Kevés táplálékunkról alakult ki az utóbbi évtizedben annyi ellentmondásos vélemény, mint a tejről és a tejtermékekről. Pedig ilyen-olyan formában 7000 éve táplálékuk szolgálnak, és sokáig elválaszthatatlan emblémái voltak a makulátlannak hitt egészségnek. Erről tanúskodik a ma már kissé megkopott évszázados szóhasználat: tejben-vajban fürdik, ugyanis így jellemezték elődeink a jómódban élő embert.
A szépség szolgálatában
A tej története megkapó, felhasználási módját illetően akár legyen a kozmetikai igényeket kielégítő tejfürdő, vagy az emberi tápláléklánc egyik megkerülhetetlen tartozéka. Legkevesebb bírálat éppen a külsőleg történő felhasználási módját éri, melynek segítségével régi és nem kevésbé újkori asszonyaink is igyekeztek kiemelni természet adta szépségjegyeiket, vagy karban tartani a bőrük simaságát, ha ráncosodik a szaporodó évek során. Talán ennek emléke dereng fel Pósa Lajos ma is szívesen énekelt versében: „tejben fürdik az én rózsám, ha felkel/törülközik tearózsa levéllel”. A történetírók Nefretete, Kleopátra, Néró felesége, Popara és Sissi és I. Erzsébet nevét jegyezték fel a tejben fürdőző hírességek közül, bár a szépség istennői, nevezzük őket Ízisznek, Aphroditénak vagy Vénusznak, bizonyosan másoknak is elárulták a szamártej, és ha az nem volt, a szarvasmarha tejének kozmetikai előnyeit. Az eredmény pedig vitathatatlan, bármelyik említett hölgy hódítási sikereit vesszük számba.
Ma már a korszerű laboratóriumoknak hála, a tudomány felfedte az említett régi szépasszonyok titkát, nevezetesen, hogy milyen előnyökkel járt a hetente kétszeres tejben fürdőzés. A tejsav, tudományos nevén az alpha-hidroxisav természetes eltávolítója a bőrünk felszínén milliószámra elhalt hámsejteknek, amelyek a bőrt szárazzá és ráncossá teszi. Ezzel nemcsak felszínre hozza az alatta képződő hamvas, fiatal, ruganyos bőrfelületet, hanem a tejben rejtőző vajzsír hidratál és a bőrnek bársonyos érintést kölcsönöz. Hovatovább, a tejben található tejfehérje aktiválja a kollagént, amelytől üdévé és feszessé válik a bőr. Ha kevés mézet adunk a tejhez, érvényre jut antibakteriális, fertőtlenítő hatása, amitől a pattanások is eltűnhetnek. Kozmetikai szalonok ma is használják a kémiai hámlasztást, valamint a tejet is a szépség- fürdők, de a házi fürdőszobákban is használatos, idomulva az idők követelményeihez, alacsony koncentrációban.
A kutatók mintegy 5000 évre teszik az intenzívebb, fejéssel járó tejfogyasztást. Igazi aranykorát az 1862-től, Pasteur fellépésétől jegyezzük, aki a tej 71,7 Celsius-fokra hevítésével kiölte a fertőző betegségeket hordozó baktériumokat, elsősorban a TBC vészes terjedését akadályozta meg. Immár 150 éve ennek, s a tejtermékek azóta az élet, erő, egészség szimbólumát jelképezték a gyermektől a késő idős korig.
Egyesek szerint káros, mert...
Nehéz, szinte lehetetlen behatárolni azokat az okokat, amelyek kiváltották a tejfogyasztók elleni elementáris dühkitörést, ami a múlt század utolsó évtizedében hatalmasodott el, s ma éri virágkorát. Valószínűleg közrejátszott az Egyesült Államokban elfogadott génmódosulási program a kukoricával, szójával búzával és más növényekkel, és ez ellen világméretű volt és maradt a tiltakozás. 1994-től az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) engedélyezte az IGF-I (Prosinac) elnevezésű növekedési hormon injekciós adását a szarvasmarháknak, azzal a megokolással, hogy a beavatkozás az emberre nézve veszélytelen, a hormonnal kezelt tehenek viszont több takarmányt fogyasztanak, gyorsabban nőnek, és ami a lényeg, ekképpen kémiailag átalakítva, harminc százalékkal növekszik a tejhozam. Ezt az eljárást ugyan nem nevezhetjük génmódosításnak, hiszen új állatfaj nem jött létre, de magában is ijesztő a párhuzam a növényi és állati módosításoknál. Melleslegez a növekedési hormon a sors szeszélyéből teljesen megegyezik az emberével, sőt azzal a tiltott szerrel is, amit a gyanú szerint egyes élsportolók is használnak, és amelynek kimutatása még ma is nehézségekbe ütközik, ha az analízis előtti két napon nem veszik be. Az Európai Unió ellenezte és ma is visszautasítja a tejtermelés ilyen módon történő felpörgetését, s ez egyfajta gazdasági hidegháborút eredményezett a két világrész között. Nem kis pénzről van szó: az emberiség napi kalóriaszükségletének 15–30%-át tejtermékekből fedezi. A két civakodó fél hidegháborújába, ahogy várható volt, olyan elemek is csatlakoztak, amelyeknek régóta kifogásuk volt a tejfogyasztás ellen. Beszüremlettek a diskurzusba a laktóz- és kazeinallergiában szenvedők, a kicsiny, de nagyon hangos, szigorú-vegetáriánus társaság: a vegánok, rátapadtak a témára az áltudományosság vigécei, egyes elcsapott orvosok, és azok is, akik mindenhol megjelennek, az íráskényszer és az áltudományosság mániákusai. Ma ott tartunk, hogy majd minden sarokban rejtőzik valaki, aki rendőrért kiált,ha tejes poharat lát egy óvodás kezében, a tejfogyasztás helyeslőiben pedig egy, az egész Földre kiterjedt titkos terrorszervezet tagját véli felfedezni. Íme egy csokorra való a tej károsnak kikiáltott hatásaiból: pasztőrözött tejben az emésztőenzimek, vitaminok a hő hatására megsemmisülnek, így az allergiás reakciókat okozhat; a tejfogyasztás elősegíti a mell- és prosztata- és májrákot, csontritkulást, érelmeszesedést, szívinfarktust, fogszuvasodást, gyomorégést, fehérvérűséget, cukorbetegséget okoz. Már csak hab a tortán, hogy erősíti a skizofrénia és az autizmus tüneteit, és közben hizlal is. Felkutattam a legújabb és legnevesebb orvosi szaklapok értekezéseit az itt felsorolt vádak kapcsán, és eligazodásként hamarosan olvasóink elé tárom.
