A leukémia szó jelentése: fehérvérűség. A ráknak azokat a fajtáit nevezik így, amelyek a vérképző szövetekben keletkeznek. Régebben a vér rákjának is nevezték, ám ez az elnevezés nem pontos. Ennek oka az, hogy a kóros burjánzás nem a vérben, hanem részben a csontvelőben, részben pedig a nyirokrendszerhez kötött szervekben történik.
A leukémiának tehát két fő típusa létezik, a mieloid (csontvelői) és a limfoid (nyirokcsomói) leukémia, attól függően, hogy a rákos átalakulás hol következett be. A leukémiatípusokat szokás még aszerint is felosztani, hogy a megbetegedés milyen gyorsan lép fel és zajlik le. Eszerint kétféle, akut és krónikus leukémiát különböztetünk meg. A két alaptípus között a legfőbb különbség az, hogy míg az akut leukémia általában heveny tünetekkel jár, a betegség gyorsan alakul ki, addig a krónikus leukémia lassabban épül föl, a kóros vérképzés pedig elhúzódó. Az akut leukémia tehát gyorsan indul, és esetében a véráramban pillanatok alatt fiatal, fejletlen és éretlen sejtek jelennek meg, ezek a sejtek pedig elsősorban a csontvelőben vagy a csontvelői eredetű szövetekben kezdenek fölszaporodni. Az akut leukémiáról tudni kell azt is, hogy ez a betegség a leggyorsabban osztódó daganatfajták közé tartozik, ez esetben ugyanis három-négy nap alatt meg is duplázódhat a daganatmasszát alkotó fehérvérsejtek száma.
A leukémia tünetei
Egyes leukémiás gyerekeknél tapasztalható a hányinger, láz, meghűlés, éjjeli verejtékezés, kimerültség és más influenzaszerű tünet.
A leukémia jelei tehát szerteágazóak és nem specifikusak, gyerekeknél a fellépő tünetek egyike sem tipikusan jellemző a leukémiára. Ahhoz, hogy megállapítsák, hogy valóban leukémia áll-e a panaszok hátterében, igen alapos kivizsgálásra van szükség.
Előfordulás
Gyermek- és fiatal felnőttkorban egyértelműen gyakoribb az akut leukémia. Olyannyira, hogy Európában és a fejlett országokban tizenöt éves kor alatt ez a daganattípus teszi ki az összes daganatos megbetegedés 20-25 százalékát. Felnőttkorban a betegség már jóval ritkábban fordul elő, ekkor ugyanis az összes daganatos megbetegedést nézve már 5 százalék körülire csökken az előfordulási aránya. Hetven év fölött pedig a gyakoriság kicsit ismét megnövekszik, ennek oka az, hogy ilyenkor már meggyengül az immunrendszer.
Az akut leukémia túlélése ugyancsak korcsoportonként változik. A betegség limfoid típusa gyermekkorban ma már 80–90 százalékban gyógyítható, míg felnőtteknél ugyanez az arány 45–50 százalékos, hatvanöt–hetven éves kor fölött pedig már csak 20 százalék körüli. A különbség tehát igen jelentős. A mieloid leukémia – amely felnőttkorban sokkal gyakoribb, mint gyermekkorban – ötéves túlélése gyermekeknél is csak 60 százalék körüli, felnőtteknél pedig ennél is alacsonyabb, csupán 30–40 százalék.
(Következő számunkban: A leukémia diagnózisa)
