Abban mindenki egyetért, hogy az Egyesült Államok fokozatosan veszíti a világban betöltött szuperhatalmi pozícióját. Azt sem sokan tagadják viszont, hogy Amerikát ennek ellenére nem szabad eleve leírni. Pozíciójának egyik alappillére a gazdasági dominancia. Történelmi szempontból tekintve, a távoli és a közelebbi múltban is, a világot vezető birodalmak hatalma és befolyása olyan gazdasági alapokra épült, melynek nyomán ármeghatározó szereppel bírtak a perifériákról érkező nyersanyagokat illetően. Az ipari forradalom kezdetén az angol textilgyárak olcsón szerezték be a nyersanyagokat a gyarmatok kifosztásával, majd drágán adták el a készterméket. Ugyanígy évszázadokig az osztrákok szabták meg a magyar gabona szállítási feltételeit, befolyásolva annak az árát, ezáltal nagy haszonkulcsra tettek szert, melynek köszönhetően a birodalom (központja) sokáig virágzott. Mára Amerika kiszorulóban van a fogyasztói cikkek előállításának ágazataiból. A nyilván még sokáig beérhetetlen hadászati erején kívül az információs technológia terén maradt meg a világ vezető nagyhatalmának.
Az aktuális világgazdasági helyzet összetett és bonyolult, de még mindig ott tartunk, hogy ami Amerikában történik, annak előbb-utóbb az egész globális világgazdaság megérzi hatását. Az aktuális amerikai elnök személyéhez köthető Obama-jelenség már beiktatása előtt létezett. Hatalmas várakozás előzte meg hivatalba lépését. Kezdettől fogva megpróbált pártok feletti elnökként ténykedni. Ahogy azonban közeledik a választások időpontja, törekvése nyilván mind kevésbé érvényesülhet. Obamát többen vádolják az úgynevezett „carterizációval”, az Egyesült Államok 39. elnöke, Jimmy Carter után szabadon, akiről a The Independent annak idején azt írta: „jobb ember volt, mint amilyen elnök”. Carter ugyanis – Obamához hasonlóan – átfogó reformokat kívánt végrehajtani, de nem tudott igazán együttműködni a különböző érdekcsoportokkal. Obama a napokban is visszalépett, amit egyesek kompromisszum-készségének tulajdonítottak, mások meghátrálásnak neveztek. Beleegyezett abba, hogy elhalassza szeptember 7-ére tervezett kongresszusi beszédét, miután a képviselőház vezetője rápirított, hogy egy nappal később tartsa meg felszólalását, mert egybeesik a republikánusok elnökjelölti vitájával. Az elnök azért hívta össze a kongresszus mindkét házát, hogy ismertesse gazdaságélénkítést célzó és foglalkoztatást növelő elképzeléseit. Az amerikai gazdaság alig növekszik, a kormányzat adósságcsapdába került. 14 millió ember van munka nélkül, az ingatlanpiac pang. Megfigyelők egyetértenek abban, ahogy múlik az idő, úgy lesz Obamának mind kisebb esélye a gazdaság talpra állítására a mandátuma végéig. Pedig kétségtelenül ezek a gondok befolyásolják majd a 2012-es amerikai elnökválasztást. Obama még bízik abban, képes lesz adókedvezményeket bevezetni, létrehozni egy bankot a foglalkoztatást növelő, közmunka-lehetőségeket biztosító nagy infrastrukturális építkezések támogatására, és új kereskedelmi megállapodásokat kiharcolni, elsősorban Kínával. A pakliban viszont kétségtelenül benne van az, amit nyíltan nem mondanak ki. A háttérben sokan munkálkodnak azon, hogy Amerika történetében az első színes bőrű elnök kudarcot valljon, bármi legyen is annak az ára…
SZEPTEMBER, AZ INDIÁNOK ÉS A RÁDIÓ
Közben másutt is zajlik az élet. Az Európai Unió–Nemzetközi Valutaalap közötti viszonyt feszültségek terhelik, hiszen Görögországgal kapcsolatban további lesújtó adatok láttak napvilágot. Egyértelművé vált, Görögország idei államháztartási hiánya nagyobb lesz az eddig becsültnél. Főleg azért, mert a gazdasági zsugorodás felülmúlja a várakozásokat. A tőzsdék az elmúlt héten újabb lejtmenetet vettek, amit mindenki másként kommentál. A hatékony piac, valamint a cél nélküli őgyelgés néven elterjedt elméletek beigazolódása mellett beléptünk a szeptemberbe. Miért érdekes, hogy szeptember van? A tőzsdéken is megfigyelhetőek szezonális jelenségek. Ismert például a szeptember-, és a január-hatás effektusa. Az elmúlt több mint száz év adataiból ugyanis szignifikánsan megfigyelhető, hogy a tőzsdéken a csúcs januárban, a mélypont szeptemberben van. 1896-tól, amikor létrehozták a Dow Jones indexet, az adatok azt igazolják, hogy a tőzsdék átlagosan 1,07 %-os mínuszt jegyeznek szeptemberben. Az első őszi hónap rendre minden évben a leggyengébb hónap az évben. Az utóbbi kilenc évtizedben például teljesítmény szempontjából a szeptember soha nem ért el a hónapok rangsorában kilencediknél jobb helyezést, ötben pedig a leggyengébben teljesített. A minta is reprezentatívnak mondható az elmúlt közel száz évet figyelembe véve. Épkézláb magyarázat erre a jelenségre azonban még nem látott napvilágot, ezért ott a gyanú, hogy mindez csak valami véletlenszerű szóródás eredménye lehet. Vagy mégsem? Még csak a hónap elején vagyunk, ezért egyelőre még titok, hogyan fognak viselkedni a tőzsdék ebben a hónapban. Vajon illeszkednek-e a megszokott trendbe? Eddig úgy tűnik, igen! Vannak, akik hangulati, pszichikai tényezőket is látnak a háttérben. Szerintük, ahogy rövidülnek a napok, úgy válnak a befektetők egyre kockázat-kerülőbbé, és hajlamosabbak lesznek könnyebben megválni értékpapírjaiktól, csupán az őszies hangulat miatt. Az egész valahogy ahhoz hasonlít, ami abban a bizonyos, mára már szakállas indiánviccben van leírva. Az egyik amerikai rádió meteorológusa adatok szűkében éppen nem volt képes hosszú távú jóslatot készíteni, amikor egy szeptemberben azt látta, hogy a Sziklás-hegységben az indiánok már gyűjtik a tüzelőt. Bemondta ezért a rádióban, hogy feltehetően nagyon kemény tél közeledik. A többször hangoztatott hír után hetekkel a riporter meglátogatta az indiánokat és látta, hogy azok még mindig gyűjtik a fát. Megkérdezte az egyik indiántól, hogy tényleg ennyire kemény tél lesz? Az indián igennel, és az azt nyomatékosító komoly fejbólintással válaszolt a kérdésre. Azt is megkérdezte a riporter, hogy hát ezt honnan tudják az indiánok? Már többször is bemondta a rádió, hogy az idén hideg tél lesz! – szólt a felelet. Valami hasonló történik most a tőzsdéken is, emellett pedig valóban szeptember van…
