Már öt ország áldozata az eurózóna évek óta tartó adósságválságának: Ciprus, Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország. Elemzők azon tanakodnak, melyik lesz a következő ország, amelyet menteni kell. Többségük azonban mintha megfeledkezne arról, hogy a nem EU-tag, feltörekvő délkelet-európai (balkáni) országok is egyre inkább megszenvedik a euróövezeti káoszt és (adósság)válságot.
Az unióba igyekvő ún. SEE6-országokban (Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban, Koszovóban, Macedóniában és Szerbiában) is egyre több a baj. Részben azért, mert mindegyikük gazdasága és pénzügyi rendszere szorosan kapcsolódik az EU-hoz, s az eurózónához. E rendkívüli függőségtől már súlyos károkat szenvedtek gazdaságaik.
Igaz, a SEE6-okra még nem jellemző az euróövezet (periféria)országainak egyik legfőbb problémája: a zabolátlan túlhitelezés miatt roskadozó bankok és a felelőtlenül túlköltekező államok adósságai közötti kölcsönhatás. Nem gerjesztette a válságot olcsón szerzett hitellel (tőkével) felfújt ingatlanpiaci kereslet sem. A SEE6-közösség tagjai még nem állnak sorba nagy összegű külföldi segítségért se, hogy életben tudják tartani az államot, a gazdaságot, vagy a bankrendszert.
Mindazonáltal a SEE6-térségben súlyosbodnak az állami költségvetéssel, államadóssággal és a bankrendszerrel kapcsolatos problémák. A gazdasági növekedés és az egyik fontos régióbeli „húzóágazat”, az export szintén akadozik. Bajok vannak a versenyképességgel, a likviditással (elsősorban a reálgazdaságban) és főként a munkanélküliséggel.
Egyik SEE6-országban sem kiegyensúlyozott az állam költségvetése. Az államkasszákban alig van pénz, a költségvetések hiánnyal küszködnek. E tehertételtől néhányan (Bosznia, Montenegró és Horvátország) megszorításokkal, az állami kiadások csökkentésével és más népszerűtlen intézkedésekkel próbálnak szabadulni. Közben egyik-másik állam, külföldi hitelekkel (de nem nagy összegű mentőcsomaggal) is igyekszik betömni a költségvetési réseket.
Arról nem tudni, hogy a délkelet-európai régióban heteken belül fizetésképtelenné válhat valamelyik ország. Néhány hazai szakember ugyanakkor azt gyanítja, hogy Szerbia az államcsőd közelében van, s az összeomlást csak új, külföldi hitelekkel kerülheti el.
A SEE6-országok még nem halmoztak fel fenntarthatatlan államadósságot. De a közösségben nő az államok eladósodása. Egyelőre még mindegyiké az EU-ban engedélyezett értékhatár – a bruttó hazai termék (GDP) 60 százaléka – alatti. Az IMF és a Világbank mindazonáltal arra figyelmeztet: a régióban a legnagyobb kihívás az államadósság csökkentése lesz. Albánia helyzete a legrosszabb e tekintetben; államadóssága a GDP 59 százaléka. Utána jön Szerbia (52,1 százalék) és Montenegró (48,1 százalék), majd Horvátország (44 százalék), és Bosznia- Hercegovina (39 százalék). A sort Macedónia zárja; 32,7 százalékos mutatója a legjobb.
Gazdasági versenyképessége, termelékenysége és külkereskedelmi mérlege ugyanakkor mindegyiknek nagyon rossz. S ez sokkal nagyobb probléma, mint az államadósság vagy a költségvetési hiány.
Bár a makrogazdasági mutatók némelyike biztató, a balkáni országok egyik részében a valós gazdaság teljesítménye (túl) szerény, a maradékban recesszió van. Így az EU-hoz jövő nyáron 28. tagként csatlakozó Horvátországban is, ahol a gazdasági visszaesés három és fél éve tart. Montenegróban, Boszniában és Szerbiában jelenleg szintén alulteljesít a gazdaság, bár nemzetközi pénzügyi szervezetek szerint e három ország és Macedónia minimális, legfeljebb fél százalékos növekedést is elérhet 2012-ben. A régió államaiban idén 1–2,5 százalék közötti átlagos növekedés várható, 2013-ban 2-2,6 százalék.
Ha viszont nem javul a helyzet az euróövezetben (ami nagyon valószínű), sokkal gyengébb lesz a balkáni gazdaságok teljesítménye. A térséget ugyanis szoros szálak fűzik az EU-hoz. Az eurózóna válsága miatt szinte minden terület veszélyeztetett. Kezdve a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoktól, a tőkebeáramlástól, a beruházásokig és a bankrendszerig. (A tekintélyes bécsi WIIW gazdaságkutató intézet szerint a közvetlen külföldi tőkebefektetések a tavalyi 64 százalékos növekedés után idén 7 százalékkal csökkenhetnek Délkelet-Európában.).
A SEE6-tagok exportjának közel 60 százaléka irányult 2011-ben az EU-ba. Főként az államcsőddel küszködő Görögországba, a megszorításoktól és pénzügyi nehézségektől szenvedő Olaszországba és Németországba. Az (elhúzódó) uniós válság hatását azonban a külkereskedelem is egyre jobban megsínyli.
A balkáni országokban működő pénzintézetek nagy többsége szintén valamelyik euróövezeti országból való; különösen nagy a görög, az olasz és az osztrák bankok aránya. A Világbank szerint amennyiben az anyabankoknál további problémák keletkeznek, az potenciális hitelválságot idézhet elő a SEE6-térségben is.
A régióban máris óriási gond a rendkívül és tartósan magas munkanélküliség, valamint a szegénység. Sokan úgy vélik: a valóságban sokkal több az állástalan, mint ahányan a hivatalos statisztikákban szerepelnek. A munkaerőpiacról kiszorulók aránya itt a legmagasabb egész Európában.
A munkanélküliség régiós átlaga csaknem 23 százalék. Ez kétszer annyi, mint az EU, illetve az euróövezet jelenlegi munkanélküliségi átlaga. A legrosszabb a helyzet talán Boszniában; ott a nyilvántartott állástalanok aránya 44 százalék.
Koszovóban sem jobb a helyzet. Az ottani illetékesek 40 százalékos munkanélküliségről, az ENSZ nemzetközi fejlesztési hálózata (UNDP) viszont 45 százalékosról tud. Albánia még különösebb eset. Munkaügyi kimutatásaiban nem veszi figyelembe a falun élő állástalanokat. Ha megtenné – becslések szerint – 35 százalékos lenne a munkanélküliség (3 százalékkal kisebb, mint Macedóniában). Így „csak” 13,4 százalék. Egy százalékkal több, mint Montenegróban, ahol e téren a legjobb a helyzet. Horvátországban a munkaképes korúak 18 százalékának, Szerbiában pedig már 25,5 százalékának nincs állása.
A 25 évnél fiatalabbak munkaerő-piaci helyzete még drámaibb. A legrosszabb helyzetben a Macedóniában és Szerbiában élő fiatalok vannak. A munkaerőpiacról kiszorult macedóniai és szerbiai fiatalok aránya 60, illetve 52 százalék.
