Ismét túl vagyunk egy óraátállításon. Lényegében most tértünk vissza az eredeti időszámításhoz, amennyiben bármelyiket eredetinek lehet nevezni. Amióta ugyanis az ember valamilyen módon mérni, számítani kezdte az időt, ezt a megfoghatatlan dimenziót, azóta eltelt több ezer év, több sikeres és sikertelen naptárreform megvalósult, vagy megbukott. Nem is olyan rég, a XVII–XVIII. században vidékünk embere még egyfajta boldog időtlenségben tengette napjait. A megmaradt iratok alapján az 1600–1700-as években még a békés vidéki elzártságban élő nemesség sem tartotta folyamatosan számon a naptár szerinti időt, az egyszerű emberek pedig a mezőgazdasági ciklusokhoz kötötték az eseményeket. A fennmaradt bírósági okmányokban szereplő tanúvallomások szerint az akkori ember egy-egy eseményt úgy írt le, hogy pl. aratás, hóolvadás, szilvaérés, vagy szüret idejét emlegette. A heteket viszont pontosan kísérték, hiszen vallási szempontból lényeges volt a hetedik nap, az Úr napja. A XVIII–XIX. században lezajlott ipari forradalom és a kialakuló kapitalizmus azonban az idő értékét is felfedezte, sőt „forradalmasította”.
„Ne feledd, hogy az idő pénz" – írta Benjamin Franklin 1784-ben. Kijelentése azért vált szállóigévé, mert a kor szellemét tükrözte. A kapitalizmus hajnalán a modernizáció egyik fontos jellemzője az idő értékének tudatosítása lett. Az ipari vállalkozók első nemzedékei ezt a szemléletet igyekeztek a gyakorlatba is átültetni. Az életritmus – ahogyan most is szokás emlegetni – felgyorsult. Az ipari üzemek akkori vezetői rájöttek, mekkora pazarlás lenne, ha a termelés a nap egy bizonyos szakában szünetelne. A XIX. század második felében a gáz-, majd az elektromos világítás elterjedése tette igazán munkára alkalmassá a nap minden óráját. A nagyiparban minimálisra zsugorodott az életritmus korábbi szezonális hullámzása, hiszen a nyár és a tél is alkalmassá vált a termelésre. Az agrárvilágra jellemző ritmus, a dologidőnek számító nyár és a tétlen tél váltakozása helyett folyamatossá vált az ipari tevékenység. Az óraátállítással kapcsolatos ötlet is állítólag először Franklin fejében született meg. „Egy gazdaságos tervezet” című, 1784-ben megjelent esszéjében arról ír, hogyan lehetne gazdaságosabban kihasználni a napfényt nyáron, amikor a mérsékelt égöv alatt már a hajnali órákban világos van.
Az időszámítás (is) politika
A most alkalmazásban lévő téli és nyári időszámítás közvetlen előzménye az 1973-as jóm kippúri háborút követő olajválság volt. A háború miatt az arab államok hordónkénti háromról öt dollárra emelték az olaj árát, a következő évben pedig 12-re. Ennek nyomán az Európában megjelenő energiaínség következtében 1976-ban, több országban bevezették a nyári időszámítást. Jugoszlávia 1983-ban követte a nemzetközi hullámot, az Európai Unióban pedig 1996-ban egységesítették.
Azért vezették be az évi két óraátállítást, mert jelentős mennyiségű energiát akartak megspórolni. Bevezetésekor valóban voltak olyan országok ahol 5-10 százalék közötti energia-megtakarítást mértek. Figyelembe kell azonban venni, hogy azok más idők voltak. Az elektromos energia nagyobb százaléka ment el világításra, nem volt ennyi háztartási gép. Az ipari termelés is energiaigényesebb volt, ezért lehetett figyelemre méltó a megtakarítás. A közvilágítás abban az időben egy adott időpontban kapcsolt be, ma sötétedéskor egy számítógépes rendszer kapcsolja be. A fűtést ma már termosztát szabályozza, aminek nincs köze ahhoz, hány óra van. Lassan okafogyottá vált a nyári időszámítás. A statisztikák szerint is, a takarékosság az óraátállítással ma már utópia. Az Egyesült Államokban több felmérést végeztek. Ez azért érdekes, mert ott egyes államokban van, más államokban nincs óraátállítás. A statisztikák azt mutatják, alig van különbség az energiafogyasztásban, ott ahol átállítják az órákat azokhoz az államokhoz képest, ahol nem. Az Indiana állambeli városok közül 15-ben évente kétszer átállítják az órákat, míg 92-ben nem. A vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy nemhogy csökkennek az energiaköltségek az óraátállítás következtében, hanem esetenként növekedtek. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy télen a fűtést, nyáron a légkondicionálót kapcsolják be. Mindkettő jelentős fogyasztó. Télen megya fűtés, akkor is, ha nincsenek otthon az emberek. Nyáron pedig, ha korábban hazaérnek a munkából, azonnal bekapcsolják a légkondicionálót. Mindez több energiafogyasztással jár, mintha nem történne óraátállítás.
Évek óta vitáznak azon, hogy szükség van-e óraátállításra. A megváltozott életstílus és általában a fejlettebb technikai eszközök miatt már nem nagyon lehet energiaspórolásról beszélni. Ahol úgy döntöttek, hogy nem állítják át az órát, az emberi egészségre gyakorolt előnytelen hatásokra is hivatkoznak. A negatív egészségügyi vonzatokat azonban nem sikerült tudományosan is egyértelműen bebizonyítani. Legutóbb Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország döntött úgy, hogy nem állítja át az órákat a téli időszámításra. A döntéshozókat nem zavarta, hogy eredetileg a téli időszámítás a természetes, hiszen akkor delel a nap délben. Meghagyták télre is a nyári rendszert, azaz „eltették” jövő nyárra. Minszkben nyíltan kimondták, hogy a küszöbön álló orosz–kazah–fehérorosz vámunió létrejötte a valódi ok, amiért az oroszokéval megegyező időszámítás mellett voksoltak. Az idő tehát politika is? Minden bizonnyal. Emlékezzünk csak Sztálin 1929-es naptárreformjára, amikor ötnapos munkahetet vezetett be. A rendszer bevezetésével egyfelől arra törekedett, hogy a munkások körében megtörje a keresztény hagyományt – eltörölve az Úr napját, a vasárnapot – másfelől pedig totális befolyást akart a dolgozók életére. Fokozni akarta az ipar teljesítményét, azzal, hogy minden nap munkanap lett. Viszont a munkások más-más napokon használták ki szabadnapjukat, ezzel pedig befolyásolni lehetett, ki kivel érintkezik szabadidejében. Az ipar teljesítménye mégsem nőtt, a dolgozók elégedetlensége pedig olyan méreteket öltött, hogy végül vissza kellett állítani az eredeti rendszert. Próbáltak már sokan és többféleképpen az idő urai lenni, több-kevesebb sikerrel. Az idő ugyanis végül mindenkit legyőz, de amíg ez megtörténik – ezt a bizonyos „köztes” periódust – meg kell próbálni okosan és gazdaságosan eltölteni…
