Az EU, de különösen az eurót használó déli tagországok lakosságának már nagyon elege van a válságra adott kormányzati válaszokból. Főleg a költségvetési megszorításokból, az adóemelésekből és a többséget egyre kellemetlenebbül érintő egyéb intézkedésekből, amelyeket a hitelezők kényszerítettek a válságországokra. Az emberek különösen nehezményezik a kormányzati spórolásokat, amelyek célja a kifizethetetlen államadósságok csökkentése, a csőd elkerülése és a pénzpiacok bizalmának visszaszerzése.
Senki sincs könnyű helyzetben. A romló életszínvonal és a riasztó munkanélküliség miatt egyre türelmetlenebb a lakosság. Az adósságokat tovább nem halmozható kormányok pedig – a kiadáscsökkentéssel és a recesszióval – a válság elmélyülését és azt kockáztatják, hogy az elégedetlenek fellázadnak ellenük. A válság már több kormány bukását okozta az EU-ban, de továbbiakat is elsodorhat.
Az állami kiadások visszafogása, a bevételnövelés kényszere és a recesszió egyéb veszélyeket is rejteget. Így, a közszolgáltatások és az infrastruktúra leépülését, a bűnözés, a munkanélküliség növekedését, az ingatlanárak további zuhanását, a munkaerő, mindenekelőtt a (fiatal) szakemberek elvándorlását, nem utolsó sorban az emberi jogok és kapcsolatok sérülését.
A gazdasági növekedés serkentése, a kiugróan magas munkanélküliség, a pénzhiány és az elszegényedés jelentős mérséklése nélkül esély sincs a társadalmi béke helyreállítására több uniós államban. A legnagyobb a káosz az eurózónában, ahol az EU jelenlegi válsága három éve kirobbant. A közös valutát használó 17 állam közül már öt (Ciprus, Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország) külső pénzügyi segítségre szorul. A hatodik Szlovénia lehet.
A politikusok – olykor erőtlen, felemás és megkésett – próbálkozásait mind több országban fogadják heves tüntetések. A tiltakozások újabb hulláma a napokban elérte Franciaországot, Olaszországot, Portugáliát és a csőd szélére sodródott Spanyolországot. A válságkezelés részeként Madrid és Párizs a minap további drákói költségvetési megszorításokat jelentett be 2013-ra. Nem kizárt, hogy Madrid – a nyáron bankmentésre jóváhagyott legfeljebb százmilliárd euró külső pénzügyi segítség után – a közeljövőben az állam megmentésére kér nemzetközi hitelt. Hírek szerint 300 milliárd eurót, de az összeg elérheti az 500 milliárd eurót is.
Görögországban a tüntetések már-már az ország életének részévé váltak. Az ország gazdasága ötödik éve recesszióban, államadóssága a legmagasabb az egész EU-ban, pénzügyi rendszere összeomlott és már három éve halad a megszorítások rögös útján, miközben külföldi pénzügyi segélyből tartja fenn magát.
Szakértők egyetértenek abban, hogy az eurózóna súlyos problémákkal terhelt, de szerintük az összeurópai válság legalább olyan aggasztó. Különösen annak egyes elemei: a munkanélküliség, az emelkedő infláció, a magáneladósodottság, a (magán)bankok és nagyvállalatok adóssága. Utóbbiak sokszor elérik az ötszörösét, néha a tízszeresét is a kormányok által felhalmozott államadósságoknak.
Ezeknek majd a jövőben lehet megtapasztalni a társadalmi, gazdasági és politikai stabilitást veszélyeztető következményeit. Sokáig valószínűleg nem kell várni. A helyzet már jelenleg is rendkívül feszült, kiélezett és (robbanás)veszélyes. A krízisországok kormányai ezért legalább annyira tartanak az államcsőd veszélyétől, mint a társadalmi béke megbomlásától.
Félelmük nem alaptalan, hiszen az idősek és a fiatalok többsége is elégedetlen Európában. A második világháború óta még soha nem volt ennyire békétlen a kontinens lakossága, mint napjainkban. Az is példátlan Európa 1945 utáni történelmében, hogy a politikai és a gazdasági-pénzügyi válság már évek óta és egyszerre keseríti meg országok, s a lakosság nagy tömegeinek életét.
Erre Mary Kaldor, a világ vezető, elit közgazdaság-tudományi egyetemének, a brit London School of Economics (LSE) professzora hívta fel a figyelmet. Véleményét a nyáron – négy európai országban végzett – alapos szakmai felmérésre alapozza.
A kutatások eredményét összegző tanulmányból kiderül: Spanyolország, Olaszország, Magyarország, de még az EU-ban legjobban álló Németország lakosságának a többsége is csapnivalónak ítéli a politikai és gazdasági-pénzügyi elitjük válságkezelési teljesítményét. A négy országban az emberek már nem is hisznek a mérvadó politikusoknak.
Több másik felmérés is alátámasztja e megállapításokat. Közvélemény-kutatók nemrég közölték: Németország lakosságának jelentős része (62 százaléka) nem tartja tisztességesnek a kormányt; 78 százaléka pedig egyik parlamenti pártnak sem hisz. Az EU és az euró megítélése ugyancsak minden korábbinál rosszabb Németországban, amely mellesleg a legtöbbet profitált a közös valuta bevezetéséből.
A recesszióval küszködő Nagy-Britanniában még ennél is nagyobb az elégedetlenség a politikai elittel szemben. Spanyolországban – a mélyülő válság miatt – szavazók óriási tömegei fordítottak hátat Mariano Rajoy miniszterelnöknek és konzervatív kormányának. A spanyolok csaknem 75 százaléka véli úgy, hogy a miniszterelnök nem végez jó munkát. A legnagyobb elégedetlenség Görögországban tapasztalható. A görögöknek már közel 90 százaléka állítja, hogy a (tervezett) költségcsökkentések és reformok igazságtalanok, mert főként a szegényeket sújtják.
