Hatvan évvel ezelőtt nagyon felháborodott volna szigorú professzorom, dr. Radmilo P. Anastasiljević, a fiziológia jeles tudora, ha egyetemi hallgatói közül valaki ilyesmit mondott volna. A múlt század hetvenes éveiben azonban Denis Burkit, neves angol Afrika-kutató orvos, aki húsz évig élt és étkezett a bennszülöttekkel, a világon elsőként mondta ki a fenti címben foglalt tételt. Ő mutatott rá elsőnek arra, ami ma az egészséges táplálkozás szimbólumává vált, az emészthetetlen növényi rostok szerepére. Pontosabban arra, hogy ezek a növényi táplálékkal bevitt anyagok az emberi szervezetben nem emésztődnek meg és nem szívódnak fel, csak „átszaladnak” az emésztőcsatornán, miközben elősegítik és helyes irányba terelik az ember metabolizmusát (anyagcseréjét), végső fokon az egészségét is. A részletek mellőzésével néhány példa leírásával ecsetelem, hogyan.
A bélcsatornán áthaladva felgyorsítják a koleszterinben lévő epefestékek szintézisét, és ezáltal a koleszterinszint lecsökken. Csökkentik az össz zsír és a LDL („rossz koleszterin”) szintjét a vérben. Lassítják és csökkentik a szőlőcukor (glukóz) vérből való felszívódását a vérbe. E növényi rostok ezenkívül a víz lekötésével növelik a béltartalom térfogatát, ezáltal megnövekszik a bennük lévő jó baktériumok (szaprofiták) száma, ezáltal gyorsabb mozgásra (perisztaltika) készteti a beleket a béltartalommal együtt. Emiatt a béltartalom kevesebb ideig érintkezik a belek falával, ennek köszönhetően csökken a bélrák kialakulásának veszélye.
Ennyit röviden az emészthetetlen növényi rostokról. A növényi rostokban szegény májusi lakomák után menjenek el a zöldéspiacra és töltsék meg kosarukat salátával, káposztával, tökkel, babbal, articsókával, brokkolival... Egyszóval, mindennel, amit nem szeretnek, és amit a legszívesebben törölnének étlapjukról.
