Újabb jelentős kihívás és változás elé került a globális (kőolaj)kereskedelem, a nemzetközi gazdasággal és pénzügyi renddel együtt. Azzal, hogy Szaúd-Arábia hátat fordított a fél évszázadon át működtetett petrodollár rendszernek. A minap ugyanis jelezte, hogy nem hosszabbítja meg a konstrukció alapját képező informális (nem hivatalos) megállapodást, amelyet 1974-ben kötött az Egyesült Államokkal.
Ötven évvel ezelőtt Washington arra vette rá – a kiszolgáltatott helyzetbe került – Szaúd-Arábiát, a világ vezető kőolaj-exportáló hatalmát, hogy a gazdaságok működéséhez nélkülözhetetlen „fekete aranyat” kizárólag dollárért adja el a nemzetközi piacon. Az ebből származó bevételtöbbleteit pedig amerikai terepen fektesse be: akár cégekbe (erősítve az ottani gazdaságot), akár államkötvényekbe, azaz a „papírok” megvásárlásával hitelezze a gyakran felelőtlenül költekező USA-t. Cserébe az amerikai kormányzat katonai védelmet és (szükség esetére) gazdasági segítséget ígért, illetve biztosított a közel-keleti országnak.
A petrodollár kifejezés tehát nem pénzt jelent, hanem olyan „üzleti” modellt, amelyben a dollár kedvezményezett helyzetbe került a többi valutával szemben, és busás hasznot hajtott a pénzt kibocsátó országnak. És persze valamicskét azoknak is, akik dollárért adták a kőolajat (lásd: OPEC-tagok, amelyek 1975-ben követték a szaúdi példát).
Idővel a nemzetközi nyersanyag-kereskedelem elszámolásában is a dollár vette át a főszerepet.
A petrodollár-egyezmény egyéb, vaskos előnyökkel is járt az Egyesült Államok számára. Sőt az is elmondható róla, hogy a globális pénzügyek történetében kevés megállapodás bizonyult olyan hasznosnak egy ország számára, mint a petrodollárral kapcsolatos, amely lényegében az USA globális gazdasági dominanciájának biztosítéka lett.
Bár Szaúd-Arábia és a többi olajhatalom sem panaszkodhat, a legtöbbet mégis az Egyesült Államok nyert a sajátságos megoldással. Gazdasága folyamatosan hozzájutott a létfontosságú kőolajhoz, emellett megbízható és tartós partnereket szerzett államadósságának finanszírozásához.
A kőolaj (és a nyersanyagok) USA-dollárban való értékesítése révén az amerikai nemzeti fizetőeszköz a világ legfontosabb tartalékvalutájává vált. Ez pedig különösen előnyös volt az Egyesült Államok világgazdaságban elfoglalt pozíciójára, továbbá nemzetközi befolyására és vezető szerepének fenntartására. A kőolaj és a kulcsfontosságú nyersanyagok vásárlásához szükséges dollár iránti kereslet hatására folyamatosan erős maradt az amerikai valuta árfolyama, s az ennek köszönhető viszonylag olcsó import jól jött az amerikai fogyasztóknak. Az erős dollár ugyan nem kedvezett az USA exportőreinek, de fontos szerepet játszott a lakosság magas életszínvonalának megteremtésében, biztosításában.
A szaúdi döntéssel a petrodollár-rendszer újabb kihívással került szembe. A közel-keleti középhatalom immár egész biztosan nemcsak dollárban akarja adni a kőolajat, hanem euróban, kínai jüanban (renminbiben) és japán jenben is. A jelzés nem új keletű: Rijád már tavaly kinyilvánította, hogy „helyi valutákat” is elfogad az olajkereskedelemben, amely során az elszámoló egység a megkötött nemzetközi üzletek 80 százalékában még mindig a dollár.
A legújabb változás azonban tovább gyengítheti a dollárt, s globális tartalékvaluta-dominanciáját, illetve a keresletet iránta, s ezáltal az amerikai pénzügyi piacokat. Mindez kedvezőtlenül befolyásolhatja az USA kötvénypiacát is (értsd: az egekig érő államadósság kezelését), ugyanakkor megágyazhat a magasabb kamatoknak és inflációnak.
Még ennél is fontosabb, hogy a petrodollár-megállapodás megszűnte jelentős változást, átrendeződést hozhat a globális hatalmi (politikai) viszonyokban, gazdasági-pénzügyi feltételrendszerekben és kereskedelemben.
A változással megnövekszik a feltörekvő gazdaságok befolyása és erőre kap az új energiapolitika, ami tovább csökkentheti a világ kőolajfüggőségét. Új korszak bontakozik ki a globális pénzügyi rendszerben is, amelyben az amerikai dollár uralma még nyilvánvaló, de már nem garantált a nemzetközi szélviharban. A változások ellenére az amerikai dollár és gazdaság továbbra is erős, jól tartja magát.
De nemcsak Szaúd-Arábia, hanem egyre több ország (élükön Kínával és Oroszországgal) próbál eltávolodni attól a nemzetközi monetáris és geopolitikai rendtől, amelyet az USA alakított ki és ural(t). Ennek ellenére csekély az esélye annak, hogy azonnali nagy változás következik be a dollárelszámolásban, vagy az Egyesült Államok szerepében a Közel-Keleten, s másutt.
A tendencia mindazonáltal annak bizonyítéka, hogy folyamatosan csökken a globális valutapiacok és gazdaság, valamint a geopolitikai rend feletti amerikai ellenőrzés. Bár egyre több állam vállalja, hogy az USA-dollár helyett egyéb pénznemben számoljon el a kétoldalú kereskedelemben, továbbra sem szabad temetni az amerikai fizetőeszközt. Merthogy még mindig a világ első számú tartalékvalutája, és jó sokáig az is marad. Igaz, részesedése a központi bankok hivatalos állományában jócskán lecsökkent az elmúlt bő húsz évben: a 2001-es 72 százalékról a jelenlegi 57 százalékra. Ezzel szemben a jüan aránya több mint kétszeresére nőtt 2016 óta. Ám a vezető szerep megszerzésére törekvő kínai pénz 2022 őszén még így is csak a jegybanki tartalékok alig 2,8 százalékát képezte.
