A 2008-ban kezdődött pénzügyi válság az egész világot egy globális forradalom irányába tereli, aminek állítólag nem lesz jó vége. Nem mindenki ért egyet a nemzetközi szakértők egy csoportjának ezzel a megállapításával. Sőt, sokan azt állítják, hogy épp olyan forradalom van kialakulóban, amely globális pusztítás és erőszak nélkül fogja alapjaiban megváltoztatni a világot.
A fejlődő országok gazdasági és társadalmi felemelkedését segítő nemzetközi ENSZ-hálózat, az UNDP nemrég jelentést tett közzé az országok gazdasági fejlettségéről. A Dél felemelkedése című dokumentumban forradalomról is szó esik, de nem olyan gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai változásokkal járó változásokról, amiktől rettegni kellene.
Félnivaló azért akad. Elsősorban az Északnak, vagyis a gazdaságilag és iparilag legfejlettebb országoknak van erre okuk. A Dél, azaz – korábbi elnevezés szerint – a harmadik világ országai vagy a fejlődő államok egy csoportja ugyanis mindinkább megközelíti Északot.
A múlt év makrogazdasági adatait elemezve az ENSZ szakosított szervezete arra a következtetésre jutott, hogy a Dél államai olyan gyors ütemben fejlődnek, amilyenre nem akad példa a történelemben. Ez a döbbenetes tempójú gazdasági szárnyalás több milliárd embert érint. (A 18. század második felében kezdődött és csaknem száz évig tartó ipari forradalom, amely Európa és részben az USA gazdaságát és társadalmát lendítette előre, még „csak” százmilliókat érintett.).
A csaknem 2,5 milliárd lakosú Kínában és Indiában az utóbbi kevesebb mint húsz évben sikerült megduplázni az egy főre jutó nemzeti összterméket. Ez az ütem kétszer olyan gyors, mint amilyen fejlődést Európa és Észak-Amerika az ipari forradalom idején tapasztalt.
Az UNDP által földrengésszerűnek minősített gazdasági változás a jövőben is folytatódik. Ez lesz a 21. század meghatározó irányvonala a világban, s ily módon teljességgel meg fogja határozni sok-sok ország társadalmi, kulturális és egyéb irányú fejlődését, a lakosság életének minőségét. Úgy tűnik, hogy a Dél néhány évtizeden belül visszaszerzi azon pozícióit, amelyeket a 18. század végétől elveszített az ipari forradalom európai–amerikai előrehaladtával, majd a gyarmatosítással és a két világháborúval.
Emellett a Dél államai egyre inkább függetlenítik magukat a rivális Északtól. Az utóbbi években egyértelművé vált, hogy egyre szorosabbak a Délen belüli kapcsolatok, és egyre jobban függnek egymástól a térség országai. Ebből akár az a következtetés is levonható, hogy a Délen élő több milliárd ember sorsát sokkal kevésbé befolyásolják az Európában vagy az Egyesült Államokban történő (kedvezőtlen) események.
A déli, vagyis a fejlődő államok közötti migráció aránya az utóbbi években már meghaladta a fejlett Észak országai felé történő népességvándorlást. Az UNDP ezt a folyamatot a korábban megszokott egyensúly „korszakos jelentőségű” átbillenésének tartja.
A hatalmas gazdasági változások és átalakulás eredményeképpen a Dél államaiban már egy ideje meredeken emelkedik az életszínvonal, egy új, tehetős középosztály van kialakulóban. Emiatt a mély szegénységben élők aránya 2008-ra már 22 százalékra csökkent. (1990-ben még az emberiség 43 százaléka nagyon szegénynek számított.). Csupán Kínában félmilliárd ember emelkedett ki a hagyományos szegénységből. Az ENSZ szakértői azt tekintik nyomorban élőnek, akinek napi 1,25 dollárból, vagyis 1 euróból kell fenntartania magát.
Az UNDP szerint 2020-ban a – világban jelenleg – feltörekvő országok közé sorolt Brazília, India és Kína (amelyek Dél-Afrikával és Oroszországgal együtt alkotják az ún. BRICS országcsoportot) gazdasági teljesítménye meghaladja az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország összesített bruttó hazai össztermékét (GDP-jét). Az UNDP arra számít, hogy Brazília, India és Kína termeli meg 2050-ben a világ GDP-jének 40 százalékát. (A BRICS-országok együtt jelenleg már a Föld lakosságának 40 százalékát, GDP-jének pedig 25 százalékát adják.).
A világ legfejlettebb ipari országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) még furább világgazdasági jövőképet vázolt fel. Eszerint 2060-ban Kína és India termelése meghaladja mind a 34 OECD-tagország termelését, a Dél sok országa pedig addig megkétszerezi, egyesek négyszerezik termelésüket. Brazília, India, Indonézia vagy Kína fogyasztása erőteljesen megnő addig. Az OECD sem tudja a választ arra a nagy kérdésre, hogy meddig lesznek elegendőek a Föld (korlátozott) tartalékai csak e néhány ország fogyasztásához? Az viszont biztos, hogy ezt a piaci mechanizmusok már nem tudják megfelelő módon szabályozni.
Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági-üzleti elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) 2012 végén ismertetett legutóbbi hosszú távú előrejelzése szerint Kína egy főre jutó bruttó hazai összterméke 2022-ben már eléri a 19 516 dollárt, az amerikai gazdaságban arra az évre prognosztizált 23 496 dolláros (egy főre eső) GDP-érték 83 százalékát.
A világ legnagyobb gazdaságainak lehetséges fejlődéséről készített összeállításában a londoni cég azt valószínűsíti, hogy 2022-re India a zömmel egykori brit gyarmatok alkotta közösség legnagyobb gazdasága lesz. A CEBR szerint India – tíz éven belül – a tizedikről a negyedik helyre, Brazília az idei hatodik helyéről az ötödik helyre, Oroszország a kilencedik helyről a hetedikre jön fel az éves GDP-érték alapján, és mindhárom gazdaság megelőzi majd a jelenleg még jobban teljesítő Franciaországot, Nagy-Britanniát és Olaszországot. Németország 2022-re az idei negyedik helyéről várhatóan a hatodikra esik vissza. Ha ez valóban megtörténik, a német gazdaságot az éves GDP alapján számolva India és várhatóan Brazília is megelőzheti tíz éven belül.
