A nyugat-nílusi vírusra (WNV – West Nile Virus) az 1999-es New Yorkban regisztrált fertőzések kapcsán figyelt fel a világ. A kórokozót először 1937-ben, Ugandában diagnosztizálták, majd 1950-ben, Egyiptomban okozta az első nagyobb járványt.
A vírus Afrika, Európa, a Közel-Kelet, Nyugat- és Közép-Ázsia, Óceánia, és legutóbb Észak-Amerika egyes területein honos.
Szerbiában is megjelent, ennek következtében augusztus 13-án egy hatvan év körüli pancsovai asszony meghalt, és eddig mintegy húszan fertőződtek meg. A betegeket a Szerbiai Klinikai Központ infektológiai osztályán gyógykezelik.
A nyugat-nílusi láz, ún. zoonotikus – állatról emberre terjedő – vírusbetegség. Zoonózisnak azt a jelenséget nevezzük, amikor egy állati kórokozó emberbe kerülve betegséget idéz elő. A kórokozó elvileg bármi lehet (baktérium, gomba, vírus, egysejtű parazita vagy féreg), ám talán a vírusokkal van a legtöbb probléma: genetikai szerkezetük nagyon változékony, és mérhetetlenül egyszerű a felépítésük. A vírusgazdák főképp madarak, az emberre – esetlegesen lovakra – történő átvitel pedig szúnyogcsípés útján történik. A madarak természetes WNV betegségére a gyengeség, a hátrahajtott testhelyzet jellemző. Egyes madárfajok, például a csirkék úgy is megfertőződhetnek, hogy nem mutatják a betegség tüneteit. Lovak esetében láz, izomrángások, az izmok merevsége utalhat a betegségre. Mivel a lovak megbetegedései később kezdődtek, mint az embereké, gyanítható, hogy a különböző emlősökre különböző vektorok viszik át a WNV-t. Vírust más emlősökből csak ritkán izoláltak, de például laboratóriumi körülmények között bebizonyították, hogy kutyák is áteshetnek a fertőzésen, annak ellenére, hogy természetes körülmények között megbetegedett ebet még ez idáig nem találtak.
Emberek esetében a fertőzés általában tünetmentesen, lázas betegségként zajlik le. A legtöbben nem is tudnak róla, mert az influenzáéhoz hasonlók a tünetek. A betegség lappangási ideje a láz a fertőződéstől számított 2 és 14 nap között jelenik meg, az idegrendszeri tünetek kezdetéig három hét telhet el, a lappangási idő immunkárosodott személyek esetében hosszabb is lehet.
A fertőzött személyek körülbelül 80 százaléka tünetmentes marad. A tünetekkel járó megbetegedések többsége esetén csupán láz – fejfájás, izom-izületi fájdalmak, ritkán émelygés, hányás, hasmenés, köhögés, torokfájás, alkalmanként kötőhártya-gyulladás, nyirokcsomó-megnagyobbodás, gyermekeknél különböző kiütések: maculopapulosus, illetve roseola – jelentkezik. Az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint a ritka idegrendszeri tünetekkel járó esetek harmadában/negyedében meningitis, a kétharmadában/ háromnegyedében encephalitis tünetegyüttes jellemző.
A megbetegedés 1-2 hét alatt lezajlik, ritka szövődményként hepatitis (-A, -B, -C), hasnyálmirigy-gyulladás és szívgyulladás jelentkezhet. Több száz vírusfertőzött személy közül egyben alakul ki a meningitis vagy encephalitis. A súlyosabb kimenetelnek gyermekek, 50 év felettiek és valamely alapbetegségben szenvedők esetében nagyobb a kockázata. A megbetegedés sajnos halállal is végződhet, az ilyen eseteket a kóros agytörzsi elváltozások jellemzik: egy kis százalékában a vírus potenciálisan halálos agy- és gerincvelő-duzzanatot okoz, amelyre jelenleg nem ismeretes semmiféle gyógymód.
A védekezés egyelőre szúnyogirtással, illetve bizonyos intézkedések megtételével történik, pl. az állóvizek befedésével vagy leengedésével (ez azért fontos, mert esők után számos pocsolya marad, amelyekben a következo 7–10 nap során szúnyogok milliói kelhetnek ki), valamint az emberek arra való ösztönzésével, hogy használjanak rovarirtókat és védőruházatot a fertőzött területeken.
