyi György a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke az esemény előtt az MTI-nek elmondta, a Márton Áron-emlékév rendezvényei hozzájárulnak ahhoz, hogy minél többen megismerjék Erdély nagy püspökét, ez pedig a szentté avatás folyamatát is segítheti.
Szentmise Márton Áron tiszteletére a szülőfalujában (MTI)
A konferencia egyik előadója Virt László, Márton Áron kutatója fogalmazta meg, hogy a püspök „az evangéliumi keskeny utat” választotta egyháza képviseletére a Romániában berendezkedő bolsevista hatalommal szemben, amelyik a legeredményesebbnek bizonyult a lehetséges utak közül. Nem zárkózott el attól, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a kommunista hatalommal, de a végletekig kitartott egyházának érdekei, autonómiája mellett.
Virt László felidézte, Márton Áron akkor is tárgyalni indult, amikor letartóztatták. A papságot azonban a letartóztatása esetére is felkészítette, és a börtönbüntetéséből szabadulva lelki gyakorlatokkal két év alatt felszámolta az erdélyi békepapi mozgalmat, és visszaállította a papság egységét, az egyház hitelét. A kutató szerint a püspök erkölcsi tekintélyét ellenfelei is elismerték. Megállapította: Márton Áron kortársai közül némelyek – mint például Mindszenty József bíboros – a tárgyalástól való teljes elzárkózást, mások az önfeladó tárgyalást választották. Mindkét magatartás az egyházi autonómia elvesztéséhez, a kommunista államnak az egyházon belüli érdekérvényesítéséhez vezetett.
Marton József nagyprépost, kolozsvári egyetemi tanár arra világított rá előadásában, hogy Márton Áron megpróbálta megismerni a liberalizmus, a bolsevizmus és a nemzeti szocializmus eszméit is, de mindegyiket elutasította. Elismerte, hogy a kommunizmusnak vannak őszinte hívei is, akik az igazságtalanság ellen emelnek szót, de becsapottaknak tekintette őket.
Tegnap ünnepi szentmisén emlékeztek Márton Árononra Csíkszentdomokoson. Mind a szentbeszédet mondó Jakubinyi György érsek, mind a mise végén beszédet mondó Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár felidézte, hogy Márton Áront talán II. János Pál pápa jellemezte a legtalálóbban, amikor 1980-ban, a püspök nyugdíjba vonulási kérelmét jóváhagyó táviratában „az úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának” nevezte.
Jakubinyi György felolvasta a teljes táviratot, amelyet maga II. János Pál pápa küldött a nyugdíjazását hatodik alkalommal kérő megbetegedett, legyengült püspöknek. Az érsek prédikációjában azt is megemlítette, hogy Márton Áron a Pannóniában született Szent Mártontól vette latin nyelvű püspöki jelmondatát (Non recuso laborem), amely azt is jelenti: „nem utasítom el a munkát”, de azt is: „nem utasítom el a szenvedést”. Márton Áron mindkettőt vállalta – állapította meg a püspök hivatali utódja.
Potápi Árpád János államtitkár beszél Márton Áronról (MTI)
Az érsek felidézte: Márton Áron nemcsak a népének volt jó pásztora, hanem kiállt minden üldözött mellett. Ő volt az egyetlen magyar püspök, aki tiltakozott a zsidók deportálása ellen, de kiállt a kommunista Romániában betiltott görög katolikus egyház román hívei mellett is. Elrendelte, hogy a római katolikus papok szolgálják ki a görög katolikus híveket is, miután papjaikat bebörtönözték.
Potápi Árpád János államtitkár II. János Pál pápa 1979-es lengyelországi látogatása és a börtönből szabadult Márton Áron 1955–1956-os erdélyi körútja között vont párhuzamot. Megállapította: mindketten azt a krisztusi üzenetet közvetítették népüknek, hogy ne féljetek.
Amint az államtitkár fogalmazott: II. János Pál pápa és Márton Áron különböző utat jártak be, „mégis elérték azt, amit sokan lehetetlennek tartottak: legyőzték a kommunizmust. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, hanem az őszinte szeretet szelíd szavával”. Mint megjegyezte, Márton Áronnak úgy sikerült elérnie ezt a teljesítményt, hogy püspökségének jelentős részét börtönben és házi őrizetben töltötte.
Potápi Árpád János elmondta: a Márton Áron-emlékévet meghirdető nemzetpolitikai államtitkárságon megtapasztalták, hogy a püspök ma is képes csodákat tenni, az emlékév rendezvényeibe szerte a világon bekapcsolódtak, és vasárnap délben Kanadától Új-Zélandig, Pozsonytól Csíkszentdomokosig nemcsak a nándorfehérvári győzelem tiszteletére, hanem Márton Áron emlékére is szólt a harangszó, érte is imádkoztak a magyar hívők.
