A tél közeledtével, amikor rövidülnek a nappalok, és a természet ólomszürke köntösbe bújik, sokan megtapasztalják a depresszió sajátos típusát, az úgynevezett szezonális hangulatzavart, vagyis ahogyan a köznyelvben leginkább elterjedt: a téli depressziót. A témáról dr. Magyar Lóránt zentai mentálhigiénés szakorvossal beszélgettünk.
– A szezonális depresszió ősszel és télen jelentkezik, amikor csökken a fény. Vannak emberek, akik érzékenyebben reagálnak erre, és elszomorodnak tőle. Életkedvük lecsökken, romlik a hangulatuk, étvágytalanság lép fel náluk. Ezeknek az embereknek nincs kedvük semmit sem csinálni, s alvászavar, lényegében általános kedvtelenségi állapot lép fel. Ennek oka nem ismert, egyszerűen így működik ezeknek az embereknek az agya, amely ebben az időszakban kevesebb kedélyállapotot stimuláló anyagot termel.
Körül lehet-e határolni, kik hajlamosak a téli depresszióra?
– Annyit sikerült kideríteni, hogy a nők hajlamosabbak rá, mint a férfiak. Egyébként is maga a depresszió gyakrabban jelentkezik a nőknél, mint a férfiaknál, s ezért ennek a speciális formája is elterjedtebb náluk. Talán azért van így, mivel eleve érzékenyebbek a változásokra, a külső körülményekre, s e miatt az eredendő érzékenységük, fogékonyságuk miatt hajlamosabbak a szezonális hangulatzavarra.
Az emberek életvitele mennyire hat ki a téli depresszió kialakulására?
– Nagymértékben. A dinamikusabb, tempósabb életet élő, célokkal rendelkező emberek kevésbé szenvednek tőle, még ha hajlamaik is vannak erre. Szerintem sokkal nagyobb szerepe van az életvitelnek, mint magának a hajlamnak.
A szezonális hangulatzavar fellépésére mennyire vannak hatással az úgynevezett kulturális hatások, mint például az olyan ünnepek közeledte, mint a karácsony és az újév?
– Ez is közrejátszik mindebben, mivel ebben az időszakban kifejezetten hangsúlyossá válik a család, a társaság, vagyis a közösség és az együttlét. Ezeknek az embereknek, akiknek ez hiányzik, a magányosaknak, nincs belső valahová tartozás érzésük, s rájuk nagy hatással tud lenni. Ezért alakul ki náluk a karácsonyi szorongás, s a karácsony körüli lelki lehangolódás. Ez egyáltalán nem ritka jelenség, s a pszichiátriában is létezik a karácsonyi neurózis elnevezésű fogalom. Az emberek félnek és szoronganak, mivel attól tartanak, hogy szentestén egyedül kell lenniük. Ez borzalmas felismerés akkor, amikor az ünnep éppen a családról, az együttlétről szól. Ekkor az erre eleve fogékony emberek teljesen a padlóra kerülnek, s ilyenkor az öngyilkosság gondolata is felmerülhet náluk.
A téli depresszió mennyire tekinthető a modern kor, a modern ember betegségének?
– A meggyőződésem szerint ez is jelentősen közrejátszik a kialakulásában. Ez is olyan jelenség, ami a mai szemléletnek vagy társadalmi rendszernek az egyik velejárója. Általános kiüresedettség, általános érzelemhiány. A felmérések szerint a depressziós megbetegedések száma az utóbbi években jelentősen megnövekedett, s az előrejelzések szerint 2020-ra a világon az első számú önálló betegség lesz. Ez szerintem nem véletlenszerű. Azelőtt az embereknek volt belső tartalmi életük, most pedig az üresség, az értelmetlenségérzés, a céltalanság jellemző rá. Hiába beszélünk kényelemről, az előttünk álló lehetőségekről, a tudomány fejlettségéről, illetve az anyagi biztonságról, amikor a belső szellemi valóság, az embernek a léte nincs kitöltve, s egyfajta üresjáratban megy. Ennek pedig az egyik megnyilvánuló tünete a depresszió. Hogy ez éppen szezonális jellegű-e, vagy pedig általános jellegű, árnyalati kérdés, s igazából véve nem döntő jelentőségű. Lényeg az, hogy van egy egyre elterjedtebb jelenség és egy egyre többeket érintő állapot.
Milyen gyógykezelést alkalmaznak a szezonális hangulatzavar gyógyítására?
– Ott, ahol ezt professzionálisan csinálják, fényterápiát alkalmaznak. Fénnyel teli szobába viszik be az embereket, ahol a természetes napfényhez közelítő és erősségű megvilágítással kezelik. A fény hatására pedig jelentősen javul az ember állapota. Ezenkívül gyógyszeres kezelés is alkalmazható. Nálunk inkább ez az utóbbi az elterjedtebb, mivel lényegesen egyszerűbb. Vannak azonban olyan egyszerű életviteli tippek is, amelyeknek alkalmazása sokkal jelentősebb, ugyanakkor megfogadhatóbbak. A szezonális hangulatzavarra hajlamos embereknek azt tudom tanácsolni, hogy az ősz, illetve a tél beálltával keressenek maguknak valamilyen elfoglaltságot. Tervezzék meg, mit akarnak csinálni, s hova fognak elmenni! Legyenek társasági kapcsolataik! Érdemes keresniük valamilyen érdeklődési területet, s lényeges, hogy ezzel rendszeresen foglalkozzanak. Fontos az is, hogy erről a tevékenységről rendszeresen beszélgessenek másokkal. Ezeknek a személyeknek olyan helyekre kell elmenniük, ahol fény éri őket, ahol ragyogó fények vannak, mondjuk, színházakba, kiállításokra. Ezenkívül lényeges az is, hogy levegőn tartózkodjanak. A modern ember bezárkózik, s sokat tartózkodik a négy fal között. Különösen érvényes ez a téli időszakra. Ezért legjobb kimenni a szabadba. Egy félórányi séta a szabadban még télen is sokkal többet ér, mint a szobában végzett tevékenység. Az intenzív mozgás – ami kicsit megizzaszt –, legyen szó kocogásról, kerékpározásról, dinamikus sétáról s akár konditeremben történő edzésről is, jól kisüti az érzelmi lehangoltságot. Ezenkívül jó könyveket kell olvasni, s érdemes nézni humoros filmeket is. Ezenkívül viccek olvasásával és viccek mesélésével is javítani lehet a hangulatunkon. Vigyünk be a szobánkba szép dolgokat: képeket, ikebanákat, amelyek az esztétikai értékünket emelik. Ezek mind olyan apró dolgok, amelyek együttesen emelik a hangulatunkat, és nem is kerülnek túl nagy erőfeszítésünkbe. Csupán tervezés s elszántság kell hozzájuk, vagyis az, hogy ne csak üljünk s arra várjunk: majd csak jobb lesz egyszer.
