Jogosan tehetnék fel a kérdést a polgárok, hol van a pénzünk, hova tűnt a magánosításból befolyt összeg. S ha ezt felvetjük, biztosak lehetünk benne, hogy pontos választ senkitől se kapunk. Mindez azért van, mert nem létezik, mind a mai napig egy állami revíziós intézet vagy cég, amely kísérné az állami pénzek útját, és minden év végén egy mérleget készítene el.
Noha minden előrejelzés arra utalt, hogy még 2007-ben megalakul az állami revíziós ügynökség, ez mind a máig nem történt meg. Így gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar, senki se ellenőrzi igazán a pénzek útját és áramlását. Vonatkozik ez a magánosítási ügynökségre is, talán egyedülálló a világon, hogy egy ilyen fontos ügyet intéző vállalat egyedül bonyolítja le az ügyvitelt és ellenőrzi saját magát. Ezért nem tudhatjuk mi, földi halandók, hogy a magánosításból befolyt pénzösszegek útja merre, hová vezetett.
Mégis bizonyos adatokból arra lehet következtetni, hogy a 8 éve tartó magánosítási folyamat során a magánosítási ügynökség kasszájába 2,3 milliárd euró folyt be, amelyet a törvény szerint az állami költségvetésbe kellett volna továbbítaniuk, amit részben meg is tettek, azzal, hogy levonták a saját kiadásaikat. A magánosítási ügynökség számláján jelenleg 75 millió euró található, amelyet az elvégzett munkáért számoltak el mint ügyviteli költséget, 1,3 milliárd eurót fizettek be az állami költségvetésbe és a különböző adósságok törlesztésére 0,2 milliárd euró ment el. Nagyjából ilyen a mérleg, amiről a szakemberek azt mondják, hogy tragikus, más vélemények szerint ez volt a környéken az egyik legsikeresebb magánosítási folyamat. Ebből mi azt a következtetést vonhatjuk le, hogy valahol a kettő között van az igazság, se túl rossz, se túl jó se volt a magánosítás, de viszont egy biztos, hogy mind az egész folyamatnak sokkal transzparensebb módon kellett volna lebonyolódnia tehát a nyilvánosság előtt hozzáférhetőbben és átláthatóbban. Az biztos, ha végre megalakulnak a revíziós ügynökség jobb betekintésünk lenne a magánosítási ügyekbe.
A magánosításból befolyt pénzösszeg egy jelentős részét képezte az elmúlt nyolc év folyamán az állami költségvetésnek, ám mégis meg kell állapítanunk, hogy ez alatt az idő alatt sokkal több pénz vándorolt az államkasszába, mint amennyi a magánosításból befolyt. Konkrétan 3,8 milliárd euró. Ezen se kell különösebben csodálkoznunk, hiszen volt olyan része a magánosításnak, amely nem az ügynökségen keresztül zajlott, hanem közvetlenül történt a befizetés az állami kasszába. Ilyen volt például a bankok eladása, a csődeljárásban lévő cégek magánosítása, de a tőkepiacról is vándoroltak közvetlenül összegek az állami költségvetésbe. Például a Mobi 063 magánosítása sem az ügynökségen keresztül zajlott, s ez nem kevesebb mint 1,1 milliárd eurót hozott. Igaz, annak egy tetemes részét nem is a köztársasági költségvetésbe utalták el, hanem közvetlenül a Nemzeti Beruházási Terv kasszájába vándorolt az összeg egy része. Ebből is látszik, hogy igazán nehezen követhető nyomon az állami pénzek kifizetése és befizetése, de legfőképp az, hogy ki mire, és hogyan használja fel ezeket a pénzeket. Végső ideje lenne, hogy a polgárok erre a kérdésre konkrét és félremagyarázhatatlan választ kapjanak, mert ez nélkül csak folyton nő a gyanú, az állam pedig mindinkább veszít hitelességéből.
