Az Ebola vírus 1976 óta ismert. Az első megbetegedéseket Kongóban, az Ebola folyó partszakaszán élő emberek között észlelték, innen kapta nevét ez a vérzéssekkel, szövetelhalással járó, veszélyes vírusos betegség. 1976-ban a halálesetek száma 256 volt, az újabb, 2014-es évben kitört járvány a jelen írás pillanatáig a híradások szerint 826 áldozatot követelt, ám ez a szám naponta félelmetes gyorsasággal emelkedik. Úgy tűnik, szélmalomharcot vívnak az orvosok az Ebola vírus okozta vérzéses láz ellen. A legújabb járvány Nyugat-Afrika országaiból, Guineából, Libériából indult ki, és úgy tűnik, ezúttal végigsöpör az egész afrikai kontinensen.
Az Ebola vírus magán viseli a vírusok eddig is ismert karakterisztikáját: sem élő, sem holt anyagnak nem nevezhetjük. Az élő szervezetek képesek önálló szaporodásra, anyagcserére, mozgásra, a vírusok mindezeket a jegyeket nélkülözik. Lényegében a vírus egy élő sejtből kiszakadt vagy kitoloncolt DNS-darabkából áll, amelyet fehérjeburok véd. A vírus genetikai információt hordozó DNS-e azonban nagyon is élni akaró, életképes génrészecske. Megtévesztő jelekkel élve bejut a kiszemelt sejtbe, átveszi a gazdasejt DNS-ének irányítását, és a megtámadott sejtet a saját genetikai arculatának nagyszámú másolására kényszeríti. Ami megdöbbentő, elsődlegesen a házigazda immunfeladathoz kötődő sejtjeit választja ki, és ezzel késlelteti vagy egyenesen megsemmisíti az ember védekezőrendszerét. Másodlagos célja beágyazódni a vérerek sejtjeibe, ami a későbbi vérzékenység fő okozója. A gazdasejt hamarosan kimerül, héja felreped, és a többmilliós számban termelt víruspéldányok a véráramba kerülve újabb sejteket támadnak meg. Ismerünk az emberrel szemben sokkalta jámborabban viselkedő vírusokat, például az influenzát, a bárányhimlőt vagy a mumpszot előidéző vírustörzseket, de az Ebola nem ezekhez tartózik. Agresszivitását az határozza meg, hogy képes gyors mutációra (genetikai anyagának gyors megváltoztatására), s emiatt képtelenek vagyunk mind a mai napig előállítani a vírus semlegesítésére szolgáló vakcinát. Másik kellemetlen tulajdonsága, hogy alakja ugyan nem, de védőburkának összetevői rendkívüli mértékben hasonlatosak a HIV vírusának burkához.
Az ebola kezdeti tünetei olyanok, mint az egyéb vírusos megbetegedésekéi, a specifikus tünetek későbbi stádiumban bontakoznak ki. A lappangási idő általában 7 nap. A beteg eleinte gyengeségre panaszkodik, fájnak az izmai, kapar a torka. 2-3 nap múlva jelentkeznek az igazi veszélyt jelző és hordozó tünetek: hányás, hasmenés, a beteg testén kiütések, majd nyílt sebek, véraláfutások, jelennek meg, megindul a szövetek elhalása a test egyes részein. Az elhalálozás oka a vérveszteség, a vese és a máj teljes leállásának egyenes következménye. Ha jobban szemügyre vesszük, a betegség tünetei nagyon hasonlítanak ahhoz az állapothoz, amikor az embert óriási dózisú sugárzás éri atomtámadás folyamán. A felgyógyulás ritkaságszámba megy, jelenleg az elhalálozás 60% és 90% közötti. A túlélők haja kihullik, bőrük tartósan hámlik, a vérzésektől roncsolt vese és máj hónapokig nem működik megfelelően.
Az ebola betegség fő problémája ma is, hogy a fertőzés útja nem eléggé tisztázott. Az ember figyelmét a múlt század nagymértékű gorilla- és csimpánzpusztulása fordította a betegség megfigyelése felé. Valószínűleg a fertőzött állat a vírushordozó, s közvetlen érintkezés folytán terjedt át az emberre. Bizonyos viszont, hogy az emberek közötti fertőzést a beteg személy testnedveivel (nyálával, ondójával) vagy vérével, kötszereivel, eszközeivel történő közvetlen kapcsolat okozza. Sajnos még mindig nem világos, van-e szerepe a cseppfertőzésnek. A fertőzés körülményeinek tisztázatlansága teszi különösen félelmetessé az Ebola vírust. Tudjuk azonban, hogy az Afrikában elterjedt temetkezési szokások nagymértékben hozzájárulnak a kórokozó terjedéséhez: a közvetlen érintkezés a halottal, lemosása, csókolgatása, esetenként a belek kimosása, az egészségügyi higiénia semmibevétele s maga az eltemetési mód semmit sem változott Afrikában az elmúlt századokban. Az érintett afrikai államokban európai és amerikai orvosok, nővérek is dolgoznak. Egy orvos haláláról már hírt kaptunk, egy újonnan fertőzött orvost és egy nővért a napokban szállítottak gyógykezelésre Amerikába, ami az említett kontinensen kellemetlenül negatív reakciót váltott ki.
Az orvostudomány nem ismer az antibiotikumokhoz hasonlóan működő gyógyszert a vírusok ellen, tehát a kezelés kimondottan tüneti jellegű. A kísérleti gyógyszerek ma még képtelenek felismerni és elkülöníteni a vírus által átprogramozott sejtet az egészségestől, s esetleges hasznosításuk veszélyt jelentene szerveink egészére nézve. Az Ebola vírus kontinensünkre történő behurcolása ellen jelenleg a legeredményesebb fegyver az egészségügyi higiénia pontos betartása és annak felügyelete.
