Az elképesztő mennyiségű beruházás és az erős export eredményeként a kínai gazdaság tíz évig szárnyalt. Sokan irigykedve figyelték fejlődését és azt, hogy Kína a világ második nagyhatalmává nőtte ki magát. Idén viszont már sokan riadtan böngészik a kínai bruttó hazai össztermék (GDP) zsugorodására utaló adatokat.
Bár vélhetően minden kormány örömtáncot járna, ha 2012-ben a kínaival azonos GDP-vel dicsekedhetne, Peking mégsem ujjong. A kínai gazdaság ugyanis leszálló ágban van, növekedése jócskán elmaradhat a várakozásoktól.
Az utóbbi tíz évben átlag tíz százalékkal nőtt a kínai GDP. Idén az eredetileg 8 százalékra tervezett, majd az időközben 7,5 százalékra módosított várakozás is optimistának bizonyulhat. Nem kizárt, hogy 2012-ben „csak” 7 százalékos lesz a kínai gazdasági növekedés. Annak ellenére, hogy az első negyedévben 8,1 százalék, a másodikban 7,6 százalék volt a GDP éves gyarapodása.
A 7,5 százalék ugyan nagyon távol áll a recessziótól és az 1,3 milliárd lakosú országnak elég is lenne, de Kína a világgazdaság egyik legfontosabb motorja, amelynek saját magát és sok más országot is húznia kell(ene). Ezért tűnik szerénynek a hivatalosan beígért 7,5 százalék. Sőt, ha a kínai gazdaság teljesítménye idén 7 százalékra csökken, ami könnyen megtörténhet, az komoly érvágás lenne a világgazdaságnak. A 7 százalék már az a lélektani határ, amely alatt a globális kifulladás-lefulladás fenyeget.
Azt egyelőre megbecsülni sem lehet, milyen szinten tartható fenn a kínai növekedés, és mi lesz a termelő ágazatokkal, amelyek teljesítménye – az állami támogatások ellenére – 2012 második negyedévében már gyengült. A versenyképességhez hasonlóan, hiszen a munkaerő költségei fokozatosan emelkednek. Ipari béreivel Kína az utóbbi három évben már beérte Kelet-Európát, sőt egyes régióbeli országokat maga mögött is hagyott. Ezért a jövőben nem építhet az „olcsó” termékek exportjára. A minőségi gyártásra kell átállnia, ami hosszú és nehézkes folyamat lesz, mert alapvető reformokat igényel a gazdaságban.
Kínától a közelmúltig sokan azt várták, hogy kihúzza a világgazdaságot a kátyúból, amelyből az EU és az USA képtelen kikecmeregni. Jó ideje azonban már egyértelmű: Kína gazdasága 2012-ben évek óta nem tapasztalt mértékben lassul. Alighanem nem fog kihúzni senkit a pácból. Elég a maga baja.
A kínai GDP-vel kapcsolatos aggodalmak, a súlyos és tartós válságtól recsegő EU(rózóna) és az inogó amerikai gazdaság már több szakértőt sarkallt világvége hangulatú előrejelzés megírására. A legborúlátóbbak a globális gazdaság nagy összeroppanását 2012 őszének végére várják. A mérsékeltebbek csak óriási válságot vizionálnak, amely „valamikor 3-5 év múlva” érheti el a mélypontot.
A fő kérdés addig is az: tartós lesz-e a lassulás Kínában, vagy ideiglenes. Válasz még nincs, de elemzők már több magyarázatot és okot találtak a kínai megtorpanásra. Az egyik a gazdaságot nyomasztó ingatlanpiaci buborék, illetve a bankrendszerre nehezedő behajthatatlan hitelek óriási tömege. A világ vezető (gazdasági) nagyhatalmához, az USA-hoz hasonlóan Kínában is nagy ingatlanpiaci buborék keletkezett. Az új lakások finanszírozása nyomán pedig óriásira duzzadtak a bankok „rossz” hitelei. Az adósságok sok vállalatot is fojtogatnak.
A gazdaság lefékeződésének okai közül kiemelkedik a kínai termékek iránti világpiaci kereslet és a belső (hazai) fogyasztás visszaesése. Az európai, amerikai, japán és más gazdaságok mélyrepülése, illetve az ottani piacok egyre gyengülő felvevőképessége már nemcsak a kínai termelés, illetve gazdaság visszaesését vetíti előre, hanem foglalkoztatottak tömegeinek a munkahelyét is veszélyezteti.
A kínai gazdaság exportorientált, nagyrészt a külföldi megrendelésektől függ, azok pedig a válság és a sokakat sújtó recesszió miatt egyre ritkábbak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az első fél évben alaposan megcsappant a kínai import és export. A kivitel ebben az időszakban 9,2 százalékkal nőtt ugyan, de ez jócskán elmarad az egy évvel korábbi 24 százalékos tempótól.
Kína esetleges tartós lefékeződése elsősorban Európának okozhat gondot, amely az ázsiai ország legfontosabb külkereskedelmi partnere. A Kína világkereskedelmi helyzetéből adódó közvetett összefüggések és függőségek más, Európán kívüli országokat is kellemetlenül érinthetnek. Ha ugyanis gazdaságának visszaesése miatt Kína kevesebb terméket, nyersanyagot, energiahordozót és szolgáltatást vásárol (importál), mindegyik üzletfele meg fogja érezni és akár rosszabb helyzetbe is sodródhat. Ennek a termelés és a jövedelmek zsugorodása, a növekvő árufelesleg és munkanélküliség, sőt a jelenlegi válság elmélyülése lehet a következménye. Ördögi kör alakulhat így ki a világgazdaság kátyújában.
A kommunista vezetésű (egypártrendszerű) Kína központi lapja, a Renmin Ribao már arra figyelmeztet, hogy az országnak fel kell készülnie a gazdaság jelentős mértékű lassulására. A pártlap szerint a gazdaság stabilizálásában a „neheze még hátra van”.
