Az amalgám a higany és más fémek ötvözete, amelyet a fogászatban tömőanyagként és a fényképészetben használnak.
A fogászatban a szuvas fogak kezelésekor kezdték el használni mint tömőanyagot már több mint 200 éve. Előnye, hogy könnyen elkészíthető a tömés, és nem érzékeny a nedves környezetre, nyálra, vérre. Igen tartós, évtizedekig is kitarthat. A rágóerőknek ellenáll, jól terhelhető. Hátránya, hogy megfeketedik, vagyis korrodáll. Ez a fémek, vagyis főként az ezüst oxidációja miatt történik. A széli záródás idővel csökken, vagyis hézag keletkezik a tömés és a fogüreg között, ami bejutási helyet jelent a szuvasodást okozó baktériumoknak, mivel alul elpuhul a fog, ha a cement kimosódik. Ez a másodlagos szuvasodás. Mivel az amalgám fémötvözet, a nyálba is kioldódnak összetevői, és fémes ízt érezhetünk a szánkban. A fémionok áramvezetőként viselkednek, különösen, ha még más fémötvözetek is vannak a szájban, pl. palládiumötvözetek a fémvázas műfogsorokban. Ilyenkor ún. galvánáram keletkezik a szájüregben, ami gyenge egyenáramot jelent, de állandóan fennál, míg le nem cseréljük a töméseket vagy műfogsorokat. A fémionok mellett a higany is kioldódik a tömésből a nyálba, de a legtöbb higanygőz a tömés berakásakor és kiszedésekor szabadul fel.
Hogyan jut a higany a szervezetbe?
Manapság igen sokat hallunk az amalgám ártalmas tulajdonságairól, hátrányairól. Ezeket a káros mellékhatásokat csakis a higany okozhatja. A higany (Hg) szobahőmérsékleten folyékony, mérgező fém. Toxicitáca függ a formájától, a mérgezés útjától és a mennyiségétől. Az elemi higanyt lenyelhetjük, persze csak véletlenül, de nem hatol át könnyen a gyomor és a bél falán. A higanygőz azonban már bejut a tüdőbe és onnan az agy vérkeringésébe, ott pedig lerakódik. Ez megtörténhet egy higanyos hőmérő eltörése után, mikor a kipárolgó higany mérgezővé teheti az egész lakás levegőjét. Mindezt csakis gyors és kellő szellőztetéssel csökkenthetjük és szüntethetünk meg. Ebből az okból tiltották be egyes országokban a higanyhőmérőt. A higanyt széles körben használják, alkotóeleme egyes festékeknek, gyógyszereknek, oltószereknek (pl. thiomersal), alkotóeleme rovarölőknek és gombaölőknek a mezőgazdaságban, elemeknek és fluoreszkáló villanykörtéknek, egyes arckrémeknek és az amalgámtöméseknek.
A higany formái:
- Elemi higanygőz. A levegőből vagy rágáskor az amalgámtömésekből a tüdőbe, majd az agyba jut, ott lerakódik, és felezési ideje kb. 20 év.
- Szervetlen higany. Szintén az amalgámból oldódik ki, és csak lassan ürül ki a vesén keresztül. Ott is felhalmozódik. Mindezek vízben oldódó vegyületek.
- Szerves higanyvegyületek. Ezeket a bélcsatornában levő baktériumok alakítják ki a szervetlen formákból. Ilyenek a metil- és etil-higany vegyületek. Zsírban oldódóak, és a méhlepényen keresztül a magzatba és az anyatejbe is bejutnak. Lassabban ürülnek ki, mint a vízben oldódóak.
A metil-higany a halakból jut az emberi szervezetbe, és mivel zsíroldódó, az agyba kerül, és kapcsolódhat egyes aminosavakhoz, enzimekhez, megváltoztatva funkciójukat. Az etil-higany megjelenési formája a thiomersal, amit konzerválóanyagként használnak egyes gyógyszerekben és oltóanyagokban.
A higany többféle módon jut a szervezetbe:
Levegővel, vízzel, italokkal napi kb. 0,2 mikrogramm.
Halakkal, tengeri állatokkal (metil-higany formájában) kb. napi 2,3 mikrogramm.
Egyéb élelmiszerekkel, melyekben permetszerek, rovarirtók vannak (szervetlen formában), napi 0,3 mikrogramm.
Amalgám fogtömésekből (higanygőz, ionizált higany) napi 3,8–21 mikrogramm.
Gyógyszerekből (pl. vérnyomáscsökkentőkből).
Oltóanyagokból thiomersal formájában (pl. egyes infuenza elleni oltásokból) stb.
Mivel a higany nehézfémnek számít, mint az ólom is, ezért a veséken és a beleken keresztül nagyon lassan, nehezen ürül ki, elraktározódik a szervezetben, megterheli azt, és hosszú távú káros hatást válthat ki, mivel részben hozzászokik a szervezet. Ezt krónikus higanymérgezésnek is nevezhetjük.
Miben mutatkozhat meg a higany káros hatása?
