A meredek mélyharapás akkor jelentkezik, amikor a felső állcsont igen fejlett. A fogcsírák meredek helyzete miatt alakul ki. Jellegzetes a fogívforma és a fogak helyzete, különösen a metszők torlódása és a fejprofil a kiugró orral, hegyes állal, de beugró alsó állcsonttal. A mélyharapás egészen a foghúsig, vagyis a gingiváig érhet, ilyenkor a felső fogak záródáskor érintik a foghúst. Ilyen egyéneknél gyengébb a rágás, mivel csak metszőmozgásokat végeznek. Ez az úgynevezett temporális rágás. Kezelésnél a metszők meredek helyzetét kell óvatosan kiigazítani és az alsó állkapocsfejlődést fokozni annak előremozdításával. A legmegfelelőbb idő a készülékekre az oldalsó fogváltás, mivel ilyenkor kell az állkapcsot előrehúzni és kiegyenesíteni a rágóívet. Kitartóan kell kezelni, mivel gyakoriak a visszaesések.
Nyitott harapásnak nevezzük, ha a metszőfogak egyáltalán nem fedik egymást, nyílás van közöttük. Régen jellegzetesen a D-vitamin hiánya (rachitis) esetén jelentkezett, csontdeformációkat és jellegzetes arcformát előidézve. Manapság már csak az enyhe, lappangó formájával találkozunk, mivel bevezették a kisgyermekek számára a kötelelző A- és D-vitamin-bevitelt 2 éves korig. A rachitises arc hosszúkás, nyitott harapással, a fogív pedig kusza, omega alakú.
Manapság a nyitott harapás általában az ujjszopás vagy a szájon keresztüli légzés következménye. Ha rövid ideig tart az ujjszopás, és idejében le tudjuk róla szoktatni a gyermeket, nem lesz következménye, máskülönben valószínű az elváltozás, ami fogelhajlásban és nyitott harapásban jut kifejezésre. Ha a nyelv ebben a résben megtelepszik, akkor azt állandósítja, és a kezelés is egyre nehezebbé válik. Ugyanez vonatkozik a szájon keresztüli légzésre is. Minél tovább tart, annál súlyosabbak a következményei.
Néha az orthodontiai kezelések komplikációjaként jelentkezik a nyitott harapás, de ezt mihamarabb ki kell küszöbölni.
Kezelésénél fontos az ujjszopás felfedezése. Mivel nagyon sok kisgyermek szopja az ujját, megnyugvást találva benne, óvatosan kell a leszoktatást lebonyolítani.
Ha mégis kialakul a nyitott harapás, akkor monoblokk készüléket alkalmazunk, ami gátolja a nyelv fogak közé történő betüremlését, megszoktatja vele az új helyzetét, ezáltal a fogak lassan visszakerülnek eredeti pozíciójukba. Néha használhatunk ún. szájpitvarlapocskát is. Ezt, mint a cumit, a szájpitvarba helyezzük, ezzel akadályozzuk meg a nyelv kitüremlését. Ezenkívül fontos az állcsontok tágítása és a metszőfogak visszaszorítása. Ezt úgynevezett aktív készülékek használatával érjük el.
A KORAI FOGHÚZÁSOK OKOZTA ELVÁLTOZÁSOK KEZELÉSE
Fontos megkülönböztetni az idejében való foghúzást a koraitól. Az idejében való foghúzást a gyermekeknél a fogzáskor végezzük el, és mivel hamarosan kinő a maradandó fog, nem okoz elváltozást.
A korai húzás pedig azt jelenti, hogy a fogzás huzamosabb idő után jelentkezik, és ezalatt elmozdulnak a szomszédos fogak, így a kinövőknek nem jut hely, nehezen vagy egyáltalán nem tudnak előtörni. Ez a folyamat még az állkapocsfejlődést is gátolja, ezért ha nélkülözhetetlen a tejötösök kihúzása, fontos őrizni a helyet a maradandó fognak, amit helyfenntartóval érhetünk el.
Különösen káros a tejötösök korai kihúzása. Ilyenkor a kialakuló helyszűke miatt a maradandó ötösök impakcióban maradhatnak, azaz nem tudnak kinőni.
A tejszemfogak korai eltávolítása ugyanolyan káros, mivel esetükben is helyszűke alakul ki, és a szemfogak magasan, általában a pofa felől nőnek ki, de megtörténhet, hogy a szájpad felől is. Ilyenkor készülékkel tágítjuk a fogívet, és helyet teremtve a maradandó szemfognak, lehúzzuk a helyére.
Néha káros a maradandó fogak, pl. a hatosok korai elvesztése is, mivel ilyenkor a fogak elmozdulása miatt a középvonal szintén elmozdulhat, és egyoldalú elváltozások jelentkeznek, melyeket fogszabályzókkal kezelni kell.
Ha állandó metszőfogakat húzunk ki, hézagok keletkezhetnek a fogak között. Ilyen esetben általában protetikai kezelés szükséges, vagy az utóbbi időben implantátumokkal is helyreállítható.
Kezelésnél tehát fontos a korai tejfoghúzás után helyfenntartókat használni a fogzásig, vagy ha már elmozdulások történtek, általában úgynevezett aktív készülékeket használhatunk, melyekkel visszamozdítjuk a fogakat, helyet teremtve a kinövőknek.
A DIASTEMA
A diastema hézagot jelent két fog között. Általában a két első metsző közötti hézagra gondolunk, mivel ez a leggyakoribb elváltozás. Általában öröklődik, és a metszők közötti nyálkahártyaredő, vagyis frenulum okozza. Ilyenkor ezt a túlfejlődött nyálkahártyaredőt sebészileg kivágjuk, így a hézag okozóját megszüntetve készülékekkel a metszőket egymáshoz közelíthetjük, ennek köszönhetően az elváltozást kigyógyíthatjuk. Mivel öröklött, gyakori a recidíva, vagyis a visszaesés.
Néha hézagok keletkeznek foghiány (hypodontia) miatt is, amikor hiányzik egy vagy több fog. Ilyenkor is készülékeket használhatunk a fogak összehúzására.
A többletfog, azaz hyperdontia is, mint a hypodontia, öröklött elváltozás. Ilyenkor a többletfog lehet rendes kinézetű vagy csökevényes. Ha nem lehet észrevenni a fogsorban, és nem okoz torlódást, meghagyhatjuk, de ha csökevényes, és nem normális helyen nőtt ki, akkor ki kell húzni, a legtöbbször sebészeti úton. Ezután ha szükség mutatkozik rá, fogszabályzó készülékek használata ajánlatos, vagy protetikai, esetleg implantációs megoldások.
Kezelés során mindig szem előtt kell tartani az arc- és az állkapocsszimmetriát, amely a szépség mértéke. Emellett fontos a helyes rágás és beszéd elérése is.
Dr. Király Éva újvidéki fogorvos válaszol olvasóink kérdéseire. Leveleiket a gyogykalauz@magyarszo.com e-mail címre várjuk. Önök küldjék el kérdéseiket, mi megpróbálunk segíteni.
