A piacok kedvezően fogadták a hírt a válság leküzdését szolgáló új mentőakcióról. Még senki nem tudja azonban, mennyi időt adnak a pénzpiacok a súlyos adósság-, politikai-, gazdasági-, likviditási- és bizalmi válsággal küszködő EU-nak és az euróövezetnek, hogy végre hatékonyabban kezelje a tengernyi problémát.
Az viszont már bizonyos, hogy a válságkezelés a továbbiakban is az euróövezet bajba jutott (magán)bankjainak a mentésére, és a még nagyobb arányú központosításra összpontosít. Így az EU, de főképp az euróövezet egy lépéssel közelebb kerülhet a teljesen centralizált szuperállamhoz, a politikai unióhoz, amelyben a tagállamokat megfosztanák a még megmaradt fontosabb hatásköreiktől, s nemzeti szuverenitásuktól. Ez az új, föderatívnak elképzelt EU egy nemzetek feletti központi hatalom (Brüsszel) teljes irányítása és felügyelete alatt működne. (Ideális esetben már tíz év múlva.). A brüsszeli központ döntene minden jelentős kérdésben.
Az euróövezetben 2009-ben kirobbant és azóta folyamatosan terjedő, illetve mélyülő válság megfékezésére és kezelésére kidolgozott új mentőakciónak egyelőre három pillére van. 1. Az eurózóna állandó válságkezelő – lényegében (magán)bankmentő – rendszere (ESM), a hozzá tartozó pénzügyi mentőalappal, amelyet az EU-jegybank, az ECB felügyelne. 2. Az ECB (állam)adósságvásárlása az ESM alapon keresztül. 3. A bankunió; az ECB-nek szintén fontos szerep jutna benne.
A válság ellen hamarosan beindítani tervezett akcióban Brüsszel tehát kiemelt szerepet szán az EU jegybankjának, amelynek hatáskörét is kibővítené. Ez sokaknak nem tetszik; szerintük az ECB politikai döntéshozóvá is válik, de lépéseit nem fogja ellenőrzi demokratikusan választott testület.
Brüsszel terve az, hogy a jegybankon keresztül is erősíti a centralizációt. Az ECB ugyanis az ESM pénzügyi mentőmechanizmust és az euróövezet bankjait is egyetlen központi intézményként felügyelné és ellenőrizné.
Brüsszel az ESM-et szintén bevonná a centralizációs folyamatba. A (tervezett) szigorúan központosított európai pénzügyi politika megteremtésében, s az euróövezeti országok pénzügyi szuverenitásának korlátozásában szán neki fontos szerepet. Erre utal az is, hogy az ESM-et a kormányok megkérdezése nélkül lehet majd bevetni a valutaövezet bukdácsoló bankjainak mentésére (feltőkésítésére). Annak ellenére, hogy az ESM-be „belépő” (Brüsszel által bekényszerített) euróövezeti államok kormányai lesznek kötelesek biztosítani a mentőalap pénzét.
A válságkezelés egyik fő célja jelenleg a bankok és az eladósodott államok mentése. Utóbbiak épp a mohó pénzintézetek által korábban felelőtlenül, s bőkezűen osztogatott hitelek miatt kerültek (adósság)válságba, majd kilátástalan helyzetbe.
Az eurózóna csődközelbe jutott bankjainak, s államainak mentését, helyzetük rendezését és stabilizálását az ESM állandó pénzalap végezné, afféle európai IMF-ként. Amennyiben az érdekeltek hivatalosan kérik a segítséget, és teljesítik annak (vagyis a hitelnyújtás, a pénzügyi segély) feltételeit.
Az ESM-nél 500 milliárd euró állna rendelkezésre az azonnali cselekvésre, beavatkozásra, a pénzügyi támogatásra. Az alap csak a valutaövezetben nyújthat támogatást, s akár már októberben megkezdhetné a működését. A segítséget kérő bankokat az ESM közvetlenül finanszírozná, ami azért előnyös, mert a támogatás nem terhelné (rontaná) az adott ország költségvetését.
A rászoruló euróövezeti államok mentése, illetve megsegítése szintén az ESM közbeiktatásával történne. Úgy, hogy az ECB – a pénzügyi mentőalapon keresztül – 1–3 éves rövidlejáratú kötvényeket, azaz adósságot vásárolna a komoly költségvetési hiánnyal és magas államadóssággal küszködő valutaövezeti kormányoktól. A kötvényvásárlás lényegében pénz, vagyis új hitel folyósítása a válságországoknak.
A programmal az ECB a bajba jutott eurózónához tartozó országok államadósságának a terheit csökkentené. Annyi ideig hitelezne, amíg az pénzügypolitikai szempontból kívánatos, s ameddig a segítséget kérő kormány teljesíti a feltételeket. Az ECB akkor is elzárná a pénzcsapot, ha úgy ítélné meg, sikerült rendbe tenni az adott országot.
Sokan azt remélik, hogy az ECB kötvényvásárlása hamarosan (és akár új sokk esetén is) stabilizálja a döcögő gazdaságokat, s a nyugtalan piacokat. Ezek kiárazzák az eurózóna szétesésének kockázatát, s utána a válság lecsendesedik.
Sok szakember viszont ellenzi a jegybanki kötvényvásárlást, ami ellentétes az EU-szerződésekkel is, hiszen az ECB nem finanszírozhat tagállamokat, kormányokat. A bírálók szerint az euróövezet égető strukturális problémáiból az ECB semmit nem fog így megoldani. Programja csak ideiglenes hatású lehet. Az euróövezet bizalmi és adósságválságát pedig végképp nem tudja eloszlatni.
A válságkezeléshez (s nem mellesleg a gazdasági integráció elmélyítéséhez) Brüsszel nélkülözhetetlennek tartja a bankuniót is, amely magában foglalná az EU(rózóna) pénzügyi ágazatának reformját, új szabályozását és ellenőrzését. Az Európai Bizottság az ECB-nek fő szerepet szán a bankunió megteremtésében is, ezáltal az integráció és a központosítás további gyorsításában és elmélyítésében.
A bankuniót az eurózóna 17 országa alkotná. A tíz kívülálló EU-tag bármelyike is beléphetne, de ez főleg kötelezettségeket róna rájuk, az euróövezet tagjait megillető jogok nélkül. E megkülönböztetés máris vita forrása a két tábor között.
A bankunió a pénzintézetek integrációját, az egyetlen központból történő egységes felügyeletet és betétbiztosítási rendszert jelenti. A bankok központosított – s az eddiginél sokkal szorosabb és szigorúbb – ellenőrzését az ECB végezné. (A közös bankfelügyelet alapfeltétele annak, hogy a bajba jutott pénzintézeteket közvetlenül az ESM-alap mentse.). A pénzintézetek működési engedélyét szintén az ECB adná ki, illetve vonná be, de az euróövezeti bankok pénzügyi stabilitásáért is felelne. A bajt megelőzendő idejekorán beavatkozhatna a bankok működésébe is.
Minthogy a bankunió – rövid távon – a pénzintézeti ágazat jelenlegi válságának letörését is szolgálná, annak egyik fontos eleme, az egységes felügyelet akár már 2013-tól működhetne. 2014-ől pedig teljes ellenőrzése alá kerülne az eurózóna mind a hatezer pénzintézete. Ideális esetben tehát az adósságválság főbűnösének tartott euróövezeti bankrendszer jövőre szigorúbb elbánás alá esne, és felgyorsulhatna a csőddel küszködő pénzintézetek mentése is az ESM-alapból.
