A gombamérgeket, közöttük a Szerbiát lázban tartó aflatoxint, három oldalról lehet és kell(ene) megközelíti. A legfontosabb szakembernek az agrármérnököt tartom e tekintetben, az állatorvosok is sokat tehetnek a kérdés tisztázásában, leghátul kullog kompetencia szempontjából az orvos, a toxikológus. Ránk jellemzően az előbbiek nyílt színű kiállása helyett, akár a görög tragédiákban, politikusok szembenálló kórusa átkozza egymást képernyőkön, miniszterek fenyegetőznek és kiáltanak a túloldaliakra kígyót- békát a média fényében, ismert és soha nem hallott személyek tusakodnak újsütetű weboldalaikon az olvasók (értsd szavazók) kegyeiért. Egyszóval folyik a tejháború, s közben alig akad ember, fizikai munkás, aki a fertőzött tejet eltüntetné az üzletek polcairól. Láttam már ijedt tejtermelőket is a vajdasági tv képernyőjén a fejés körülményeiről mesélni, láttam protestáló termelőket csatornába önteni több száz liter tejet. Eközben állandóan egy kérdés motoszkált bennem: nem lenne egyszerűbb, ha a fenn nevezett hármas, az agrármérnök, az állatorvos és a toxikológus állna a nagyközönség elé, majd egy szinkronizált, gyors, hatékony akcióval orvosolnák a hibát? Merthogy orvosolni lehet, ismert az útja. Ahogyan azt középiskolában tanították velünk: két pont között a legrövidebb az egyenes. Miért járjuk-lejtjük körbe a felfedett bajt, miért nem csapunk le rá keményen, in medias res, a tudomány irányításával?
KENYÁBAN KÉTSZÁZAN HALTAK MEG A GOMBAMÉREGTŐL
A történelemben nem ismeretlenek a mérgező gombák okozta tömegfertőzések. Ha hinni lehet egy anonim szerzetes középkori feljegyzésének, az 1241. évi magyarországi tatárjárás után a mongol csapatokat váratlan vereség fenyegette. Lovaik tömegesen hullottak, pusztultak valami ismeretlen gombaméregtől, ami gyakorlatilag harcképtelenné tette őket. Nagyon racionálisan gondolkodva tétovázás nélkül elvonultak keletre, ahol friss zöld füvet találhattak méneseiknek. Persze kapóra jött a nagy kán halála is. A XIX. században egy mérgező gombafaj a rozstermést fertőzte meg, s ez járványszerű tömeges hallucinációkat okozott Európában.
Az aflatoxin mint heveny és krónikus gombaméreg azonosítása az 1960 évekre tehető. Anglia ekkor százezres nagyságrendű pulykapusztulással találta magát szemben. A mérgezést a földimogyoróra telepedett Aspergillus flavus nevű gomba aflatoxinként felismert mérge okozta, amellyel ez a gombafajta parazita növények és rovarok ellen védekezik. Kenyában megmutatkozott a mérgezés súlyos akut formájában is, 200 ember lelte halálát májgyulladásban a fertőzött kukorica fogyasztása után. Innen származik a modern emberre olyannyira jellemző ötlet, hogy ezt a mérget lehetne pusztító biológiai fegyverként hasznosítani. Irak hozzá is fogott a megvalósításhoz, a méreg bekerült fegyverprogramjába, de a kísérlet – Istennek hála – félbemaradt. Magyarországon 2004-ben találtak a fűszerpaprikában aflatoxint (a pánikhangulat Vajdaságba is átgyűrűzött), mindez a termék forgalmazásának azonnali felfüggesztéséhez és megsemmisítéséhez vezetett.
ÖTVEN ÉVE TUDUNK RÓLA
Több mint 50 éve ismerős tehát ez a gombaméreg az európai ember számára. Közép- és Dél-Európában azonban eluralkodott egy felfogás, mely szerint a gomba nem kedveli, kerüli a nedves-hűvös, őszies éghajlatot. Mi változott meg az utóbbi időben, vajon a gombafaj alkalmazkodott, vagy az utóbbi években észlelt hosszú, meleg, száraz nyarak a hibásak, ez akadémiai kérdés. Kétségtelen: az aflatoxin-szennyeződés nálunk és a környező országokban néhány éve járványszerű méretekkel riaszt, főképp a kukoricát támadja. Erre figyelmeztetett 2009-ben Jakić és Dimić szerbiai kutató, akik a kukorica évi termésében 18,7%-ban, Polonski pedig a szerb kisgazdaságokat bejárva 31%-ban talált nagymértékű gombaszennyeződést. Minderről ország-világ előtt írásaikban is beszámoltak. Az EU-tagországokban működő RASFF (táplálék-ellenőrző gyorsriasztó rendszer) mindezek tudatában megkövetelte a jelzett országoktól, hogy a tejben található M1 rákkeltő aflatoxin maximális értékét egyeztessék az EU-nívóval, ami számszerűen 0,05 mikrogramm/kg a tejben, 5 mikrogramm a takarmányban. Nincs tehát e tekintetben új a nap alatt, az egyeztetés nálunk is megtörtént két éve, de – mily sajnálatos – kimaradt a szigorú laboratóriumi ellenőrzés megszervezése.
A PUSZTÍTÓ AFLATOXIN
Az aflatoxint sajnos nem semlegesíti a tej pasztörizálása, sem az UHT-eljárás, mi több, a méregre nem hatnak az orvosi-állatorvosi fertőtlenítőszerek sem. A rendszeres táplálkozás, különösen a sárgarépa, paszternák, zeller és a petrezselyem fogyasztása valamelyest csökkenti a méreg rákkeltő hatását. Nem ürül ki az emberi szervezetből, hanem kis adagonként kumulálódik évek hosszú során át a májban. Génkárosító hatása folytán elsősorban májgyulladást, majd cirrózist, végül rákot idéz elő. Különösen érzékenyek a méregre a 3 és 10 év közötti gyermekek, náluk satnya növekedést, késleltetett szellemi fejlődést idéz elő. A méreg részben a tehén szájában, részben a bélcsatornában szívódik fel, és gyorsan, a szennyezett takarmány adása után 15–30 perc múlva kimutatható, 45–60 perc után eléri a maximális értéket. A takarmány szennyeződésének első jelét a jó gazda észreveszi, már relatíve kis mennyiségben terméscsökkenéssel és szaporodási nehézségekkel jár az állatnál. Magasabb koncentráció pedig nagyon gyorsan az állat pusztulásához vezet. A tejtermékek közül a túróban, sajtban igen, egyes erjesztett termékekben, például a kefirbe, joghurtban ez idáig nem találtak gombamérget. Az Oslobođenje című szarajevói napilap, amely legelsőként figyelmeztetetett a szerbiai és a horvát tej szennyeződésére (illesse elismerés a boszniai felügyeleti szerveket), ma már Magyarországot is említi. Mindezt a magyar források egyelőre erélyesen elutasítják. Mindent összevetve, az aflatoxin jelenléte a tejben összetett probléma, amit – ismétlem – csakis a szakemberek összehangolt erélyes akciójával lehetséges ténylegesen megoldani.
