Egyre nyugtalanabbak a (rendkívül) magas kőolajárakra berendezkedett rezsimek. Akár éveken belül véget érhet ugyanis az a korszak, amelyben a jövedelmező nyerskőolaj- és földgáz-eladásokból származó bevételek biztosították fennmaradásukat, a társadalmi jólétet, a szavazók (alattvalók) békéjét, nyugalmát és hallgatását. A rájuk leselkedő veszély neve: palagáz és palaolaj.
Ezek a nem hagyományos szénhidrogének, illetve energiahordozók egyre nagyobb teret hódítanak a régi típusú földgáz és kőolaj rovására. Látványos térnyerésük két alapvető okra vezethető vissza: 1. olcsóbbak hagyományos vetélytársaiknál, 2. rengeteg van belőlük a világ sok országában; kitermelésük pedig egyre eredményesebb.
Emiatt sokan már egy új gáz- és olajipari virágkort jósolnak a világnak, amelynek energiatermelése és -elosztása óriási változás előtt áll. Ha a palagáz és -olaj gerjesztette változás bekövetkezik, alapvetően átalakulhat világ rendje, stratégiai térképe, mert új energiahatalmak jelenhetnek meg. Évtizedek után fölborulhat a világ eddigi geopolitikai egyensúlya, és teljesen átalakulhat a Föld energetikai térképe is.
A nyers kőolaj, de még inkább a földgáz nemzetközi piacát jelenleg tucatnyi nagy termelő befolyásolja, uralja. A Közel- és Közép-Kelet több állama, Oroszország és néhány másik ország (Nigéria, Norvégia és Venezuela). Monopolhelyzetükből adódóan – gyakran politikai megfontolásból, önkényesen – olyan árat szabnak, ami leginkább megfelel érdekeiknek.
Ez hamarosan megváltozhat, s ezáltal a szóban forgó országok eddigi stratégiai jelentősége a világpolitikában és -gazdaságban alaposan megcsappanhat. Többségük helyét új országok foglalhatják el. Ennek következtében jócskán vissza fog esni eddigi zsarolási képességük a nemzetközi és a regionális politikában. Sőt, otthon is komoly gondjaik adódhatnak, hisz a kieső olaj- és gázbevételek miatt a rezsim fenntartása szintén veszélybe kerülhet.
Az is fontos változás, hogy a palaolaj- és a palagázkészletek jelentős része a demokratikus és szabad piacgazdaságokra épülő országokban található. Ellentétben a hagyományos kőolaj- és gázlelőhelyek többségével. Néhány kivételtől eltekintve ezek nagy többsége felett ugyanis (fél)diktatórikus országok rendelkeznek, amelyek fittyet hánynak a szabad piacgazdálkodásra.
A palagáz és -olaj ugyanolyan természetes energiaforrás, mint a hagyományos „rokonai”, csak máshol található meg. A palaolaj és a palagáz a keletkezésekor – nagy, akár több ezer méter mélységben – agyagmárga-kőzetekbe szorult be, s onnan kell (egyelőre még drága, de már nagy hasznot hozó) új technológiával „kiszabadítani”, majd felszínre hozni. A kitermelés lényegesen eltér a hagyományos kőolajétól és fölgázétól. Felhasználás szempontjából azonban nincs különbség közöttük.
Egyes becslések szerint legalább tizenötször annyi palagáz és -olaj lehet a föld mélyén (az egész világon), mint amennyi hagyományos nyerskőolajat és földgázt találtak. Másik előnyük, hogy kitermelésük viszonylag gyorsan felfuttatható.
Amint ezekből a hatalmas új készletekből nagy mennyiségek jelennek meg a piacon, a kínálat bővülése azonnal leszoríthatja az árakat. Erre már nem sokat kell várni, talán öt, legfeljebb tíz évet. Ezért már most bizakodni lehet abban, hogy a közeljövőben véget ér az olaj árának emelkedése, majd jelentős csökkenésére is sor kerülhet. Az is valószínűsíthető, hogy az árképzésben (elsősorban a palagáz esetében) a politikai megfontolások sokkal kevésbé érvényesülhetnek, mint jelenleg, vagy akár az utóbbi években. (Elegendő felidézni: Oroszország – monopolhelyzetével visszaélve, politikai megfontolásból – több ország számára önkényesen határozta meg a hagyományos gáz árát.)
Az USA-ban a két új energiahordozó kitermelése 2010 óta gőzerővel folyik. Emiatt a világ vezető gazdasági hatalmaként az USA teljes energiakoncepció-váltás előtt áll.
Fatih Birol, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza azt valószínűsíti, hogy az Egyesült Államok bő húsz év múlva függetlenítheti magát a külföldi energiaforrásoktól. Ennek eredményeként a jelenleg jelentős mennyiségű kőolajimportja nagymértékben visszaesik. Az IEA arra számít, hogy az USA a 2010-es évek végére, de talán már hamarabb, a világ vezető olajtermelőjévé válik, húsz év múlva pedig már bőven jut exportra is az amerikai palaolajból. Az IEA szerint ez a fordulat újrarajzolja a globális energiapiacot, aminek nyomán a közel-keleti hagyományos kőolaj 90 százaléka már Ázsiában talál piacra.
A palagáz megjelenése már robbanást okozott a világ gázkereskedelmében. Úgy tűnik, az USA-nak akkora mennyiség áll rendelkezésére, hogy szállítóként is be tud lépni a világ palagáz-kereskedelmébe. Európában is megjelenhetnek az amerikaiak az orosz állam által működtetett Gazprom óriásvállalat konkurenciájaként, amely hagyományos gázt árul.
A versenyképes áron elérhető palaolaj és -gáz miatt sok elemző az USA újkori iparosodását várja, aminek eredményeként ismét jelentősen bővülhetnek a termelési ágazatok. A Pricewaterhouse Coopers nemzetközileg elismert pénzügyi és vállalkozási tanácsadó cég elemzése szerint 2025-ig egymillió új amerikai munkahely nyílhat.
Ronald Reagan elnöksége (1981–1989) idején a pénzügyi szektor felfutásával az amerikai ipari szektor folyamatosan elvesztette a jelentőségét. 2000-re hatmillió ipari munkahely tűnt el az USA-ban és került át Kínába. Most ezek lassan jönnek vissza, az olcsó energia sok gyárat máris hazatelepülésre késztetett a Távol-Keletről.
Az olcsó palagáz nyomában az Egyesült Államokban jelentősen esett a gáz ára, az olajimport pedig a teljes fogyasztás 60 százalékáról 45 százalékra csökkent. Az agyagpalagáz-kitermelés eredményeként a földgáz ára az USA-ban egyharmada az európainak.
Ha az USA biztosítani tudja magának a régóta áhított energiafüggetlenségét (az olaj és a gáz tekintetében), az óriási stratégiai átalakulással jár majd: teljesen megváltoztatja például Washington viszonyát a Közel- és Közép-Kelethez, Ázsiához és Dél-Amerikához is.
Az energia továbbra is meghatározó tényező lesz a biztonságpolitikában, hiszen a fejlett országok igénye a közeljövőben 50 százalékkal nő a mostanihoz képest. A jövőben azonban az olaj- és gázfegyver már az USA, esetleg néhány másik ország kezében lesz. Mindebből az következik, hogy a hagyományos kőolaj és a földgáz jelenleg vezető exportőreinek politikai és egyéb zsarolóképessége akár már tíz éven belül eltűnhet, s főszereplőből statisztává válhatnak. Ha egyáltalán túlélik a „palaforradalmat”, s nem hullanak darabokra.
