Lesz itt még termelés?
A kisrészvényesek szerint a gazdasági helyzet csak ürügy volt arra, hogy bejelentsék a csődöt, hiszen a gazdáknak csak az volt a legfontosabb, hogy potomáron hozzájussanak a gyár épületeihez és ingatlanjaihoz. Már meg is tartották a kisrészvényesek rendkívüli közgyűlését, amelyen megtárgyalták a felszámolási mérleget, és döntést hoztak a gyár ingóságainak eladásáról.
Öt évvel ezelőtt Stevan Granić és a szerb származású amerikai üzletember, Blagoja Vranjin lettek a Mideri többségi tulajdonosai (58,2 százalék). A dolgozók egy része kezdettől fogva gyanakodva tekintett az új tulajdonosok szándékaira, akik a termelés folytatását szorgalmazták. Közben egyre gyengébbek lettek a termelési kimutatások, és rendszertelenné váltak az amúgy is alacsony bérek. Az elégedetlenkedők lassan távozni kezdtek, és mára a több mint háromszáz dolgozóból – amennyien a privatizálás előtt voltak – alig kétszázan maradtak. Közben egyeseket kényszerszabadságra küldtek, mások munkaerő-fölöslegként a munkanélküliek listájára kerültek.
Ilyen állapotok közepette a kisrészvényesek szerint a gazdák alig várták, hogy a világgazdasági válságra hivatkozva bejelenthessék a csődöt. Már elkezdődött a bírósági eljárás a gyár felszámolására, amelynek végén a dolgozók szerint valószínűleg a tulajdonosok járnak majd a legjobban. Mert a gyár vagyonának az eladásából nekik jut majd a legnagyobb rész, szemben a mintegy négyszáz kisrészvényessel, akiknek majd a „maradék” jár. Az elégedetlenkedők most hiába emlékeztetnek arra, hogy erre a végkifejletre ők már évek óta figyelmeztették a Privatizációs Ügynökséget és a helyi önkormányzatot.
Vukašin Tomić a Mideri kisrészvényeseinek elnöke szerint folyamatosan rámutattak az új tulajdonosok szakmai tudásának a hiányosságaira, mert szerinte azok képtelenek a textilipari termelés vezetésére, de még munkát sem voltak képesek találni. Mindig valamiféle saját termékük piacra dobásáról ámították a munkásokat, akik közben egyre többet voltak kényszerszabadságon. Közben az amerikai társtulajdonost soha nem látták. Szerinte nyilvánvaló volt, hogy az új tulajdonosok számára az volt a legfontosabb, hogy megkaparintsák a gyárépületet és a többi ingatlant. Az sem véletlen, hogy a gyár tulajdonában levő telket átregisztrálták építési telekké. Ezért a kisrészvényesek a bírósági eljárás folyamán harcolni fognak a munkacsarnokok megtartásáért és a termelés újraindításáért.
Végezetül hadd említsük meg, hogy a Mideri nemcsak a hazai, hanem a külföldi piac egyik legismertebb textilipari gyára volt. Nevezetes német, olasz és osztrák cégeknek dolgoztak, egyik legismertebb termékük pedig a német megrendelő számára gyártott Triumph fürdőruha volt.
