A régiek patikája többnyire gyógynövényekből állt, minden bajra volt valamiféle tea, kence vagy borogatás. A gyógyhatású növényekért nem a bioboltba szaladgáltak – hiszen akkoriban még nem is volt ilyen –, hanem maguk termesztették, nevelték, szedték, gyűjtötték, szárították, aprították és főzték a természetes orvosságokat. A jól bevált házi receptek pedig féltve őrzött kincsnek számítottak, alkalmazásuk, ismeretük apáról fiúra, anyáról leányra szállt.
Fűben-fában orvosság – tartja az ősi mondás, s bizony manapság is szívesen élünk apróbb bajaink, nyavalyáink kezelésekor a gyógynövények leveléből, virágjából, magjából készült gyógyteákkal, kenőcsökkel, cseppekkel. Kísérletek bizonyítják, hogy a gyógynövények gyógyító ereje ösztönzően hat testünkre – mindenféle mellékhatások nélkül.
De konkrét betegség esetén elegendő-e, ha csupán gyógynövényekkel kúráljuk magunkat? Gyógyítani gyógyszerekkel kell, megelőzésre és hogy elkerüljük az egészségünk romlását, szedjünk gyógynövényeket – figyelmeztet dr. Lipták József gyógyszerész, a budapesti Semmelweis Egyetem tanára, a természetes anyagokkal történő öngyógyítás kiváló szakértője. Számos olyan gyógynövény van, amely alkalmas enyhe panaszok enyhítésére. Ilyen például a szívproblémák esetén a galagonya, stresszoldásban segít a macskagyökér és a fenyő illóolaja, a fokhagyma enyhe érelmeszesedés elleni szer, megfázásra, torokfájásra különösen ajánlatos mézzel ízesített hársfateát kortyolgatni – tanácsolja dr. Lipták.
Az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódító gyógynövényes gyógyításnak van azonban negatív velejárója is. Az üzleteket és az internetet elárasztják a különböző, sokszor kétes eredetű és minőségű növényi kivonatokkal készült termékek, és az ezek felhasználásával kapcsolatos, nem mindig szakszerű tanácsok. Sok esetben kiderül, hogy a szenzációs állítások csupán ügyes marketingfogások, és a termékek promóciójában hangoztatott „tudományos” eredmények egyáltalán nem léteznek, vagy nem úgy, ahogyan állítják.
A közelmúltban hatályba lépett egy új uniós törvény, melynek célja, hogy megóvja a fogyasztókat a vény nélkül kapható gyógynövényes orvosságok lehetséges káros mellékhatásaitól. Aggályok merültek fel ugyanis egyes készítmények erős hatásával, illetve a szabványos gyógyszerekkel való kölcsönhatásával kapcsolatban. Az orbáncfű például a fogamzásgátló tablettával lép kölcsönhatásba, a páfrányfenyő és a ginzeng pedig a vérhígító warfarinhoz vált ki hasonló hatást.
Az új törvény szerint kizárólag azokat a termékeket lehet forgalmazni, amelyeket a tagállamokban illetékes egészségügyi termékellenőrző hatóságok engedélyeztek. A gyártóknak bizonyítaniuk kell, hogy termékeik megfelelnek a szigorú szabványoknak, és állandó, egyértelműen jelzett adagokat tartalmaznak. Ahhoz pedig, hogy hagyományos orvosságként elismerjék, a terméknek legalább 30 éve használatban kell lennie, ebből 15 évet az EU-ban. A szabályozás az összes gyakori termékre, így az orbáncfűre, az echinaceára és a macskagyökérre, valamint a hagyományos kínai és indiai orvosságokra is kiterjed. A gyógynövényes készítményeket csak kisebb betegségekre, például köhögésre, náthára, izomfájdalomra vagy alvászavarokra hagyják jóvá.
De mit tehetünk mi, EU-n kívüliek? Mi legyen a támpont a helyes választáshoz? Mindenekelőtt regisztrált készítményeket vásároljunk, hiszen e szerek biztonságosságára és hatásosságára garancia van. Fontos továbbá, hogy a termékekhez kapcsolódó tájékoztatás – csomagolásokon, reklámanyagokban – is ellenőrzött legyen! És még egy jó tanács: mivel a gyógynövénykészítmények fogyasztásával kapcsolatban (is) nagyon fontos az óvatosság, mielőtt önszántunkból bármilyen kúrához kezdenénk, ezt beszéljük meg kezelőorvosunkkal vagy gyógyszerészünkkel!
