A kolposzkópia mellett a méhnyakrák korai felfedezésében vezető szerepe van a citológiai vizsgálatnak. A két diagnosztikai módszer kiegészíti egymást, és együttes alkalmazása 98%-os pontosságot nyújt a diagnózis felállításában.
A méhnyak felszínét és a méhnyakcsatornát borító nyálkahártya levált hámsejtjeit vizsgáló módszer George Nikolas Papanicolaou (1883–1962) görög, de 1913-tól kezdve az USA-ban élő anatómus nevéhez fűződik. 1943-ban jelentette meg klasszikus monográfiáját, ami azóta is aktuális és világszerte alkalmazzák. A módszer róla kapta a nevét, ami a mai napig közhasználatban van (Papanicolaou-teszt, Papa-teszt, Pa-teszt).
A módszer lényege, hogy a méhnyakat és méhnyakcsatornát borító nyálkahártyáról folyamatosan válnak le sejtek, amelyeket ha letörlünk, mikroszkópos tárgylemezre viszünk, fikszálunk, megfelelő laboratóriumi festés után mikroszkóp alatt jól megfigyelhetünk. Erre külön képzett szakemberek nagy pontossággal felismerik a kóros elváltozásokat, csoportokba sorolva osztályozzák a törleteket (PA I-től PA V-ig).
A mindennapi nőgyógyászati gyakorlatban a rákszűrés alkalmával a nőgyógyász, miután feltárta a hüvelyt, az erre a célra külön kialakított spatulával (régen fapálcára csavart kis vattadarabbal) letörli a nyálkát a méhnyak felületéről, majd egy piciny kefével (miniatűr üvegmosó) a méhnyakcsatornának a nyálkahártyájáról is letörli a levált sejteket. Ezután a két mintából kenetet készít, és citológiai laboratóriumba küldi. Valójában ez a páciens számára fájdalommentes, pár másodpercet igénylő folyamat. Némely esetben tapasztalható minimális véres nyálka megjelenése a törletvételt követően, ami veszélytelen, de mégis ajánlatos előre felhívni a páciens figyelmét, nehogy feleslegesen megijedjen! A törletvételt követi a kolposzkópos vizsgálat, majd a Schiller-féle jódpróba és a kétkezes nőgyógyászati vizsgálat.
A citológia vizsgálat megbízhatónak bizonyult a méhnyak nyálkahártyáján megjelenő kóros elváltozások felfedezésében és előrehaladásuk követésében. A módszer egyszerűsége, gyorsasága, érzékenysége, pontossága, fájdalommentessége és ártalmatlansága miatt rendkívül alkalmas a tömeges szűrésekre.
A laboratóriumi vizsgálatot követően a nőgyógyász kézhez kapja a citológia jelentést, amely tartalmazza a csoportmeghatározást (I–V), és elváltozás esetén a különböző citológia eltérések leírását. A kolposzkópos leletet a klinikai vizsgálat eredményével összevetve hozza meg döntését a további kivizsgálások szükségességéről (pl. szövetmintavétel a méhnyakon diagnosztizált elváltozásból).
PA I normális sejtek
PA II enyhén elváltozott sejtek, gyulladás jelei
PA III abnormális, gyanús sejtek
PA IV malignussejtek kis számban
PA V nagyszámú malignussejt
A tudomány előrehaladásával ez a csoportbeosztás sem bizonyult eléggé precíznek, így 1988-ban nemzetközileg egy új beosztást (klasszifikációt) fogadtak el, az ún. Bethesda-beosztást, ami fokozatosan átveszi a Papanicolaou-beosztás helyét. Lényegében nagyon hasonló az előzőhöz, de inkább leíró módon határozza meg az elváltozásokat, és az elváltozások angol megnevezéseinek a kezdőbetűit tartalmazza. Így az újabb citológia jelentéseken láthatunk NILM, ASCUS, L-SIL vagy H-SIL megjelöléseket. Míg a NILM jó, az ASCUS gyanús, a SIL patológiás eredményt takar.
