Ismét fényes győzelmet aratott Azerbajdzsán teljhatalmú ura, Ilham Alijev az október 9-ei elnökválasztáson, amelynek eredményét már a voksolás előtti (!) napon közölték. Az elnyomott ellenzék tiltakozott, a külföldi megfigyelők dokumentálták a történteket, az EU pedig szóvá tette a választási folyamat minden szakaszában tapasztalt jelentős problémákat és súlyos visszaéléseket.
A közleményben megfogalmazott kritikánál azonban többet nem is lehet(ett) várni az EU-tól, amely kiemelt gazdasági partnerként kezeli az ázsiai országot. A különös bánásmód oka egyszerű: a világ egyik legkorruptabb államaként Azerbajdzsán hatalmas mennyiségű földgázt ad el az EU-nak, amelynek régi szándéka, hogy erőteljesen csökkentse orosz energiafüggőségét. Az EU és Azerbajdzsán 2011-ben írt alá megállapodást gázszállításról.
Az azeri földgázkészletek hatalmasak, az EU szükségletei pedig folyamatosan nőnek. Ezért a két fél inkább a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésre helyezi a fő hangsúlyt, s Brüsszel nem sokat akadékoskodik amiatt, hogy a kilencmillió lakosú Azerbajdzsánban az Alijev-dinasztia hatalmon lévő tagja (diktátora) miért nem ragaszkodik a nyugati típusú demokráciák szabályaihoz, normáihoz.
Az EU két vezetéken is importálná az azeri földgázt: a Nabucco West és Transz-adriai csőrendszeren (TAP), ezek mindegyike a Kaszpi-tenger térségéből, az azerbajdzsáni Sah Deniz lelőhelyről kaphatná a gázt.
Mindkét csőrendszer az orosz forrástól való függőség csökkentését hivatott szolgálni, de még egyik sem épült meg, csak papíron létezik. Az évtized végére azonban akár mindkettőt üzembe helyezhetik. A tervek szerint a TAP és a Nabucco West is a Törökországot átszelő Transz-anatóliai földgázvezetékre (TANAP) csatlakozva szállítaná – a török–bolgár határtól – az azeri (kaszpi-tengeri) földgázt az EU-ba, de teljesen eltérő útvonalon.
Azerbajdzsán és Törökország 2012 júniusában írt alá kormányközi egyezményt a TANAP projektum megvalósításáról. A TANAP tervezett kezdeti kapacitása évi 16 milliárd köbméter földgáz lenne, ebből 6 milliárd köbmétert kapna Törökország, a fennmaradó mennyiséget továbbítanák az EU déli és nyugati részébe – a terv szerint öt év múlva.
A két rivális csőrendszer (a TAP és a Nabucco West), illetve beszerzési útvonal fő célja, hogy jelentősen csökkentse Európa függőségét Oroszországtól, s növelje a gázellátás biztonságát az EU-ban. A TAP a török–bolgár határtól Görögországon és Albánián át, az Adriai-tenger alatt szállítana földgázt Dél-Olaszországba, majd onnan Nyugat-Európába, kikerülve így Bulgáriát, Romániát, Magyarországot és Ausztriát. A TAP segítségével tehát a sokkal nagyobb és jobban fizető uniós fogyasztói piacra juthat el az azeri földgáz, ráadásul jelentősen alacsonyabb költséggel kiépülő vezetékrendszeren. A TAP csőhálózata ugyanis csaknem ötszáz kilométerrel lenne rövidebb, mint a Nabucco Westé.
Az 1300 kilométeresre tervezett Nabucco West vezetékrendszere Dél- és Kelet-Európa gázellátásának javítására lenne hivatott. Ezt a vezetéket – amely szintén a török–bolgár határtól indulva szállítana gázt Bulgárián, Románián és Magyarországon át az ausztriai Baumgartenben működő gázelosztó központba – az EU-ban (és az USA-ban is) a kelet-európai térségbe irányuló orosz Déli Áramlat földgázszállító hálózat alternatívájaként, vetélytársaként álmodták meg.
