Kérdés: Tisztelt Gyógykalauz! Egy korábbi Magvetőben közöltek egy táblázatot az ártalmatlan, gyanús, káros és a rákkeltő anyagokról. Ebben a táblázatban az E–330 antioxidáns rákkeltőként van feltüntetve. Meglepetésemre az eddig használt „ifjúsági” margarinunkban is megtalálható az E–330.
Szeretném tudni az önök véleményét erről az adalékról.
Tisztelettel: Gyuri
Válasz: Való igaz, mindazok, akik akár középiskolás fokon is megismerkedtek az élettani folyamatokkal s azon belül az oxigént felhasználó élő szervezetek energiatermelésével, igen elcsodálkoznak a citromsavat (E–330) ért támadások láttán. Egészében véve ugyanis nemcsak irracionális, hanem badarság is. Még elképesztőbb, hogy ez az abszurd állítás mintegy 40 éve állhatatosan ismétlődik ilyen-olyan honlapokon, egyes sajtótermékekben, minden szakmai cáfolat ellenére. Tudjuk, Szentgyörgyi Albert már 1937-ben a citromsavkör részleges kutatásáért és a C-vitamin vizsgálatáért, Adolf Krebst pedig a citrátkör teljes felfedezéséért Nobel-díjat kapott. Az emberi test minden egyes sejtjében mint közbenső termék megjelenik a citromsav a Krebsről elnevezett ciklusban. Miként, milyen alapon kiálthatja ki bárki azt az anyagot, amely naponta termelődik sejtjeinkben, karcinogénnek, rákkeltőnek? Ha csak jottányi igazságuk lenne, mindannyian már csecsemőkorban elhaláloztunk volna. Táplálékunk is nagy mennyiségben tartalmazza a citromsavat természetes formában. Ha igaz lenne állításuk, fogyaszthatnánk biozöldséget, biohúst, szívhatnánk szennyeződéstől mentes levegőt, élhetnénk a hunzák földjén sárgabarackkal táplálkozva, a rákos daganat el nem kerülne bennünket, hiszen a „rákkeltő” citromsav ott termelődik nap mint nap sejtjeinkben, a DNS közvetlen közelében. Mindez azonban nem zavarja a különböző „zöld” magánhonlapokra felkapaszkodott, az emberiség elleni összeesküvést hirdető firkászokat, akiknek minden, ami tudományos, minden, ami intézményesített, eleve gyanús, sőt hibás. Az sem zavarja őket, hogy az Egészségügyi Világszervezet és az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének nemzetközi szakértőbizottságai, de az Európai Unió is folyamatosan ellenőrzi az egyes országokban ténykedő nemzeti bizottságok munkáját az E számokkal ellátott adalékanyagok felhasználását illetően. A szigorú toxikológiai vizsgálatok az 1950-es évek óta már állandósultak a legjobban felszerelt és a legújabb tudományos módszerek alapján dolgozó semleges és nonprofit laboratóriumok százaiban. Nem elég, ha a vizsgált adalékanyag a fogyasztókra nézve teljesen ártalmatlan, alkalmazásának szükségességét is bizonyítani kell. Nem hiába mondja John Hoskins, a neves környezetvédelmi toxikológus, hogy egyedül csak az E számmal ellátott anyagokat fogyaszthatjuk biztonsággal, azokról tudunk a legtöbbet.
A sztori valószínűleg 1974-ben kezdődött, amikor egy állítólag a Paris Hospitalból származó levél 139 rákkeltő étel-adalékanyagot sorolt fel, köztük a legveszélyesebbként a citromsavat jelölve meg. Az ügyet – természetesen ellenőrizetlenül – felkapta a média. A francia mezőgazdasági minisztérium képviselői kétségbeesetten próbálták magyarázni, hogy az E betűs adalékok között valószínűleg a citromsav a legártalmatlanabb. A történet folytatódott az elmúlt 30 évben mind Európában, mind Amerikában.
Találunk listákat, amelyek a változatosság kedvéért a düsseldorfi és a brüsszeli kórházak jelentésére, jó néhányan pedig – szerényebben, de annál kommerciálisabb felhanggal – a tisztán üzleti érdekből gyártott zöld magánlapokra hivatkoznak. Terjed az említett szöveg aláírás nélkül is, nem kis pánikot okozva a laikus fogyasztók körében. A fenn jelzett kórházak többször is erélyesen tiltakoztak a világhálón, ennek ellenére a szenzációéhes sajtó felkapta a hírt, s folyamatosan mérgezi a szerencsétlen háziasszonyok mindennapjainak hangulatát. Az ön által megnevezett forrást, a korábbi keltezésű Magvetőt dr. Dujmovics Ferenc kollégámmal a diabéteszgyógyszerrel kapcsolatos téves hírközléskor felkértük, hogy tartózkodjon a gyógyítási tanácsok terjesztésétől, tartsa magát a melléklet alapvető céljaihoz. Az újabb keltezésű számokban ez a gyakorlat, amennyire kísérni tudjuk, nem jellemző.
Hogy milyen gondokat okoz egy ilyen pamflet terjesztése, mutatja egy 1990-es felmérés: a háziasszonyok 19%-a abbahagyta a citromsavasat tartalmazó élelmiszerek vásárlását, sokan pedig igyekeznek elkerülni, vagy a betegségtől rettegve használják. Aggodalmuk felesleges és értelmetlen. Maradjunk abban, hogy minden tudományos kutatás azt mutatja: a citromsav a természetes adalékanyagok között a legelterjedtebb, egészségünkre nézve pedig a legártalmatlanabb antioxidáns és savanyító szer.
Tisztelt Uram! Örvendetes dolog csak egy akad ebben az egész históriában: van kiút. Hogyan is mondja József Attila Ars poeticájában? „A tudásnak teszek panaszt.” Nekünk sem marad más hátra, a kétséges helyzetekben a tudás, a tudomány ösvénye jelenti a kiutat.