Felszámolás vagy csődeljárás vár rájuk
A nagybecskereki cukorgyár mellett az állam a helybeli harisnyagyár sorsával sem törődik, annak ellenére, hogy mindkettőnek a többségi tulajdonosa. A harisnyagyártást már régen leállították és az ország legrégibb harisnyagyárának a 150 dolgozója többet van kényszerszabadságon, mint a munkacsarnokban. A legrosszabb az, hogy senki sem tudja mi lesz velük. A két lehető végkimenet pedig: a csődeljárás vagy a felszámolás. Az előbbi elindításához azonban 10 ezer euró kell, amit a gyár jelenleg képtelen előteremteni.
Ráadásul a gyár a napokban igazgató nélkül is maradt. Sima Grueskunak ugyanis letelt a mandátuma, a pályázatra viszont nem jelentkezett senki. A dolgozók most attól félnek, hogy nem lesz majd felelős személy az esetleges szociális program aláírására. A dolgozók zöme ugyanis 45 éven felüli nő, akik tisztában vannak azzal, hogy nehezen találnak új munkahelyet. Az egyetlen kárpótlás valamiféle végkielégítés lehet. Az előállt helyzet miatt a nagybecskereki önkormányzat és a szakszervezet nemrég a Privatizációs ügynökséghez fordult, azt követelve, hogy az állam nevezzen ki valakit az állami tulajdonban (76 százalék) levő gyár élére. Eddig még választ sem kaptak Belgrádból.
Ötször próbálták eladni a gyárat, de sikertelenül. A legutóbbi aukción még a dokumentációt sem vette fel senki. Egyébként a gyár eladási kezdőára 19 millió dinár volt, a leendő új tulajdonosnak pedig további 27 millió dinárt kellene befektetnie. Az Udarniknak az ügyviteli épülete és a munkacsarnokai a város központi részében vannak, van nekik egy üzletük Belgrádban és egy raktáruk Nagybecskerek peremi részén. Ez, ami értéknek számíthat, mert a termelési vonaluk rendkívül elavult. Azt viszont senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mekkora a gyár adóssága, amely nyilván meghaladja a több tízmillió dinárt. Adósságaik miatt egyébként a gyárat egyre többet látogatja a bírósági végrehajtó.
A helyzetet bonyolítja, hogy a kisrészvényesek megkérdőjelezték a gyár eladását, mivel szerintük a privatizációjuk még 1993-ban megtörtént. Magánosítása valójában 1991-ben kezdődött és a részvények három körének a kibocsátása után 1993-ban a gyár 292 dolgozójának illetve nyugdíjasának a kezébe került a részvények csaknem száz százaléka. Ezt 1997-ben megerősítette a Legfelsőbb bíróság is. Egészen 2005-ig - tehát 12 éven keresztült - magánvállaltként dolgoztak, mivel a Gazdasági bíróság jegyzékében az Udarnik részvénytársaságként volt nyilvántartva. Aztán 2005-ben megsemmisítették a harisnyagyár 1993-as magánosítását és az új vagyoni viszonyok szerint a kisrészvényeseknek csak a gyár vagyonának a 4,3 százaléka jutott. Így a többségi tulajdon újra az állam kezébe került, amely azonban rossz gazdának bizonyult. Időközben pedig a Béga-menti városban harisnyagyárat nyitott az olasz Pompea cég, amelynek tulajdonosa azt állítják, hogy jól megy nekik…
