Parcsetics Klára-bérpalota

Tekintsék meg a cikkünkhöz készült galériát.

Szabadka a szecesszió városa. Európához viszonyítva is jelentős számú, több mint száz szecessziós épület és családi ház gazdagítja a város építészeti örökségét. Legtöbbje védelem alatt áll. Sorozatunkkal ezeket az ingatlanokat mutatjuk be, és adunk betekintést jelenlegi állapotukba. A téma kapcsán Szűcs Balázzsal, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatójával beszélgetünk.
A mai Maskim Gorkij és Dušan cár utcák sarkán lévő szürke impozáns épület igen titokzatos múltra tekint vissza. A bérpalota Parcsetics Klára neve alatt vált ismertté, hiszen a XIX. század végén részben az ő tulajdonát is képezte az ingatlan elődje. A szecesszió jegyeit viselő épület gazdag ornamentikával van ellátva, a levél és virágformák mellett angyal mintázatok is fellelhetők rajta. Díszes faragás látható az ablakok körül és az erkély, illetve lépcsők korlátjai is ezt a stílust tükrözik.
– Eredetileg ezen a helyen két telek volt, rajtuk két polgári házzal. 1906-ban egyesítették őket, melyre felépítettek egy bérpalotát. Parcsetics Klára, Parcsetics Félix Újvidék és Bajsa főispánjának özvegye, valamint Klára első házasságából született gyermekei tulajdonában állt a már előzőleg is ott álló sarki ház. Mivel a Történelmi Levéltárban nem vették nyilvántartásba az akkori tervrajzot, így sajnos a bérpalota tervezőjének kiléte, a ház tulajdonosának neve és az építés éve is ismeretlen maradt. Feltételezések alapján Percsics Klára özvegy (született Majoros) számára készült 1910-ben, hiszen az építészeti elvek és stílusjegyek erre utalnak. Az évek során Roth Dezső és Gonda Margit (született Roth) tulajdonába került az ingatlan, akik 1933-ban kérvényt nyújtottak be az alagsor és a magasított földszinten lévő üzlethelyiségek lakássá alakítására. A terveket Bedő Ferencre bízták. A hatóságok eleinte nem engedélyezték számukra a tervek megvalósítását, majd Rothék érvelését követően mégis jóváhagyták. Okfejtésükben kitértek arra, hogy az épület a rég letűnt szecesszió legrosszabb stílusában épült, amelyet nem kellene mindenáron változatlanul megőrizni, emellett hivatkoztak a rossz gazdasági helyzetre is, arra, hogy már évek óta üresen álltak a földszinti üzlethelyiségek, nem utolsósorban ezzel az átépítéssel munkát biztosíthatnak néhány munkanélküli személynek – mesélte az igazgató.

Az akkori Wilson utca, azaz a Maksim Gorgij utca felőli szárnyban akkor két lakást alakítottak ki.
– Egy három és egy kétszobás lakást hoztak létre az oldalszárny emeleti részében, az egyikhez a lépcsőházból nyílt a bejárat, a másikhoz pedig az udvari függőfolyosóról. A lakóterek szobái az utcára néztek, a gazdasági helységeké pedig az udvarra. A háromszobás lakásban egy szalon, egy ebédlő nappalival és egy hálószoba kapott helyet, természetesen az illemhely és a konyha mellett. A kétszobás lakáshoz pedig egy ebédlő és egy hálószoba tartozott, amelyben a hálószoba mellé tették a fürdőszobát. Itt a lakóhelyiségbe a hallból nyílt egy bejárati ajtó, amely mellé helyezték el az illemhelyet, valamint innen vezetett egy kis folyosó is az éléskamrához, a konyhához és a személyzeti szobához – részletezte a szakértő.
A ma igen romos homlokzatú épületben, a hat emeleti lakás mellett, közjegyzői irodák és üzlethelyiségek találhatóak a földszinten.
– A Dušan cár tér felőli szárny nagyobb átalakításon esett át 1933-as újítás alkalmával, ahol a pince egy részét feltöltötték és alagsort, illetve magasföldszintet hoztak létre. Az alagsorban így három egyszobás lakás kapott helyet, konyhával és éléskamrával, melyhez az udvarban építettek két külön illemhelyet is. A födémen is változtattak, hiszen vasbetonból készült acél L-idomokkal látták el. Az épület ekkor nyerte el ma látható kinézetét – fejtette ki Szűcs Balázs.