A TAP gázvezeték a svájci EGL, a norvég Statoil és a német E.on Ruhrgas közös vállalkozása. A Nabucco West kiépítését a magyar Mol, az osztrák ÖMV, a bolgár Bulgarian Energy Holding, a román Transgaz és a török Botas támogatja.
Az azeri gáz forgalmazójának elvben talán nincs kifogása se a Nabucco West, se a TAP ellen, de a gyakorlatban nem osztogatná bőségesen a drága kincset az uniónak. Nehogy ezzel magára haragítsa Moszkvát, amely nem nézné jó szemmel, ha Azerbajdzsán nyakló nélkül engedné át az EU-nak a földgázt, háttérbe szorítva így az ottani orosz beszállítókat, elsősorban a Gazprom állami (vagyis a Kreml politikai ellenőrzése alatt álló) energetikai óriást.
Ezért Azerbajdzsán egyelőre csak arra hajlandó, hogy évente tízmilliárd köbméter földgázt szállítson a TAP-on az unió piacára, ha elkészül a vezetékhálózat, amelyet várhatóan 2014-ben kezdenek épíeni és 2019-re válik üzemképessé. A TAP-on keresztül kezdetben évi tízmilliárd köbméter, teljes kiépítését követően akár 60 milliárd köbméter földgázt szállíthatnak (évente az EU-ba) a kaszpi-tengeri gázmezőkről. Ezek a mennyiségek elsősorban az EU déli országaiba jutnának el, ahol a földgázt ráadásul drágábban lehet értékesíteni, mint az unió keleti tagállamaiban, amelyekben a Gazprom az úr.
A Nabucco Westnek egyelőre várnia kell. Alighanem azért, mert ez a csőrendszer pont abba a régióba (Dél- és Kelet-Európába) szállítaná a gázt, amelyben Oroszország szerepe már évtizedek óta meghatározó. Moszkva foggal-körömmel ragaszkodik ennek a piacnak, illetve ottani pozíciójának megőrzéséhez. Sőt, a Déli Áramlat csőhálózat (2012 decemberében megkezdett) kiépítésével erősíteni is kívánja jelenlétét a térségben.
Azerbajdzsán nem akar ujjat húzni Moszkvával, s inkább a kevésbé „problémás” uniós államoknak ad gázt, mint azoknak, amelyek esetében sértené az orosz érdekeket. A döntéssel, amely első nekifutásra a TAP-ot hozta előnyös(ebb) helyzetbe, elégedett lehet Azerbajdzsán, Oroszország és az EU is. Mindannyian jól jártak: az azeriek bevételhez jutnak, az EU földgázhoz (amely a történelemben először orosz közreműködés nélkül, közvetlenül juthat el vezetéken a tagállamokba), Moszkva pedig megőrizheti befolyását az európai energiapiacon.
Azerbajdzsán különösen elégedett lehet, hiszen politikai, gazdasági szerepe az EU-hoz fűződő kapcsolataiban jelentősen megnő, ugyanakkor Moszkvát sem haragította magára azzal, hogy a TAP mellett tette le a voksát. Ha tehát valakinek fel kellene emelnie a szavát az azerbajdzsáni választási csalás ellen, a kelet-európai országok lehetnének. A TAP melletti azeri kiállással ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Lengyelország gázpiaca is orosz monopólium marad.
Ezért Európában sokan már temetik a Nabucco West tervét. Nem így Azerbajdzsán, amely nem zárja ki a kaszpi-tengeri gáz Kelet-Európába szállításának lehetőségét. Bár a nyáron a TAP-nak adta meg az engedélyt arra, hogy az első körben rendelkezésre álló, évi tízmilliárd köbméter azerbajdzsáni földgázt (a Kaszpi-tenger térségéből) eljuttassa az EU (déli államainak) piacára, az azeri energiaügyi minisztérium továbbra is lát fantáziát a Nabucco West gázvezetékben. A döntés azonban a nemrég harmadszor is újraválasztott Alijev elnök kezében van, aki tíz éve irányítja a kőolajban és földgázban gazdag országot.
