Mint már említettem egyik írásomban, a hipertóniát akkor diagnosztizáljuk, ha rövid időn belül, például egy hét alatt három alkalommal 140/95 feletti értéket mérünk. Jóval pontosabb ennél a 24 órás mérés, amivel kimutathatók és rögzíthetők a kritikus kiugrások, s ez az adat megkönnyíti a személyre szabott gyógyszer felírását. Segít a 24 órás mérés annak megítélésében is, hogy mikor szedjük a gyógyszert, a reggeli vagy az esti órákban. Ez alapvető fontosságú az újabb meglátások szerint. Ha egyszer már beállt a hipertónia, nagy valószínűséggel életünk végéig szednünk kell a gyógyításra felírt gyógyszereket.
A gyógyszer pontos beállítása néha hónapokat vesz igénybe. Számos orvos a lépcsőzetes beállítási elvet követi: egy gyógyszer felírásával kezdi a kezelést, s ha nem elégséges, újabbat ad hozzá. Mások az úgynevezett szakaszos terápia elvét követik: ha a felírt gyógyszer nem hatásos, abbahagyatják fogyasztását, és másikkal helyettesítik. Mindkét módozat helyesnek számít, ám egyiknek is és a másiknak is az alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a beteg életkorára, súlyára, a hipertónia típusára, valamint a kísérőbetegségekre. Emellett az orvosnak tekintetbe kell vennie betegének esetleges túlérzékenységét a mellékhatásokra. Ne ijesszenek el bennünket a felsorolt mellékhatások, a kimutatások szerint a gyakorlatban alig fordulnak elő: tízezer beteg közül egynél észlelhetők, valójában elhanyagolhatók. A kezelés sohasem sablonos, hanem személyre szabott, ami megkívánja az együttműködést az orvossal. A gyógyszer beállítása igazából akkor sikeres, ha ebben aktívan részt vesz a beteg is. Elsősorban az orvos tanácsainak betartására gondolok, de az önfegyelmezésen kívül fontos figyelemmel követni a gyógyszer hatását a szervezetre.
Nagy segítséget nyújtunk továbbá a kezelőorvosnak, ha reggel és este is lemérjük a vérnyomást, és naplót vezetünk. Emellett nem csak hasznos, hanem –tekintettel a hosszú, néha évtizedekig tartó kezelésre – elengedhetetlen az első hallásra oly idegennek tűnő gyógyszerek esetében, ha megszerezzük az elemi ismereteket a hatásukról. Ahogyan ugyanis a fájdalom jószerivel a hétvége napjain nyilall bele a fogunkba, úgy a kisebb-nagyobb rendellenes kilengések a vérnyomásunkban is rendszerint azokon a napokon jelentkeznek, amikor orvosunk elérhetetlen. Ilyenkor akár az alapfokú gyógyszerismeretünk mentőövet jelenthet például a túl-, illetve aluladagolás elkerülésére.
A leggyakrabban, első gyógyszerként, vizelethajtót (diuretikumot) kap a hipertóniás beteg. Különösen érvényes ez az idősekre – akiknél a vese már fáradékonyabb, lassúbb kiválasztással bír – de az izolált szisztolés vérnyomásos betegekre is. A vizelethajtó csökkenti vérünkben a sótartalmat, ezzel a keringő vér mennyisége is lecsökken, ennek pedig a vérnyomás esése a következménye. Ha a vizelethajtó kálium-visszatartó, nem szükséges kiegészítő szerként a kálium fogyasztása, ellenkező esetben azonban pótolandó, tabletta vagy paradicsom és banán formájában. Ismertebb képviselői: a Hidroclortiazid, Lasix, Yurinex.
A bétablokkolók (Metaprolol, Atenolol) kivédik a stresszhatást, féken tartják és csökkentik a szív frekvenciáját, és ezzel közvetett módon stabilizálják vérnyomásunkat. Fontos gyógyszerek a szívbetegeknek, és mindazoknak, akiket koszorúér- és más érrendszeri betegség fenyeget, illetve már átestek egy szívinfarktuson.
Az ACE antagonisták (Enalapril, Katopil, Ramipril) nagy csoportja a leggyakrabban felírt hipertónia-ellenes gyógyszernek számít. Elsősorban a fiatal cukor- és szívbetegek kapják. A vérerek tágításával csökkentik a vérnyomást.
Az ACE antagonisták II. csoportja a legújabb vérnyomáscsökkentő generációhoz tartozik. Előnye, hogy megtisztították azoktól az elemektől, amelyek esetleges mellékhatást generálnak.
A kalciumantagonisták (Amlodipin, Nifedipin, Verapamil) közvetlenüla szívizom sejtjeire hatnak, kisebb részben pedig közvetett módon a vérnyomáscsökkenést a vérerek elernyedésével érik el. Sokan használják angina pektorisz (szorító mellkasi fájdalom) jelentkezésekor nyelv alatt, illetve spray formájában. A szapora szívverés egyes fajtáinál, vagy migrénes fejfájás során is alkalmazzák e gyógyszercsoportot. Alkalmazásukkor kerülni kell a grapefruit fogyasztását, mivel e gyümölcs egyik összetevője kiszámíthatatlanná növeli a gyógyszer felszívódását.
Az említett gyógyszerek számos erősségi fokozatban vannak forgalomban, kombinálásuk és váltásuk minden esetben orvosi szakértelmet és tapasztalatot követel.
