A legutóbbi, immár ötödik eladási kísérlete sem sikerült a nagybecskereki Udarnik harisnyagyárnak. Most már csupán az államtól függ, hogy csődeljárás vagy felszámolás vár az egykor jó hírű gyárra.
A nagybecskereki harisnyagyár eladására meghirdetett legutóbbi aukción még a pályázati dokumentációt sem vette meg senki. Állítólag a potenciális vásárlók azt kérték a gyár jelenlegi vezetésétől, hogy előbb rendezze az állam és a bankok iránti adósságokat. Ez a feladat azonban a jelen pillanatban megvalósíthatatlannak látszik.
A Privatizációs Ügynökség által meghirdetett eladáson a gyár vagyonának 52,9 százalékát 18,9 millió dináros kezdőáron kínálták, azzal, hogy az új tulajdonos még legalább 27,2 millió dinárt köteles befektetni a gyárba. A gyár tőkéjét eredetileg 1,3 millió euróra becsülték, de tekintettel arra, hogy 2006-ban és 2007-ben veszteséggel dolgoztak, az első eladási kísérlet alkalmával 27,6 millió dinárért kínálták a csaknem hatezer négyzetméteres munkacsarnokaikat, az igazgatóság épületét, valamint az újbelgrádi üzlethelyiségüket. Az Udarniknak jelenleg 174 dolgozója van.
A csődeljárás elindításához 10 ezer euróra lenne szükségü, de ekkora összeggel a harisnyagyár jelenleg nem rendelkezik. Erre csak akkor volna lehetőség, ha valamelyik hitelező vállalná a költségeket. Sokak szerint a legvalószínűbb, hogy a gyár agóniája felszámolással ér véget. A nagybecskereki harisnyagyár egyik alapproblémája az elavult gépezet, amelybe évtizedek óta egy dinárt sem fektettek. A lelendő tulajdonos elsődleges problémája pedig a nagy munkaerő-fölösleg volna. Mert míg az Udarnikban egy operációs munkafolyamaton heten dolgoznak, addig a nemrég beindult olasz tulajdonban lévő Pompeában ehhez elegendő egy munkás.
Kuriózumnak számít, hogy annak idején a kisrészvényesek megkérdőjelezték a gyár eladását, mivel szerintük a privatizáció még 1993-ban megtörtént. A magánosítása valójában 1991-ben kezdődött, az Ante Marković nevéhez fűződő privatizációs törvény alapján. A részvények három körének kibocsátása után 1993-ban a gyár 292 dolgozójának, illetve nyugdíjasának a kezébe került a részvények csaknem százszázaléka. Ezt 1997-ben megerősítette a Legfelsőbb Bíróság is.
Egészen 2005-ig – tehát 12 éven keresztül – magánvállalatként dolgoztak, mivel a gazdasági bíróság jegyzékében az Udarnik részvénytársaságként volt nyilvántartva. Három évvel ezelőtt azonban Predrag Bubalo, akkori gazdasági miniszter végzésével megsemmisítette a harisnyagyár 1993-as magánosítását, és az új vagyoni viszonyok szerint a kisrészvényeseknek csak a gyár vagyonának 4,3 százaléka jutott.
