Egy kistestvér érkezése nagy változás nemcsak a szülők életében, hanem a nagyobb gyermek számára is. Kellő türelemmel és megértéssel azonban sokat lehet tenni azért, hogy a család bővülését a gyermek ne kizárólag trónfosztásként, kiskirályi pozíciójának veszélyeztetéseként élje meg. A testvéri féltékenység érzése természetes, teljesen normális, általában a szülői figyelem megszerzésére irányul. Hogyan készítsük fel a nagyobbik gyermeket a kistestvér érkezésére, és mi mindenre figyeljenek a szülők a kis jövevény megérkezésekor? Kérdéseinkre Marina Rankov, a Vajdasági Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet pedagógusa válaszolt.
A féltékenység valójában azért jelentkezik, mert a gyermek attól tart, hogy elveszíti a szülők szeretetét, ill. az eddigi „uralmát”. A féltékenység szorosan kötődik a szeretethez; egyébként ez a tulajdonság gyermekekre, felnőttekre egyaránt jellemző. A gyermekek kicsik, éretlenek és intelektuális képességeik nem tudják őket megóvni attól az érzéstől, hogy elveszítik a szülő szeretetét. Az új családtag megjelenése miatt a kisgyermek hátrányos helyezetben érzi magát. Ez természetes, hiszen míg eddig csak ő volt a szülők, nagyszülők figyelmének középpontjában, a baba érkezésével ez kétfelé oszlik. Valójában érthető és indokolt a gyermek félelme – magyarázza Marina Rankov.
A „nagy” testvér helyzetét azzal könnyíthetjük, ha megbeszéljük vele, mire számíthat, miután megérkezik a kistesó, miért jó, ha van testvére, miben tudnak majd egymásnak segíteni stb. Attól a pillanattól kezdve, amikor az anyuka megtudja, hogy gyermeket vár, a szülők kezdjék meg a felkészítést! Fontos, hogy fokozatosan önállósítsák a gyermeket, ne az anyukával legyen állandóan, mert ez a későbbiekben gondot jelent majd a kismamának az újszülött körüli teendők ellátásában.
Mi a teendő, amikor megérkezik a baba?
Az anyukának és az apukának közösen kell mindkét gyermekkel foglalkoznia, megosztani a feladatokat. Ügyelni kell arra, nehogy az anyuka a kisbaba körüli teendők miatt elhanyagolja az idősebb gyermeket, ezért van nagy szükség az apuka segítségére. A szülők igyekezzenek a nagyobb csemetére minél több időt szánni, szervezzenek számára anyás, apás programokat!
A hatéves korkülönbség elegendő ahhoz, hogy az elsőszülött gyermek érettebben tudja felfogni a kistestvér születését, ha viszont a korkülönbség 2-3 év, abban az esetben még az első gyerek is kicsinek számít. A korkülönbségtől függően meg kell engedni, hogy a nagyobb is részt vegyen a baba körüli teendőkben, például a fürdetésben (hozza a pelenkát, popsikrémet, törölközőt), válasszon játékot a kistestvérnek stb.! Mindezzel számtalan pozitív tulajdonságot építünk ki a gyermekben, elkerülve a féltékenységet, közben fejlesztjük a figyelmességet, a felelősséget, az empátiát és a törődést a kisebbik iránt.
Gyakran megtörténik, hogy a nagyobb gyermek gorombáskodik...
A gorombaságok elkerülhetetlenek, sajnos ez a jelenség szinte minden esetben előfordul. A lényeg az, hogy meg tudjuk különböztetni, milyen fajta gorombaságról van szó. Ha többször megtörténik az, pl. a nagyobbik gyerek kissé erősebben megszorongatja a babát, vagy néha ellöki magától stb., az normálisnak számít, mivel a gyermekek nem tudják felmérni egy ölelés erejét, és gyakran szeretetből megszorongatják a kisebbet. Baj abból lehet, ha a nagyobbik gorombaságai arra irányulnak, hogy a kisebbiket „eliminálja”, pl. ha kifordítja a bölcsőből. Az ilyen gyermekek tele vannak energiával, nagyon aktívak, állandóan futkosnak, gyakran törnek-zúznak. Minden bizonnyal eddig ők voltak a figyelem középpontjában. Első lépésként el kell beszélgetni a csemetével, hogy a szülő kiderítse, bánja-e, amit tett, vagy egyszerűen elterelő hadművelethez folyamodott.
A gyermek rajzolással sok mindent elárul magáról. Rá kell venni, hogy rajzolja le a családot, és akkor kiderülhet: ő hogyan látja a családját, hol a gond? Például lerajzolja-e a kistestvérét is vagy sem. Ezenkívül ún. szituációs játékot is lehet játszani vele, babák segítségével elképzelt helyzetek által szintén sok minden kiderülhet. Nagyon jó pszichológiai játék, ha pl. a szülő átveszi a nagyobbik gyermek szerepét, az pedig a kistestvérét, akkor ő lesz a baba, s vele azonosulva elárulja, mire is van szüksége, mi az, ami bántja. Ha viszont mindez nem jár sikerrel, és a gorombáskodások tovább folytatódnak, tanácsos pszichológushoz fordulni – tanácsolja Marina Rankov.
(Folytatjuk)
