Non-Hodgkin-limfóma esetén a nyirokrendszer sejtjei rendellenesen szaporodnak, a rosszindulatú daganatos sejtek pedig más szervekre is átterjedhetnek. A nyirokrendszerben a sejtek szabálytalan és ellenőrizetlen osztódása és növekedése indul meg, ennek következtében tumor alakul ki. A non-Hodgkin-limfómák legáltalánosabb tünetei a fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanatok a nyak, a hónalj, a lágyékhajlat területén, valamint a mellkasban és a hasban. Felléphet még láz, éjszakai izzadás, fáradékonyság, fogyás és bőrviszketés. Ahogyan a betegség rosszabbodik, idővel a szervezet egyre kevésbé képes a fertőzések elleni küzdelemre. Nem biztos azonban, hogy ezek a tünetek limfómát jelentenek, hiszen az influenza és más fertőzések egyaránt okozhatnak ilyen általános panaszokat. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha az említett tünetek két hétnél tovább fennmaradnak.
Hodgkin-kór
A Hodgkin-kór olyan limfómafajta, amelyre egy speciális daganatsejt, a Sternberg–Reed-sejt jellemző. A korán felfedezett betegség sokkal jobban és szinte teljes egészében is gyógyítható. A Hodgkin-kórra általában a nyakon, a hónaljban vagy a lágyékhajlatban levő egy vagy több megnagyobbodott nyirokcsomó hívja fel a figyelmet. Ezek a nyirokcsomók általában fájdalmatlanok.
Hodgkin-kórban szenvedőknél felléphet láz, éjszakai izzadás és fogyás, valamint viszketegség és fáradékonyság. Egyeseknél napokig tartó magas láz és a napokig-hetekig normális testhőmérséklet szokatlan váltakozása jellemző. A további tünetek a daganatos sejtek növekedésével függnek össze; például a mellkasi megnagyobbodott nyirokcsomók szűkíthetik a légutakat, amit köhögés, mellkasi panaszok és nehézlégzés jelez. A lép, illetve a hasi nyirokcsomók megnagyobbodása hasi panaszokat okozhat. Ha egyértelmű fertőzés nélkül állandó és fájdalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodás alakul ki, majd heteken át fennmarad, felmerül a Hodgkin-kór gyanúja. A gyanú erősödik, ha a nyirokcsomó-megnagyobbodáshoz láz, éjszakai izzadás és fogyás társul. A gyorsan kialakuló és fájdalmas nyirokcsomó-megnagyobbodás nem jellemző a Hodgkin-kórra, főként olyanoknál jelentkezik, akik megfáztak, vagy valamilyen fertőzésben szenvednek. A megnagyobbodott nyirokcsomók gyakran mélyen a mell- vagy a hasüregben helyezkednek el, és egyéb okból végzett mellkasröntgen vagy komputertomográfia (CT) során derül rájuk fény. A kóros vérsejtszám vagy más vérvizsgálat további bizonyítékként szolgálhat. A diagnózis felállításához az érintett nyirokcsomóból biopsziás mintát vesznek, és megvizsgálják, hogy kóros-e, illetve jelen vannak-e a Sternberg–Reed-sejtek. A nyirokcsomó biopsziás mintájának mikroszkópos vizsgálata során jól láthatóak a sejtek jellegzetes tulajdonságai.
Kezelés
Mivel daganatos sejtburjánzásról van szó, a leukémia kezelését citosztatikus, azaz sejtosztódást gátló kemoterápiás gyógyszerekkel végzik. Akut limfoid leukémia esetében a citosztatikus kezelés mellett a mellékvesekéreg szteroid hormonjai is jelentős szerepet játszanak a daganat kezelésében, mivel ezek a hormonok serkentik a leukémiás sejtek spontán elhalását, szétesését. Emiatt a betegek ez esetben ilyen hormonokat tartalmazó szereket is kapnak. Mindezek mellett a gyógyszerek mellett a leukémia kezelésében a sugárkezelésnek is szerepe lehet. Ezt a módszert azonban kizárólag akkor alkalmazzák, ha a páciens központi idegrendszere, agya vagy gerincveleje, esetleg heréje is érintett, azaz, ha a leukémiás sejtek ezekre a területekre is beszűrődnek, és nem csupán az erekben keringnek. Ma már célzott terápiás módszerek is alkalmazhatók a leukémiás betegek gyógyításakor. Az ilyenkor alkalmazott szerek hatóanyagai úgy működnek, hogy „megkeresik” a daganatsejteket, hozzájuk kapcsolódnak, majd pedig célzottan pusztítják el őket. Bár egészséges sejteket ezek a szerek szintén károsíthatnak, velük mindenképpen hatékonyabban, kisebb mellékhatásokkal lehet fölszámolni a daganatos sejteket, mint a hagyományos kemoterápiával.
Megelőzés
Mivel a kiváltó okok többsége nem ismert, a leukémiás megbetegedések rendszerint nem előzhetők meg. Az persze segíthet, ha egészséges életmódot folytatunk, kerüljük az egészségkárosító vegyületeket és a magas sugárterhelésű helyszíneket. Fontos az is, hogy a Down-szindrómás, valamint az egyéb kromoszóma-rendellenességgel született gyermekek tüneteit – akiknél alapból növelt a kockázat – komolyabban vegyék, és esetükben gyakrabban végezzenek célzott szűrővizsgálatot. Ugyanez vonatkozik a HIV-pozitív és veleszületetten immungyenge betegre is.
