2024. május 3., péntek
VÉGE A VITÁNAK

Clinton—Trump 3:0

Az ingatlanmágnás képtelen legyőzni féktelen ösztöneit – Hillary győzelmi pályán

Munkatársunk jegyzete

Washington, 2016. okt. 20.

A dacos, durcás, dühös Donald harmadszor is kudarcot vallott az amerikai elnökjelöltek televíziós „szópárbajnokságán”. Semennyi közbekiabálás, epés megjegyzés, lekicsinylés és felnagyítás, semmilyen tőrbecsalási taktika és fitymáló-becsmérlő címkézés nem volt képes kibillenteni Hillary Clintont méltóságteljes nyugalmából, hosszú tapasztalatra alapozó tudástárából, fölényes, de nem fölényeskedő mosolyából. Az idei tévévita-sorozatot egyértelműen a demokrata politikusnő nyerte 3:0 arányban.

Donald Trumpnak ezúttal sem sikerül kibillentenie Hillary Clintont méltóságteljes nyugalmából (Beta/AP)

Donald Trumpnak ezúttal sem sikerül kibillentenie Hillary Clintont méltóságteljes nyugalmából (Beta/AP)

Donald Trump, az „üzletelés nagymestere” – miután 14, sokat látott republikánus indulót, plusz egy ájtatos idegsebészt és egy bukott, de kemény üzletasszonyt tüntetett el az előválasztási süllyesztőben durva, de hatékony módszerekkel – egyszerűen nem tudott mit kezdeni a számtalanszor lenézett, erőtlennek, betegnek, már-már haldoklónak kikiáltott Clintonnal. Tegyük hozzá, elsősorban önmagával nem tudott mit kezdeni: sihederekre jellemző kirohanásai, gúnyos megjegyzései, folytonos közbekiabálásai azt sugallták, hogy ez az ember képtelen saját természetét féken tartani. Vagy milliárdosként megszokta, hogy a világ csakis körülötte foroghat.

Történt mindez olyan körülmények között, amikor a Clinton-ellenes gyűlöletszövetség holtbiztosra vette, hogy az email-botrány, az agyonvizsgált Bengázi-ügy meg az orosz kiberkémek által szolgáltatott levéltitkok bőséges munícióval szolgálnak Hillary ellen.

A demokrata jelölt 6–8 százalékkal vezet országos méretekben, és államonként számolva is egyre nagyobb az esélye a november 8-ai diadalra. Ennek ellenére, a választások nincsenek lefutva, a kampány tovább dübörög. Trump és stábja azonban egyre többször dobja be a szavazathamisítás vádját, az eleve megbundázott választások gyanúját. Vesztésre állva ez egyértelmű kibúvónak tűnik, hiszen mindeddig „győztes mentalitásával” kérkedett.

A szerda esti tévévitát a jobboldali Fox hírtévé szervezte a Las Vegas-i egyetemen Chris Wallace műsorvezető irányításával, aki a legjobb idei moderátor-teljesítményt nyújtotta. Az ő érdeme is, hogy ezúttal hat fontos témát taglaltak – mindaddig, amíg Trumpnak el nem fogyott a türelme, és át nem tért a személyeskedésre. Hillarynak sem kellett több: azzal lepte meg ellenfelét, hogy a kényes kérdéseket hárítva Trumpot csalta vékony jégre.

A nézők között számos híresség bukkant fel, köztük Kareem Abdul-Jabbar, az egykori NBA-sztárjátékos is. Mellette Jesse Jackson, civiljogi aktivista, aki 1984-ben és 1988-ban a Demokrata Párt elnökjelöltjei közt volt (Beta/AP)

A nézők között számos híresség bukkant fel, köztük Kareem Abdul-Jabbar, az egykori NBA-sztárjátékos is. Mellette Jesse Jackson, civiljogi aktivista, aki 1984-ben és 1988-ban a Demokrata Párt elnökjelöltjei közt volt (Beta/AP)

A két fél homlokegyenest ellenkező nézeteket vall a legfelső bíróság jövőbeli összetételéről. Trump – a jobboldal vesszőparipáján lovagolva – olyan bírákat jelölne, akik eltörölnék a magzatelhajtásra való jogot, korlátlanná tennék a fegyverviselési jogot és a dúsgazdagok nemrég beiktatott jogát, hogy annyit költsenek politikusvásárlásra, amennyit akarnak. Clinton mindezt ellenzi, és arra figyelmeztet, hogy miközben a konzervatívok folyton az állam funkcióinak nyesegetéséről beszélnek, addig a nők legintimebb magánügyébe akarnak durván beavatkozni.

Trump a milliomosok adóit csökkentve reméli felgyorsítani a gazdasági növekedést, Clinton viszont pont fordítva, a minimálbér emelésével serkentené a fogyasztást, és az évi negyedmillió dolláron felül keresők terheinek növelésével biztosítaná az állami beruházásokat és munkahelyek millióinak megnyitását.

A korábbi vitákhoz képest sok szó esett a külpolitikáról is. A WikiLeaks egyik lopott e-mailje alapján Trump azzal vádolta Clintont, hogy az egész amerikai kontinensen „nyitott határokat” vizionál, Hillary viszont Trump elefánt-a-porcelánboltban típusú külpolitikájának kritikájával vágott vissza. Ellenfele orosz kapcsolatait firtatva tőrbe csalta Trumpot, aki nem volt hajlandó elismerni, amit 17 amerikai hírszerző ügynökség meggyőződéssel állít (hogy ti. Putyin hackerei kaparták ki a gesztenyét Trumpnak a demokrata oldal elektronikus levelezésének ellopásával). Jellemző módon Trump kijelentette, hogy Putyin semmibe veszi Clintont és Obamát – mire Hillary megjegyezte, hogy „azért, mert szívesebben látna egy bábot az Egyesült Államok élén”. Trump ilyenkor képtelen fékezni magát: négyszer vágta vissza, hogy „Te vagy a bábu!” Az ilyesmivel önként nyújt bizonyítékot arra, hogy nyughatatlan, koncentrálni és önmegtartóztatni képtelen egyénisége alkalmatlanná teszi az elnöki posztra. A társadalombiztosítás jövőjét vitatva például azt szúrta oda Hillarynak, hogy „Micsoda undok nő!” – amivel csak a legelvadultabb híveinek szerez örömet, de nem tudja megszólítani a középen ingadozó szavazótábort.

Mindennek a tetejébe Trump ezúttal nem volt hajlandó elkötelezni magát, hogy elfogadja majd a választások kimenetelét – ami az amerikai politikai rendszer egyik alappillére, és amire még a szavazattöbbséggel bíró, de egyfős bírósági ítélettel veszítő Al Gore is hajlandó volt 2000 decemberében. Talán éppen Melania Trumpnak van igaza, aki a héten így magyarázta férjének a szép nők molesztálásáról szóló dicsekvését: „Néha úgy érzem, két kölyök van a családomban: a tízéves fiam meg Donald.” Az amerikai nép november 8-án dönti el, hogy a 46 éves szlovén fotómodell öntelt, féktelen, hetvenéves „sihederét”, vagy a higgadt, tapasztalt, kiszámítható politikájú Hillary Clintont választja az ország élére.