A Meseautó című hajdani, ma is sokszor forgatott film jut eszembe, amikor az egészségünkkel foglalkozó lapokon mind gyakrabban futok rá a csokoládé áldásos hatását bizonygató írásokra. Kerülöm már jó ideje a témát, ha másért nem, anyám emléke miatt, aki a bácsfeketehegyi moziban mindennap újranézte és – engem nem lévén kire hagyni – velem is újranézette a bankigazgató és a pecsételő lány között fellángoló szerelmet. Bevallom továbbá, hogy fékezett az írásban az a ma is eleven áhítat, amivel nagy ünnepeken átvettem az év ajándékát, a piros szalaggal átkötött csokitáblácskát. Világosan él még bennem a mozi specifikus atmoszférája a Meseautó pörgetése alatt, a padsorokban felbuggyanó zokogások, az örömkönnyekkel küzdő nők és a film végeztével hazaindulók elégedett vagy inkább boldog arckifejezése, ami sohasem múló emlékké rögződött bennem. Hogyan is ne, hiszen az élet olyan, amilyen, de lám, bárkit érhet a szerencse, szinte kéznyújtásnyira van a váratlan boldogság, és ez annyira megnyugtató volt a háborús évek közepén. Ha valaki nem ismerné, íme a refrén, amely pontosan idézi a film atmoszféráját: „Meseautóban színezüst erdők során/ repülünk a szívünk tavaszán./ Arany országút csillogó gyémánt porán/ repülünk a mesék kocsiján.”
A Meseautó édeskés története és a csokoládénak egészségünkre állítólag gyakorolt lenyűgöző hatása között van párhuzam, ha nem másban, az élet szebbik oldalának kizárólagos megmutatásában. Ha ugyanis igaz mindaz, amit a weblapok állítanak a csokoládéról, akkor megvalósulni látszik egy meseszép elgondolás: végre megszabadulunk az orvosok által előírt tabletták, injekciók és diéták kínzó fogságából, s a csokoládé révén ránk köszönt az „édes élet” teljessége. Ha van hasonlóság, van különbség is az említett film és a csokoládé élvezete között. A Meseautó is valótlanságot ábrázol, szervezetünk egészségére mégsem hat károsan, ellentétben az utóbbival, a csoki mindennapos majszolásával. Ez ösztönöz arra, hogy ne kerülgessük tovább a témát, ideje őszintén beszélni róla, mielőtt néhány félrevezetett beteg ember valóban félreteszi a gyógyszert, és helyettesíteni igyekszik a „mindenható” csokoládé naponkénti fogyasztásával.
Mi mindenre jó a csokoládé?
Válasz helyett felsorolok néhány címet, olyan weboldalakról, amelyeknek meghirdetett hivatásuk egészségünk megőrzése lenne. „Szorongás ellen fogyasszunk keserű csokoládét!”, „Fojtogató köhögésre csakis csoki”, „A keserű csokoládé jót tesz a dohányosok szívének”, „ A csokoládé fogyasztása csökkenti a magas vérnyomást”, „Fekete csokoládé hatására a szívelégtelenség is javul”, „Édes élet: tovább élünk, ha nassolunk”, „ A keseserű csokoládé gátolja a vérrögképződést”, „A kakaó serkenti az agyműködést” – hirdetik fennen a jelzett írások. Még tizedét sem soroltam fel a keserű csokoládé „jótékony” hatásának, máris kínzó betegségeink, bántalmaink nagy részét színleg könnyedén orvosoltuk: bekapjuk a javasolt napi 85–100 gramm csokit, és megoldódik környezetünk réme, a magas vérnyomás és minden baj, ami vele jár: az érelmeszesedés, gutaütés, depresszió, szív- és érbetegségek, továbbá a vidékünket oly kirívóan fenyegető egyéb kórok jó része. A cukorbajt és az Alzheimer-kórt csak azért nem említem, mert tisztelem olvasóink ítélőképességét.
Mit tartalmaz?
