A transzszexuális egyének, a közhangulatból ítélve, Szerbiában abba az alárendelt embercsoportba tartoznak, amelyet két éve, a 2010-es melegfelvonuláskor a több ezres rendőri felügyelet sem védhetett meg, a ki tudja honnan összesereglett és mesterségesen felzaklatott „népharagtól”. Megengedem, a felvonulás fesztiválszerű hangulatkeltése nem a megfelelőbb módja a törvényes párbeszéd kicsikarásának, még akkor sem, ha az orvostudomány már az elmúlt században – pontosabban negyven éve – kimondta megmásíthatatlan ítéletét, mármint, hogy nem életstílus-választásról, hanem született rendellenességről van szó.
Amint egy neves orvosprofesszor mondta közérthetően: a nemünket nem az határozza meg ami a combjaink, hanem ami a két fülünk között van – utalva itt az agy domináns szerepére. Hiábavaló volt azonban a híres elmék, Nobel-díjas tudósok évtizedes figyelmeztetése, a helyzet a szexuális másság elfogadására egy jottányit sem javult. De emlékezzünk csak, milyen nehezen változott a férfi társadalom felfogása a női nem alacsonyrendűségéről: nem segített még a 19. század végén zseniálisan megírt esszé Virginia Wolf tollából sem, amellyel lerántotta a leplet a férfiak kielégíthetetlen pénzéhségéről és hatalomvágyáról, és bemutatta a női nem évszázados, tűrhetetlenül megalázó helyzetét. Egyszerűen elhallgatták, száz éven át. Magyarországon csak 2009-ben jelent meg fordításban Virginia irása, Szerbiában, ma sem. Csak a kitartó és ötletdús felvonulások tudtak érvényt szerezni a feministának elnevezett női mozgalom olyan szerény követelésének, mint például a női választójog engedélyezése.
A felvonulásoknak tehát figyelemkeltő múltjuk van, ami ma ellenszenves példaként az úttorlaszokban éli köznapjait. Még élénken él sokunk emlékezetében az a kép, amikor 2011-ben kőzáporral, gyújtogatással és Molotov koktéllel csatatérré változtatták a meleg felvonulók útirányát, gyakorlatilag szétverve a demonstrációt. Tavaly pedig a rendőrség betiltotta a megmozdulást, közveszélyezettségre hivatkozva.
A transzszexualitás a nemi élet másságának abba a kategóriájába tartozik, amelyben az ember pszichológiai neme, azaz nemének megélése, ellentétes testi-biológiai nemével. A transzszexuális egyén „férfi testbe zárt nőnek”, illetve „nőnek álcázott férfinak” érzi magát. Meglehetősen ritka kórkép, de ezer esetből egynél előfordul. Nos, a többségnek, akinek nemi identitása egybeesik biológiai felépítésével, elképzelhetetlennek tűnnek ezek az esetek, ahogyan nemigen tudunk együtt érezni, az Új-Guineában felfedett „nevető halál” néven ismert betegséggel, egy génmodifikált halálos kórral. A Szerb Parlament azonban – igaz külső nyomásra – szolidaritást vállalt a transzszexuális egyénekkel, 2012. január 1-jei hatállyal törvénybe iktatva a nemváltoztatás orvosilag indokolt engedélyezését. A folyó évre mindössze hét nemváltoztatást vállalnak a betegsegélyező számlájára, miközben 200 beteg vár műtétre. Ami igazán meglepő a fentiek mellett, a világsajtó cikkezése. Nagybetűs címek nevezik meg egyes belgrádi korházakat a transzszexuális egyének nemváltoztató Mekkájának. Kivételt képeznek a hazai lapok, amelyek egyszerűen nem látnak, hallanak, szólnak, nem vesznek tudomást a belgrádi korházakban történtekről, csak ők tudják miért. A Genitális Rekonstrukciós Sebészet Belgrádi Központjában külföldi hírek szerint száz esetben végeztek már eddig nemváltoztató operációt, az engedély napjától számítva. Ez a megdöbbentően nagy szám, több operációs terem 12 órás működését feltételezi, ha tudjuk, hogy egy műtét legalább hat órát vesz igénybe. A betegek Iránból, Franciaországból, Oroszországból, sőt a távoli Szingapúrból, Dél-Afrikából is érkeznek, és egyre többen. A külföldieknek egyébként 1000 dollárba kerül az eljárás, míg például az USA-ban 50 000 dollár a kezdő ár. A transzszexuális nők esetében ez a folyamat a férfi nemi szervek eltávolítását és a női nemi szervek kialakítását foglalja magában (persze a méh és a petefészkek kivételével). Az eredményesség tekintetében hangsúlyozottan fontos a sebész szaktudása és tapasztalata. A műtét akkor válik legálissá, ha két pszichiáter engedélyezi, és a beteg átesett a „való élet” (Real Life Test) teszten. Magyarán, egy évig nőként – illetve fordítva – kell viselkednie és dolgoznia, felügyelettel. Hát mégis mozog valami Szerbiában!
