Az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index (EHCI) ma közzétett eredményei alapján Szerbia a 2018. évi elemzést figyelembe véve a 35 állam közül a 18. helyet foglalja el. A listán felkapaszkodó államként emelik ki, hiszen 2 pozíciót lépett előre a 2017. évhez képest.
Az elemzés alapján az ország helyzetének javulását mindenekelőtt a várakozási idő csökkenése magyarázza, miután Szerbia átvette, majd beépítette egészségügyi rendszerébe a macedón IZIS rendszert, életbe léptette azt úgynevezett MojDoktor (www.mojdoktor.gov.rs) elnevezésű honlapot, amelyen keresztül a páciensek maguk foglalhatnak időpontot a szakorvosoknál, illetve a fejlődés értékelésénél figyelembe vették az elektronikus vények bevezetését, amivel leegyszerűsítették a rendszeres terápiához szükséges gyógyszerek beszerzését. Az elemzés ugyanakkor kitér arra is, hogy az elemzés ideje alatt a MojDoktor nem lépett teljes mértékben életbe, hiszen még mindig nem kapcsolódott rá a rendszerre minden kórház és klinika.
Szerbia 2013-ban még a lista alján kullogott, hiszen a páciensek jogvédelme, a klinikai kórkép, vagyis a gyógykezelés eredménye, a szolgáltatások kiterjedése, a megelőzés és a gyógyszerek használata terén számos negatív pontot gyűjtött be. Az EHCI legutóbbi jelentése alapján azonban Szerbia azon országok közé tartozik, amelyekben a mentális egészségre egyre nagyobb figyelmet fordítanak.
Szerbia ezúttal a rangsorban megelőzte Spanyolországot, Olaszországot, Szlovéniát, Montenegrót és Horvátországot is. Mint Verica Jovanović, a Dr. Milan Jovanović Batut Intézet igazgatónője az RTS-nek adott nyilatkozatában kiemelte, a legnagyobb előrelépést az egészségügyi rendszerhez való hozzáférésben értük el, csökkent a szakorvosi vizsgálatok várakozási ideje, illetve csökkentettük az antibiotikumok használatát is. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy nagyobb erőbevetéssel kell dolgozni a megelőző vizsgálatokon, hogy a rákos megbetegedéseket csökkenteni tudják.
A felmérések és kutatások, illetve az elektronikus rendszer ellenére a valóságban a páciensek egy-egy szakorvosi vizsgálatra továbbra is rengeteget várnak. A legtöbb városban a kórházi szakorvosi vizsgálatra a legtöbbször csak a választott orvos jegyeztethet időpontot, mégpedig minden hónap elején. Aki netán 10-e után betegszik meg, vagy kivárja a következő hónap elejét az időpontbeosztás miatt, vagy „magánkézbe” adja az ügyét.
A magánorvosi rendelőket akkor is igénybe veszik a páciensek, ha nem akarnak hónapokat várni a gyógykezeléssel, hiszen egyes szakorvosok hónapokra előre be vannak táblázva, szabad időpontot találni szinte lehetetlen. A sürgősségi ellátásnál még érezhetőbb a kiszolgáltatottság. A sürgősségi osztályon a páciensek – legyen szó Újvidékről, Belgrádról, Szabadkáról vagy más városról – órákig kénytelenek várakozni, hogy megvizsgálják, majd indokolt esetben felvegyék a beteget kórházi kezelésre. A mentőegységek sok esetben csak akkor szállnak ki a helyszínre, ha nagyon muszáj. Legtöbbször nincs elég működőképes járművük, de mentőcsapatuk sem, és a jövőben sem várható javulás e téren, hiszen – bár a GDP 10 százalékát fordítják egészségügyre, ami éves szinten polgáronként 630 dollár – nem jut a folyamatos karbantartásra sem, nemhogy a felszereltség vagy a munkakörülmények javítására.
A nemrég érvénybe lépett 12 százalékos fizetésemelés pedig nem ad túl nagy motivációt, így az egészségügyi szakszervezetek adatai alapján naponta 5, vagyis évente 2000 egészségügyi dolgozó hagyja el az országot a jobb munkafeltételek és magasabb életszínvonal reményében.