Beavatkozik a metabolizmusba, megváltoztathatja egyes szerves vegyületek összetételét, beléjük épülve, a funkciójukat is megváltoztatva vagy blokkolva. Emelett jelentkezhet szelén-, cink-, folsavhiány, a bélflóra zavarai, vesezavarok, nyálkahártya-elváltozások, neurotoxikus hatás. Mivel a higany sejtméreg, amely megköt, blokkol egyes létfontosságú enzimeket, ezért a jelek csak hosszú idő után, lassan, alattomosan jelentkezhetnek. Tünetek: fáradtság, ingerlékenység, a koncentráció és az emlékezőképesség csökkenése, feledékenység, enyhe depresszió, lelkiállapot-változások, fémes szájíz, piros garatív, ízületi problémák, végtagfájdalmak, allergiás tünetek a bőrön, hajhullás, emésztőrendszeri panaszok, gombás és egyéb fertőzések, immunitáscsökkenés, érzékenység stb. A jelek nagyon széles skálán variálódhatnak és nem specifikusak, ezért az orvostársadalom még a mai napig sem fordít rá nagyobb figyelmet, mivel az elváltozásokat, jeleket nagyon sokszor más betegségekhez kötik, nem pedig a higanyterheléshez. Nagyon sok páciensnél nem is mutathatóak ki semmilyen jelek a higany káros hatására vonatkoztatva, mivel a szervezetük erős. De ez egyénenként változik.
A legtöbb higany az emésztőrendszerben, az állcsontokban, a nyálkahártyában (orrmelléküregek, száj, hüvely, méh), vesékben, tüdőben, májban, lépben, agyban és a bőrben rakódik le, csökkenő sorrendben.
A higanymérgezésnek leginkább kitett személyek a fogorvosok, mivel valamikor rutinszerűen használták az amalgámtömést, manapság is, de csökkenő mértékben. A mérgezés elkerülése végett a rendelőkben a higanygőz koncentrációja nem haladhatja meg a 25 mg/m³-es szintet, de egyes helyeken ez több mint 150 mg/m³, és a koncentráció a padló közelében a legnagyobb. A fogorvosok vizeletében a normális érték többszörösét mérték, az agyalapi mirigyben, vagyis a hipofízisben pedig az amalgámos tömésben részesült egyénekhez képest 10x magasabb értéket mutattak ki náluk. Szinte bizonyított tehát a fogorvosok higanymérgezése.
Mi a teendő, hogyan védekezzünk?
Elsősorban a fogorvosokat és pácienseiket kell védeni az amalgámtömések elhelyezésekor, jó nyálelszivással és a fog izolálásával, hogy minél kevesebb higanygőzt lélegezzünk be, ami a legnagyobb mennyiségben a tömés behelyezésekor és kiszedésekor szabadul fel. Emellett minden páciens után jól ki kell szellőztetni a rendelőt.
Hogyan szabadulhatunk meg a higany káros hatásától, és hogyan méregtelenítsük magunkat és pácienseinket? Mivel a fogorvostársadalom még mindig elfogadhatónak találja az amalgámot, a használata nem szűnt meg. Nálunk még nem vizsgálják az amalgám káros hatását, az esetleges higanymérgezést. Így a méregtelenítés és a módja sem ismert hazánkban, pedig ez másképp van külföldön egyes rendelőkben. Ezt kutatva hozzájutottam olyan információkhoz is, melyek szerint az amalgámtöméstől nem ajánlatos gyorsan megszabadulni, csak fokozatosan, mivel vigyázni kell a felszabaduló higanygőzzel, amely ha nem vagyunk óvatosak, újra bejuthat a szervezetbe, az agyba, ha pedig gyorsan csökken a koncentrációja, még ún. elvonási tüneteket is okozhat. Nem elegendő az amalgámtömést kicseréltetni, mivel a szervezetben lerakódott higany, amely valójában a mérgezés felelőse, még megmarad, és nagyon nehéz, hosszadalmas a kiválasztása. Ezért vezették be az ún. méregtelenítő módszereket és az ún. higanykivezetést. Ez vitaminszedés, szelén-, cink- és folsavpótlást jelent, homeopátiás szerekkel és gyógynövényekkel kombinálva, melyek szintén jó méregtelenítők lehetnek. Ez a gyógyítási folyamat hozzávetőlegesen pár hónapos. Természetes méregtelenítők a hagymafélék (medvehagyma, fokhagyma, vöröshagyma), gyermekláncfű, algák, koriander, zuzmó, csalán és más gyógynövények. Mivel a gyógynövények alkalmazása inkább a természetgyógyászathoz tartozik, a hivatalos orvosi társadalom még nem támogatja, a hiányos bizonyítékokra hivatkozva. Ezért használjuk még mai napig is az amalgámot.
Fontos még megemlíteni a várandós anyukákat, akiknék nem ajánlatos cserélni az amalgámtöméseket csak fogfájás miatt, mivel a felszabadult higanygőz a véredényeken keresztül átjut a placentán is, és a magzatba jut. Állítólag így is a magzatba juthat bizonyos higanymennyiség, még töméscsere nélkül is. Egyes országokban, például Svédországban, Norvégiában, Kaliforniában stb. már betiltották az amalgámot, de a fogorvosi világszövetség szerint még elfogatható az alkalmazása.
Jómagam is készítek amalgámtöméseket, és a szájüregemben is vannak ilyenek. Eddig nem tapasztaltam káros hatást, ami ha létezik is, nagyon alattomos. Tulajdonképpen ma már vannak modernebb anyagok, amelyek szebbek, jobbak, de egyes esetekben, mikor nehezen hozzáférhető a fog és nehezen szárítható, a legtartósabb anyag mégis az amalgám. A véleményem az, hogy csak olyan esetekben használjuk, ha más módon a tömést igen nehezen készíthetjük el, olyan egyénnél, akinél a felsorolt jelek nem mutatkoznak. Egyébként kerüljük, főleg a gyerekeknél!
