A cukorrépa szedése nagyban tart, miközben cukorgyáraink nagyobb része nem dolgozik. Ugyanakkor már azoknak a helyzete is bizonytalanná vált, melyekben eddig még volt kampány. A válságot nem csak az okozza, hogy évről-évre csökken a cukorrépával bevetett parcellák nagysága, ehhez hozzájárul a cukorpiacon végbemenő privatizáció utáni átrendeződés, és a piac telítettsége is.
A legújabb válság oka, pedig már a határon átnyúló. Ugyanis míg eddig évek óta az volt a gyakorlat, hogy a cukorrépa egy részét Horvátország területén keresztül, Ilokon, szállították a bácsi cukorgyárba, az idéntől ez már nem lehetséges, mivel a horvát vámosok nem hajlandók vállalni ezeknek a rakományoknak a megvámolását. A tíz kilométeres horvátországi tranzit helyett most a szerémségi cukorrépát a jóval hosszabb, száz km-es (Stara Pazova-n, Újvidéken és Palánkán keresztül) utat kell megtenni. Emiatt pedig az elmúlt napokban még hosszabb sorok kígyóznak a pećinci Donji Srem cukorgyár előtt. S miközben az átvevők nem győzik a munkát, addig a bácsi gyár kampánya kérdésessé vált.
A dolog hátterében pedig az áll, hogy szomszédainknál is a vártnál kevesebb cukorrépa termett és most ők is (a legközelebbi az eszéki cukorgyár) a szerémségi termelőktől próbálják megvenni a hiányzó nyersanyagot. Megvan a két ország közötti versengés is, hisz az elmúlt háromévi termelési átlag alapján egyaránt 180 ezer tonna cukor kivitelére jogosultak. A gondot csak tetőzi a tény, hogy az idei termés lemarad az elmúlt háromévi átlagtól.
Bánátban a helyzet még kilátástalanabb. A kevevárit (Kovin), a magyarcsernyeit és a nagybecskereki cukorgyárakat bezártak, és hasonló sorsa fenyegeti az antalfalvit (Kovačica) is. A vidéken termelt, a korábbiaknál jóval kevesebb cukorrépát most a zentai gyárba szállítják, de a cukorrépa iránt érdeklődés volt a szomszédos Romániából is. Közép-Bánságban 220 ezer hektár megművelhető földterület van, amiből legalább 10 ezer hektáron lehetne cukorrépát termeszteni.