Ha az igazság után faggatódzunk ebben a weblapokon elburjánzott kaotikus fogalomkörben, mindenekelőtt pontosan kell ismerni a keserű csokoládé összetevőit és szervezetünkre gyakorolt hatásait. A kakaó mintegy 300 különböző vegyületet tartalmaz, amelyeknek elsöprő része azonban olyan jelentéktelen nyomokban található, hogy sem károsító, sem jótékony befolyása nincs szerveink működésére. Ezekkel nem is érdemes foglalkozni. Vitathatatlan azonban, hogy a kakaóbab jelentős mennyiségű antioxidáns hatású flavonoidot, pontosabban katechint tartalmaz, ami sajnos nagyrészt megsemmisül a feldolgozás alatt. A megmaradt katechin élettani hatása a javasolt napi 85–100 grammos mennyiségben mégis jelentős, elsősorban mint immunerősítő és gyulladáscsökkentő. Azt mondhatjuk, a feldolgozás után visszamaradt flavonoidtartalom arányos a kakaótartalommal. Érdemes tehát 60–90%-os kakaótartalmú csokoládét vásárolni. Másik jelentős összetevő a gyógyszeriparban is jól ismert teobromin. Bár kis mennyiségben van jelen még a 80%-os kakaót tartalmazó termékekben is, a 100 gramm csokoládéban értékelhető izgató, értágító és vizelethajtó hatása. Hatalmas anyagot feldolgozó kutatás eredményeit tették közé nemrég a csoki jótékony hatásáról a szívre és érrendszerre. Harminchétezres mintán végeztek kutatást, és az elmúlt hetekben megjelent tanulmány szerint arra a következtetésre jutottak, hogy a csokiban levő flavonoidok és a teobromin a stroke (gutaütés) megelőzésében is szerepet játszik. „A kizárólag férfiakból álló tesztcsoport egészségügyi eredményeit tíz éven keresztül kísérték figyelemmel, és a legtöbb csokoládét fogyasztóknak 17%-kal kisebb esélyük volt agyérgörcsre, mint azoknak, akik napi fél táblánál kevesebbet ettek” – áll a tanulmány összegzésében. Mindenekelőtt nem világos előttem a nők kizárása a tesztcsoportból. Az eredményt értékelve pedig legyünk nagyon óvatosak, ne feledjük, hogy a csokoládégyártó mamutvállalatok szponzorálási készsége számottevő! Koffeinból az egy csésze feketekávéban levő mennyiségnek mindössze tizedrésze mutatható ki 100 gramm csokiban. Viszonylag magas az A-vitamin-, tiamin-, riboflavin- és niacintartalma, a nyomelemek közül pedig magnéziumot és rezet tartalmaz említésre méltó mennyiségben. A sokat emlegetett „boldogsághormont”, az endorfint vagy az endorfinserkentő vegyületet viszont a gyárak sajnálatára mindeddig nem találtak benne a kutatók. Kirívóan magas ellenben az energiatartalma. Magas (30%) telítettzsír- és 30–56%-os finomított cukortartalmának köszönhetően 100 gramm csokoládé 570–610 kcal-t ad, ami a szükséges napi mennyiség egyharmada. Ha nem csökkentjük energiabevitelünket, naponkénti használata energiabombaként gyors elhízáshoz vezet, annak minden káros következményével. Az új tanulmányok szerint a nálunk olyannyira meghonosodott cukorbetegséget kevésbé maga a kövérség, inkább a túl sok szénhidrát okozza, amely az izomtömeg csökkenésével, a hormonegyensúly felborulásával és az immunrendszer gyengülésével jár. Nem tisztázott ma még az 1 gramm kakaóporban található egy mikrogrammnyi ólom hatása sem, talán a feldolgozás alatti szennyeződésből ered. A csokoládét oly nagy hangon népszerűsítő tudományos és féltudományos cikkek azonban szemet hunynak az előbb említett kockázati hatásoknak, de kiemelik a vélt és valós előnyöket.
A kakaófa gyümölcsének tudományos nevét a növénytan rendszerezője, Linné adta, s annyit jelent: „az istenek eledele.” Persze nem a jó öreg botanikus volt az egyetlen, aki imádta a forró csokoládét, Mária Terézia kormányülések alkalmával csak ezzel az itallal élt, Casanova hódításai előtt felhajtott kétpohárkányit, Montezuma pedig az utolsó azték uralkodó, Cortez íródeákja szerint 50 csészényit fogyasztott naponta. Fogalmam sincs az indítékokról, elsikkadtak valahol a múlt ködében. De kérdezem tisztelettel: ilyen és a sok hasonló tekintélyes név mellett van-e, ki megvonná magától ezt az édes-kellemes „gyógymódot”?
Leszögezhetjük nyugodt lelkiismerettel: a csokoládé nem gyógyszer, nem gyógyít egyetlen betegséget sem. Naponta való fogyasztása felette ártalmas lehet szerveinkre. Különösen érvényes az előbbi állítás a mi vidékünkre, ahol a cukorbaj és a súlytöbblet, az ér- és szívbántalmak gyakorisága átlagon felüli. Semmi baj, ha megeszünk néha egy kis szelet csokoládét, de maradjon meg a csokoládé annak, ami eddig is volt: ünnepi alkalmaink ínyencségének.
