Ritka formáit kizárva tipikus civilizációs megbetegedésnek nevezhető a renyhe belek szindrómája, vagy népies nyelven a székrekedés. Népbetegséggé is azért nőhette ki magát, mert mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a civilizációs ártalmaknak, éljünk városban vagy falusi közösségben. Nagyobbrészt csak alkalmakként szenvedjük meg a száraz, bekeményedett székletet, közösségi életünk egyharmadánál azonban ez a kínos jelenség állandósul. Ez orvosi értelemben azt jelenti, hogy hosszabb ideig, hónapokon, éveken át, a betegnek hetente háromtól kevesebb alkalommal van széklete, s a beszáradt széklet fájdalmat okoz.
Nagyobb odafigyelést
Szinte gyermekkorunk óta belénk rögződik a szégyen akár a széklet említésére is, és a kényszeredett visszatartás is állandó kísérőnkké válik. Ez a természetellenes körülmény szüli a későbbi életre szóló betegség nagy hányadát. Rendezzük úgy életkörülményeinket, hogy bármi áron, kezdve a gyermekkortól, ne kelljen 60 percnél tovább elfojtani a természetes székelési ingert. Amilyen természetes és szükséges ingerként elfogadjuk a köhögést, tüsszentést, legalább akkora odafigyeléssel igyekezzünk időt és helyet szentelni a székelési ingernek is. Az emésztőszerveink autonóm idegrendszere, amelynek feladata testünk épségének védelme, akaratunktól független műküdik, teszi a dolgát, de minden alkalommal gyöngül, és károsul reflexmechanizmusa, ha elfojtva a háttérbe szorítjuk. Ha elejét vesszük a civilizációs ártalmaknak, nemcsak a renyhe belek egész életünket kísérő kínos tüneteitől, de több kellemetlen, mellérendelt betegségtől is mentesek leszünk: az aranyér, a fájdalmas és nehezen gyógyítható végbélberepedés, a vastagbél izomrostjainak gyengülése és a puffadás, a váratlan fellépő bélgörcsök, és megannyi más kellemetlen bélbetegség attól ered, hogy nem testünk jelzéseire, hanem a környezetünkben kialakult hamis normákra figyelünk.
Bélrendszerünk – mint említettem – önállóan működik, akaratunktól és tudatunktól függetlenül 24–36 óra alatt átdolgozza a táplálékot. A modern életmód azonban akaratlanul is rákényszerít bennünket a többoldalú aktív besegítésre, amelynek fókuszpontjából a táplálékunkat kiegészítő ballasztanyagok (zöldség, gyümölcs, korpa) tudatos hozzáadását, a napi 1,5–2 liter folyadékbevitelt, valamint a bélserkentő napi mozgást nem hagyhatjuk ki. Érdekes megfigyelni, hogy ugyanazok az anyagok, amelyekkel a székrekedés megelőzhető, egyben a már kialakult betegség természetes és elsődleges gyógymódjai is. Ez a fontos elv legyen mindig a szemünk előtt: sok betegség a korai stádiumban teljességében orvosolható azokkal a természetes módszerekkel, amelyek a kór megelőzésére is ajánlottak – nem kell azonnal a házipatika tablettái után nyúlni.
Kezelés
A székrekedés a fiatalkori elhibázott életvitel miatt évtizedekig gondot okozhat sokunknak, olyan gondot, ami minél tovább tart, annál nehezebben hozható helyre. Igaz, a hajlamosság is közrejátszik, de korántsem olyan mértékben, mint gondoltuk. Idős korban kétszer gyakoribb ez a krónikus forma, mivel az idős ember kevésbé észleli a szomjúságot. Ajánlatos emiatt a gyógyszert egy korty helyett egy pohár vízzel lenyelni. Ha beáll a hosszantartó székrekedés, és orvosunk kizárta a belek szervi elváltozásait (bélszűkület, béltumor, gyulladásos gócok), nincs más tennivaló, mint hozzá kell nyúlni az orvostudomány által kínált hashajtó szerekhez. Nagyon oda kell figyelnünk, mit kérünk a patikában: a végsőkig kerüljük, illetve ritkán alkalmazzuk a függőséget okozó hashajtókat. Ne szalasszuk el az esélyt a természetes hashajtók kipróbálására sem. Ezeknek csupán a felsorolására vállalkozom, hiszen gyakorta írnak róla az egészségügyi portálok: az aszalt szilva, a savanyúkáposzta-lé, a zabpehely, a müzli, alma- és gyümölcstabletták, a tejsavó, és megannyi más természetes szer áll rendelkezésre. Bár a hashajtók nagyrészt vény nélkül kaphatók, használjuk azokat, amelyek nem okoznak függőséget: a parafinolaj, a magnézium tartalmú ásványvizek, a székletlágyító végbélkúpok, a szappanos beöntés legyen az első vonalban. Felhívnám azonban betegeink figyelmét – és ez írásomnak az apropója – egy olyan hashajtóra, amelyet sokáig csupán műtét előtt, a korházban hasznosíthattunk: generikus nevén a makrogol egy ozmotikus hashajtó, manapság italpor formájában is kapható szabad eladásban. Nem szívódik fel a bélben, ozmotikus hatása folytán megpuhítja a már beszáradt székletet, amely fájdalom nélkül teljességében kiürül. A hatás, mint a természetes székletürítésnél, egy-két nap után jelentkezik. Felpuffadást és függőséget nem okoz, így a szer jól tolerálható. A gyártótól függően más-más néven van kereskedelmi forgalomban: Portalak, SoftLax, Miralax, Glycoprep, Movicol.
Rövidebb távon ajánlható (8–10 napig) a nátrium-pikoszulfát, (Guttalax, Na pikosulfat) és a bisacodyl (Dulcolax, Panlax) is, amelyek enyhe görcsök kíséretében 6-8 óra elteltével hatásosak, és nem károsítják komolyabban az egészséget.
