A holland matróna Hendrikje van Andel-Schipper 115 éves korában hunyt el, s élete alkonyán nem volt nyugta a hosszú élet titkát fürkésző orvosi vizsgálatoktól, amelyeket a XX. században elmulasztottak egy 121 éves japán és a világrekorder 122 éves, francia férfinál. Ráunva az örökös zaklatásra, Hendrikje felajánlotta testét a tudománynak, mondván: halála beállta után boncolják, kutassák, elemezzék kedvükre, nem sejtve, milyen gondot okoz ezzel az emberi halhatatlanság kutatóinak.
Nemrégen megjelent a várva-várt elemzése a testi-lelki egészségben szép kort megért hölgy szupergénjeinek. Ha lefordítjuk érthető nyelvre a Genom Researchben megjelent, szakkifejezésekkel és utalásokkal teletűzdelt cikket, úgy tűnik, megint tettünk egy kis lépést az elhalálozás mechanizmusának megismerése felé. Bebizonyosodott, hogy nem volt tévedés 2009-ben Nobel-díjjal jutalmazni a három amerikai orvoskutatót testünk öregedési mechanizmusának magyarázatáért.
A cikk megjelenését követően újra a viták kereszttüzébe került az édenből kitaszított ember örökös vágyálma, a halhatatlanság (visszanyerésének) kérdése. Még az édeni kiűzetés előtt ezért szállt Gilgames az alvilágba, Orpheusz lantjával könyörögte vissza elhunyt szerelmét Hadésztól, az egyiptomiak a test mumifikálását vélték megoldásnak, az ókorban Platón már tanította a lélek halhatatlanságát, a középkor a bölcsek kövét kereste, a keresztény vallás pedig Jézus példájára támaszkodva 2000 éve hirdeti, hogy az Isten a halálon túl is jövőt teremt a számunkra. És hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez a tudomány?
Ma már lényegében pozitívan, elismeri nemcsak az élet 120–130 évre való hosszabbításának lehetőségét, de komolyan veszi vagy legalábbis kacérkodik az e világi halhatatlanság gondolatával is. Valójában alig 30 éve elismert ága a medicinának a gerontológia, az öregedés kórtanával foglalkozó tudomány, de biztató, hogy már két Nobel-díjasa van: D. Hasrman, aki az öregedést a szabad gyökök okozta károsodásra vezette vissza, és egy amerikai hármas, akik a telomérek hosszával és enzimjének inaktivitásával magyarázzák a test öregedését. A mai felfogás szerint többtényezős folyamatról van szó, tehát a két magyarázat nem zárja ki egymást. Mondhatnánk tehát, hogy az orvostudomány végre kimentette a sarlatánság zsákutcájából az örök ifjúság vagy legalábbis az egészségben eltöltött öregkor gondolatát, felkarolta, és tudományos keretek közzé helyezte. Mindenekelőtt azonban – teszi fel a tudomány feltételként – le kell tisztázni az öregedés mechanizmusát. Ha valaminek okát ugyanis felismerjük, az gyorsan a tudomány kezes bárányává válik: ez a medicina doktrínája, amely számtalan betegség kezelésénél nyert bizonyosságot. Nos, úgy tűnik, ez a feltétel ma már végképp kiteljesedik, s ebben szerepe van a 115 éves hölgy végakaratának is. Nézzük sorban, mi a hozadéka annak, hogy Hendrikje asszony átengedte testét halála után a kutatásnak!
Az őssejtek
Mindössze két őssejt tartotta életben Hendrikjét, a vizsgált hölgyet, pontosabban tartotta fenn vérének állandó frissítését. Az életet 20 000 őssejttel kezdjük, ami rohamosan 1000-re apad, majd amikor ezek elöregednek, megszűnik a vérképződés, ami egyik oka a szervezet elhalásának. Felvetődik a lehetőség, hogy ha egy korábbi időszakban elraktározzuk az őssejteket, az új sejtek képzése nem áll le. Ez nemcsak a vérképző sejtekre érvényes, hanem életfontosságú szerveink, a szív, a máj, a tüdő, az agy sejtjeire is. Ez a felismerés komoly alapot nyújt a további kutatásra a közeljövő tudományos világának.
A telomerek
Az idős asszony két fennmaradt őssejtje gyakorlatilag öngyilkossággal végezte életét, mivel a telomerek már annyira megrövidültek, hogy nem tudták szavatolni a genetikai információk, vagyis a DNS védelmét. Ez a tény egybevág a három amerikai Nobel-díjas magyarázatával a programozott sejthalálról. Az említettek 2009-ben kimondták, hogy sejtjeink öregedését és elhalását az örökítő anyag, a DNS végén elhelyezkedő telomersapka végzetes rövidülése okozza. A DNS-en nyugvó telomert úgy képzeljünk el, mint egy cipőfűző műanyag végét, amely minden egyes sejtosztódásnál rövidül. Ha elfogy a telomeranyag, a sejt elpusztul. Ha pedig több sejt pusztul, mint amennyi osztódáskor keletkezik, beáll a szervezetünk gyors elöregedése.
Íme, ez az utóbbi felfedezés felcsillantotta az életkor meghosszabbításának, netalán a halhatatlanságnak egy újabb lehetőséget: ha a telomert pótolni tudjuk, megszűnik az öregedés, a sejthalál. Egy időben azt is bizonyították, hogy a csodafegyver lehetősége a telomeráz enzimben rejlik, amely képes védeni és visszaállítani a telomer hosszát. Sajnos a csecsemőkort túlélve a „halhatatlanság enzimjének” termelése sejtjeinkben megszűnik, kivételt képeznek egy ideig az ivar- és az őssejtek. A fiatalító telomeráztermelés megszűnésének oka a tudományos álláspont szerint lényegében evolúciós eredetű: egyszerűen nincs értelme fenntartani tovább az emberi testet minden fiatalkori adottságával; ha elmúlik a szaporodásra, a fizikai-szellemi teljesítésre legalkalmasabb kor, át kell adnia a szerepét a felnövő nemzedéknek. Ha nem így történne, beláthatatlan káosz uralná el a világot. Nem kis fegyvertény harcot indítani az evolúciós törvények ellen. Az ember mégis megpróbálta: a tudósok telomerenzimet adagoltak egerekbe, kecsegtető eredményt, 50%-os élettartam-hosszabbodást elérve. Ám az ember nem egér. Amikor elöregedett emberi sejtekbe juttatták az örök ifjúság enzimjét, megállíthatatlanul burjánzó sejtosztódást, azaz rákos daganat keletkezését észlelték. A sejt ugyan „örök életet” nyert, de milyen áron?! Jelenleg a telomer hosszának megvédésében csupán egyetlen jól feltérképezett, könnyen elérhető út kínálkozik: a hosszú távú fizikai aktivitás. Minden matuzsálemi kort megért ember életmódjában a kutatók ezt az egyetlen közös tényezőt találták, s mindezt a legújabb laboratóriumi kísérletek is bizonyították. Az „örök életet” tápláló enzim adagolása tehát csöppet sem ártalmatlan kísérlet, szerintem sok víz lefolyik még a Mississippin, míg siker övezi, bár egyesek a 2020-as évekre ígérik. Arra azonban nincs válasz, mi történik, ha egy – mindenkor esedékes – atomháború néhány perc alatt véget vet minden emberi illúziónak.
