Két fontos tényt is említenék, ami miatt érdemes behatóbban foglalkozni a probiotikumokkal: köztudottan az antibiotikumok érájában élünk és – úgy hiszem – maradunk is, az emberiség jövőképe ugyanis nem ígér komolyabb fordulatot a gyógyszerfogyasztás tekintetében. A havonta megújuló antibiotikum-paletta sikeres, problémamentes hasznosítása az emberi egészség megőrzésében, illetve visszaállításában, úgy tűnik, a jövőben is elképzelhetetlen lesz a probiotikumok nélkül. Másodsorban, az orvostudomány egyre mélyebben ássa be magát az immunterápia titkaiba, s e megkerülhetetlen és létfontosságú gyógymódnak az útját a ma már jól ismert probiotikumokkal rakta ki a természet.
A fenn elmondottak mellett írásra ösztönzött az a körülmény is, hogy az írott és képi médiában „a vízcsapból is probiotikumreklám folyik”, fűnek-fának ajánlják kétes üzemek kétes készítményeiket, s nem is alacsony áron. Ideje átgondolni és letisztázni olvasóinkkal egyetemben, mi is számít probiotikumnak, mi a tényleges szerepe testi épségünk megőrzésében.
Mi tekinthető probiotikumnak?
A probiotikum fogalma 1965 óta ismeretes, a pro bios (az életért) kifejezésből született. Az emberre nézve barátságos, sőt nélkülözhetetlen baktériumtörzsek gyűjtőneve ez a kifejezés, már a természetes szülés pillanatában, azaz amikor a magzat áthalad a szülőcsatornán, aktív komponenseivé válnak bélrendszerünknek, és elkísérnek bennünket az elmúlás órájáig. Ez a folyamat több hetet késik és nehézkesebben zajlik le császármetszés esetén. Az élet első napjaiban kialakult bélflóraegyensúly többé-kevésbé megváltozhatatlan minden embernél, ami azonban nem jelenti az egyedi tulajdonságok hiányát. Mintegy 400 baktériumfaj alkotja a bélflórát, egy egészséges ember beleiben tízszer több baktérium található, mint amennyi sejt van az emberi szervezetben. Súlyra nézve sem elhanyagolható a tömegük: eléri az 1 kilogrammot. Egy baktériumot akkor tekintünk probiotikumnak, ha emberi eredetű, nincs betegséghordozó tulajdonsága, ellenáll a gyomor- és epesav leépítő hatásának, segíti az immunrendszer működését, kedvezően befolyásolja a bélrendszer vitamin- és koleszterinfelszívódását, és nem utolsósorban ellenálló képessége, sőt antibakteriális tulajdonságai vannak a káros, azaz betegséghordordozó baktériumokkal szemben. Két törzsnek érdemes megjegyezni a nevét, ezek jelenléte és tömege igazolja a tényleges probiotikumok hatékonysági fokát: a Lactobacillus acidophilus és a Lactobacillus bulgaricus nélkül elképzelhetetlen a probiotikus hatás, de az előbbiekhez társul a bifidobaktériumok törzseis. Elsősorban a joghurtban, kefirben, aludttejben és kisebb mértékben az érlelt sajtokban, savanyú káposztában és a kovászos uborkában lelhetők fel. Fontos feltétel még a barátságos baktériumok tömege is; az orvosi irányelv előírja, hogy akkor nevezhető egy termék probiotikumnak, ha annak egy grammja legalább egymillió vagy ennél több, akár egy- vagy tízmilliárd baktériumot is tartalmaz a fent megnevezett törzsekből. Ezt az igényt sajnos a piacon fellelhető joghurtoknak igen kis hányada tartalmazza. A tejgyárak többnyire nem tüntetik fel az összetételt, s ha utánanézünk az üzletben, jó, ha egy vagy két joghurtfajta tesz eleget a fenti követelménynek. Enélkül pedig orvosi szempontból teljesen hatástalannak ítélhetjük őket. Ez azt is jelenti: ne az ár, hanem az összetétel és a baktériumtömeg legyen az irányadó a választásunknál! A baktérium neve mellett keresni kell tehát egy komoly intézmény nevét, amely szavatolja, hogy a termék probiotikum, mivel 1068 jóindulatú baktériumot tartalmaz a termék 1 grammjában.
Miért fontos?
A belekben, főképp a vastagbélben élő jótékony bélflóra egyensúlyi állapotát könnyen felborítják a következő külső tényezők: az antibiotikumok nem tesznek különbséget a káros és a barátságos baktériumok között. Két-három nap alatt a jótékony bélflóra háromnegyed része megsemmisülhet bármely antibiotikum használatával, ami felfúvódást, bélpangást, görcsöket, a Candida gomba elszaporodását, esetleg hasmenést, irritabilis bélszindrómát vált ki. Ha ezt a folyamatot nem szakítjuk meg gyorsan, megjelenik a gyomorfekély és a bélgyulladás, illetve a gyomorrák előképe. Súlyosan sérül immunrendszerünk is a bélflóra egyensúlyának felborulásával. Újabban az orvostudomány kimutatta, hogy az immunanyagok 70 százalékát a bélflóra, azaz a probiotikumjellegű baktériumok termelik. Nem csoda hát, ha az egyensúly megbomlása esetén hajlamosak vagyunk a különböző fertőzéses, gombás (candidás) és allergiás megbetegedésekre. A káros baktériumok elszaporodhatnak a probiotikumok rovására kemoterápia vagy radiológiai kezeléskor, szokatlanul hosszan tartó, illetve erős stresszhelyzetben, helytelen táplálkozáskor és krónikus megbetegedések esetén is.
Mikor, mennyit?
Mivel az „emberbarát” baktériumok természetes tartozékai szervezetünknek – akár a hormonok, az epe vagy a gyomorsav –,az egészséges ember könnyedén fenntartja az egyensúlyukat helyes táplálkozással. Az egészséges embernek tehát nincs szüksége probiotikumtablettákra, a reklámszövegek állítása ellenére. Más a helyzet a tejfehérje-érzékeny egyéneknél. Náluk a pótlás nehezebb, s ha csupán savanyú káposztára és a kovászos uborkára hagyatkoznának – valljuk be –, igen egyoldalú lenne táplálkozásuk. Nekik szükségük van a vény nélkül kapható étrend-kiegészítő gyógyszerekre, akár tabletta, akár kapszula formájában. Betegség esetén kúraszerűen akár 3–6 hónapig is fogyasszunk probiotikumot, majd 3-4 hónapos szünet után újabb kúrát kezdhetünk. A krónikus betegeknél gyakran felmerül a kérdés: melyik a hatékonyabb, a probiotikumot tartalmazó joghurt vagy a probiotikumos tabletta, oldat, kapszula? Ha gyors és hatékony eredményre vágyunk, érdemes ez utóbbival, tehát a tablettával élni, nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a 10–14 napig tartó helyreállító kúra alatt 6–8 dl joghurtot elfogyaszthatunk naponta. Ellenjavallatról és túladagolásról nem beszélhetünk ezeknél a készítményeknél, válasszuk tehát azokat, amelyek minél több baktériumtörzset tartalmaznak, minél nagyobb mennyiségben!
