A mozgás okozta betegség a helyesebb elnevezés, korábban azonban tengeribetegség elnevezéssel illették. Tulajdonképpen nem betegség, hanem a szervezet normális reakciója a környezet bármely, a megszokottól eltérő mozgására. Az egyensúlyozásért felelős rendszer: a szem, a belsőfül és az agy vonatkozó területe. Ha ezeket éri valami szokatlan (külső) inger, a szervezet kellemetlen érzéssel, és főként súlyos hányingerrel, hányással reagál.
A mozgás okozta betegség „erőssége” függ a szokatlan, abnormális mozgásinger erősségétől, és attól, hogy mennyi ideig hat a szervezetünkre. Ebben igen nagy az egyéni érzékenység különbsége. Talán gyerekkorban 3 és 12 év között gyakoribbnak mondható. A tengeribetegség a legközismertebb, de sokan rosszul lehetnek autó- vagy autóbuszozás közben is.
Ismert néhány módszer, eljárás arra, hogyan mérsékelhetőek a tünetek, hogyan kerülhető el, hogy kialakuljon a mozgás okozta betegség. Lássuk, melyek ezek!
Ha lehetséges, mi vezessük a járművet, ha nem lehet, maradjunk akkor is aktívak, figyeljünk minél jobban.
Kerüljük el a pásztázó szemmozgást (pl. olvasás, az ablakon kívüli tárgyak követése, megszámolása stb.)
Lehetőség szerint üljünk a jármű közepén, ne a szélén.
Minél kevesebbet forgassuk a fejünket.
Szemünkkel összpontosítsunk egy pontra, ha nem nézünk ki az ablakon, csukjuk be a szemünket.
Próbáljunk meg lefeküdni.
Többféle gyógyszer áll rendelkezésünkre a mozgás okozta betegség tüneteinek csökkentésére. Leggyakrabban az antihisztaminok használnak, ám közülük némelyik (főként a régebbi készítmények) mellékhatásként álmosíthat.
