Mivel már másodízben rendezték meg, nyugodtan mondhatjuk, hogy immár szokásossá vált minden sikeres nyár végén a szintén sikeres idényzáró picigentorna. A Tisza-vidék második leglátogatottabb sportágának (a békesség kedvéért megengedem, hogy az első helyre ki-ki besorolja a maga kedvencét) természetesen a korszerű aréna adott otthont a Halászcsárdán. Észszerű újításként a tribün alatti üres tér is rendkívül fontos szerepet töltött be, ugyanis itt kapott helyet a jókora hűtőszekrény, amelyben a sörösüvegek mellé befért még néhány liter üdítő is a fiatalabb tehetségek nagy örömére.
Csakúgy mint tavaly, ezúttal is a zentai és a kanizsai játékosok színe-java szerepelt a nem csupán jó hangulatot, hanem kielégítő színvonalat is nyújtó mérkőzéseken, méghozzá – saját nyilatkozataik szerint – csupa bajnokból álló, tekintélyes gárda. Nagyrészt valóban egykori és jelenlegi győztesek léptek pályára, de a többiek is gyakran közel álltak a dobogó csúcsához, sőt képzeletben már többször fel is álltak rá.
Mindkét fellegvárból hat-hat képviselő rúghatott az itt felavatott piros labdába, alkalmi vegyes párosokat alkotva. Már a bejegyzésnél túlságosan erősnek tűnt az aktuális címvédő Luka Nedeljkov, valamint az augusztusi „vb-döntő” kanizsai résztvevője, Lipták Csaba által alkotott formáció, és a végeredmény igazolta is ezeket a várakozásokat. Egyedül a zárócsatában tudott egyetlen játszmát elcsenni tőlük a tavalyi ráadás győztese, Zoran Milanović és legújabb partnere, Dobó Roland.
Elődöntő: Milanović Zoran/Dobó Roland–Sóti Mihály/Lipták Zsolt 2:1 (21:14, 14:21, 21:19), Nedeljkov Luka/Lipták Csaba–Milanović Igor/Kovačević Milan 2:0 (21:12, 21:14).
Döntő: Nedeljkov Luka/Lipták Csaba–Milanović Zoran/Dobó Roland 2:1 (21:19, 19:21, 21:10).
Az ötödik és a hatodik helyre az ugyancsak derekasan küzdő Kontić Đorđe/Onjin Miroslav és a Milanović Milan/Gubi Krisztián párosok kerültek.
Ugyancsak hagyományossá vált, hogy a csúcstalálkozó legkedveltebb napirendi pontja a „harmadik félidő”-nek becézett bográcsgulyás elfogyasztása, amikor a harmincliteres kondérból a kimerült sportolók és szimpatizánsaik a ráadás lehetőségét ebben a versenyszámban szintén ügyesen kihasználva többször is színültig merítik tányérjaikat. Mi sem természetesebb, hogy a bőséges étkezést szomjúság követi, és kellő mennyiségű itóka elfogyasztása után már minden vitás labdamenet megtárgyalása igazságos kimenetellel végződik, majd ugyanilyen emelkedett hangulatban könnyen összeáll a jövő évi teljes program, amellyel kapcsolatban már csak egyetlen apróság marad hátra: meg is kell azt valósítani.
