Athén külföldi hitelezői, az eurózóna pénzügyminiszterei (az eurócsoport) és az IMF a minap egyetértettek, hogy december 13-án akár végleg megegyezhetnek, s megkezdhetik a legújabb hitelrészlet, 43,7 milliárd dollár folyósítását Görögországnak. Athénban az állam ünnepi fenyője alá így sokmilliárdos ajándék kerülhet.
A hitelezők – politikai megállapodásuk részeként – megerősítették, hogy külön programmal támogatják Görögország óriási államadósságának csökkentését. Ezenkívül 40 milliárd eurót leírnak a tekintélyes görög hitelállományból, továbbá megkönnyítik a hitelek és a kamatok visszafizetését.
Az ötödik éve recesszióban sínylődő Görögország, ahol az euróövezet adósságválsága 2009 őszén kirobbant, már hosszú ideje a fizetésképtelenség határán és az összeomlás szélén vergődik. Ha az idén jóváhagyott – 120 milliárd euró értékű – második hitelcsomag új, 43,7 milliárd eurós részletét nem kapná meg, decemberben már nem tudná fizetni külföldi adósságait, sem az állam működését.
Az EU és az IMF korábban – 240 milliárd euró összértékben – két hitelcsomagot hagyott jóvá a súlyos válságba sodródott Görögországnak. Athén ebből már 150 milliárd eurót megkapott. Az új részlet, a 43,7 milliárd euró folyósítását több euróövezeti tagországban a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Csak ezután születhet meg a hivatalos döntés a hitelrészlet átutalásáról, ami szinte borítékolható.
A tervek szerint december 13-án várható végleges döntés és hivatalos bejelentés arról, hogy a 43,7 milliárd euró hitelrészletből az EU átmeneti válságkezelő alapja (EFSF) 34,4 milliárd eurót folyósít Athénnak az év végéig. A maradék összeget, 9,3 milliárd eurót pedig 2013 első negyedévében kapja meg a görög kormány. Ennek azonban több feltétele van, köztük a 2013. januárban hatályba lépő adóreform végrehajtása.
Athén eddig már sok megszorító és egyéb népszerűtlen intézkedést léptetett életbe, hogy elkerülje az összeomlást és teljesítse a túlélést jelentő külső pénzügyi segítségért cserébe vállalt szigorú követeléseket. Ezeket az EU és az IMF határozta meg. Athén erőfeszítései ellenére még fél évvel korábban is arról beszélt mindenki, hogy Görögország a súlyos gazdasági és pénzügyi problémái miatt elhagyhatja az EU-t, illetve az euróövezetet.
Az utóbbi időben azonban egyre többet hallani arról, hogy a vezető uniós tagok az ország megmentéséért kardoskodnak. Arra törekszenek, hogy Görögországot kihúzzák a bajból és benntartsák az EU-ban és az eurózónában is.
Az eurócsoport és azIMF – komoly viták után – nemrég Brüsszelben elvi szinten is megállapodtak a görögöket érintő egyéb, többségében pénzügyi műveletekről, teendőkről. Ezek lényege az ország életben tartása, gazdaságának növekvő pályára állítása és a hatalmas államadósság fokozatos csökkentése. A görög államadósság a következő két évben megközelítheti akár a bruttó hazai össztermék (GDP) 200 százalékát is, de utána remélhetően csökkenni kezd.
A hitelezők (vagyis az eurócsoport és az IMF) a brüsszeli megegyezés előtt példátlan nyilvános vitába bocsátkoztak a görög államadósság fenntarthatóságával kapcsolatban. Végül megegyeztek, hogy 2020-ra a GDP 124 százalékára kell csökkenteni a kormánynak a görög államadósságot (az eredetileg tervezett 120 százalék helyett), 2022-ben pedig GDP-arányosan 110 százalékos szint alá.
Hogy ennek megvalósulását és az egyéb feltételek teljesítését segítsék, a hitelezők további könnyítéseket – lényegében hatalmas engedményeket – helyeztek kilátásba Athénnak. Ezek értelmében az unió központi bankja, az ECB átengedné Athénnak a görög kötvényeken elért profitjának egy részét. Továbbá: az EU–IMF páros a görög hitelek visszafizetési idejét 15-ről 30 évre hosszabbítaná meg, kamataikat jelentősen csökkentené, ráadásul tíz évvel elhalasztaná a már folyósított uniós hitelek megtérítését.
A hitelezők a kamatokat olyan alacsony szintre csökkentik (két százalékra, vagy az alá), hogy azt a reményeik szerint fokozatosan javuló görög gazdaság viszonylag könnyen ki tudja majd termelni. A görögöknek tehát biztosítják, hogy rendkívül kedvező feltételek mellett csökkentsék a hiteleiket, illetve az államadósságukat, amely a legmagasabb az egész EU-ban.
Ennek azonban – a megállapított reformok, megszorítások és egyéb népszerűtlen intézkedések mellett – további komoly ára lesz. Athén hitelezőjeként az EU(rózóna) és az IMF újabb feltételekhez köti a támogatásokat és az új hitelek folyósítását. Sőt, Görögországnak az eddiginél is szigorúbb ellenőrzésnek kell alávetnie magát.
AzEUlényegében csődgondnokként rá fog telepedni Görögországra, s az utolsó centig ellenőrzi Athén pénzügyeit. Ráadásul az államnak nyitnia kell egy külön számlát, amelyre a – számára hozzáférhetetlen – beérkező pénzek (pl. a privatizációból, vagy a költségvetésből) azonnal továbbáramlanak adósságcsökkentésre.
Görögország emiatt pénzügyi értelembenelveszítheti (a maradék kevéske) függetlenségét is. Ha Athén nem teljesíti ígéreteit, megvonják tőle az engedményeket,s akkor lehúzhatja a rolót.
