Bíróságon vetett véget életének Jang Hoe-Dong dél-koreai szakszervezeti vezető, mert az állam meg akarta hurcolni az építőipari munkások jogaiért folytatott küzdelméért. Tavaly május 1-jén gyújtotta föl magát, nem sokkal azután, hogy megjelent a bírósági idézésen. Régen volt és tőlünk messze – mondhatnánk, de inkább ne tegyük.
Merthogy a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC), amely a világ több mint 200 millió munkavállalóját tömöríti, legutóbbi elemzése sok elgondolkodtató, sőt riasztó megállapítást tartalmaz Európáról is. A 151 országot érintő Globális Jogok Indexnek nevezett, immár 11. felméréséből megannyi lesújtó tényre derült fény erre az évre vonatkozóan is.
Az index több fontos szempont figyelembevételével ad átfogó képet, illetve minősítést (2014 óta) egyebek mellett a dolgozók és a szakszervezetek helyzetéről, világméretű küzdelméről, valamint az alapvető(nek gondolt) kollektív (munka)jogaik védelméről, betartásáról, egyúttal dokumentálja a nemzetközileg elismert jogok – munkáltatók és politikai hatalomtartók – általi megsértését. Az elemzés egyik megállapítása, hogy a kormányok és a vállalatok igyekeznek minél jobban megnyirbálni ezeket a jogosultságokat.
Dél-Korea csak egyike volt annak a több tucatnyi államnak, amelyek megsértették a szakszervezeti tevékenységhez való jogot. A felmérésből az is kiderült, hogy a vizsgált országok háromnegyede megtagadta a munkavállalóktól, hogy szakszervezetet alapítsanak, vagy csatlakozzanak hozzájuk. Bár ez némi javulás 2023-hoz képest, a helyzet aligha nevezhető rózsásnak. Marokkóban például a bíráknak is tilos szakszervezetet létrehozni. Ruandában pedig a biztonsági szolgálatok nem szervezkedhettek. Igen, ez Afrika, ahol minden elmaradott, jobb esetben is csak fejlődget – mondhatnák az okvetetlenkedők. Ámde mit szólnak ahhoz, hogy a világ egyik legfontosabb és legfejlettebb gazdaságának számító Japánban törvény akadályozza a tűzoltókat, a börtönőröket és a parti őrség tagjait, hogy szakszervezetbe tömörüljenek. Ez a regula ugyanúgy sérti az egyesülési szabadsághoz a jogot, mint a nála sokkal kevésbé fejlett országokban.
Az idén az ITUC által vizsgált országok 74 százaléka akadályozta új szakszervezet bejegyzését, szemben a tavalyi 73 százalékkal. Sokkal rosszabbak az eredmények a sztrájkjog érvényesítése terén, hiszen az a felmérésbe bevont országok 87 százalékában sérült. Ezen a területen nem változott semmi sem 2023-hoz képest. Mindez az jelenti, hogy világszerte tíz országból csaknem kilencben megsértették a sztrájkjogot. Ha ehhez még hozzávesszük azt az adatot is, amely szerint tíz országból nyolc megtagadta az alkalmazottaktól a jogot, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak a jobb munkafeltételekért, az tovább árnyalja az egyébként sem örömteli állapotokat.
Szembeötlő az is, hogy a foglalkoztatottak 44 országban szembesültek hatósági, vagy egyéb erőszakkal, amikor megpróbáltak jobb munkakörülményeket szervezni és követelni. Még ennél is sokkal több helyen (csaknem 74 országban) vették őrizetbe, vagy tartóztatták le őket, ami ugrásszerű növekedés a múlt évhez viszonyítva, amikor is ebbe a körbe még „csak” 69 állam tartozott.
Jogorvoslatra azonban csak kevesek számíthattak. A munkavállalók és az érdekeiket képviselő szervezetek ugyanis az országok majdnem kétharmadában nem, vagy csak korlátozottan fértek hozzá az igazságszolgáltatáshoz tavaly is és az idén is.
Az év szintén aggasztó fejleménye, hogy a megvizsgált országok 49 százalékában tartóztattak le, vagy vettek őrizetbe önkényesen szakszervezeti tagokat, szemben a 2023. évi 46 százalékkal, miközben tíz állam közül négy megtagadta, vagy korlátozta a szólás- és gyülekezési szabadságot. Franciaország egyike volt annak a 131 országnak, amely megsértette a sztrájkjogot azzal, hogy bíróság elé állította azokat a szakszervezeti tagokat, akik részt vettek a nyugdíjtörvény módosítása ellen szervezett tavalyi tömegtüntetésekben. Néhol tüntetni sem kell, akkor is börtönbe kerülhetnek szakszervezeti tagok. Mianmarban például a 2021. évi katonai puccs óta sokat tartóztattak le közülük, majd száműzetésbe kényszerítették őket.
Mianmar azzal is magára vonta a figyelmet, hogy az idén bekerült abba a csoportba, amelynek mind a tíz országa a legrosszabb feltételeket biztosítja a dolgozók számára.
A munkavállalók és a szakszervezetek jogainak, illetve szabadságának helyzetét tükröző ITUC-féle globális index az idén mindössze kettőben (Brazíliában és Romániában) javult számottevően, tizenháromban pedig csökkent az előző évhez viszonyítva.
A munkavállalói jogok tekintetében továbbra is a Közel-Kelet és Észak-Afrika a világ legrosszabb régiója. A dolgozókat itt fosztják meg jogaiktól a legnagyobb mértékben. A listán Európa a sor végén kullog, ami ebben az estben jót jelent, de mégsem annyira. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség szerint a felmérések kezdete óta ezúttal Európában mérték a legnagyobb visszaesést, ami azt jelzi, hogy a kontinens „dolgozóközpontú” társadalmi modelljét a kormányok és a vállalatok gyorsuló ütemben teszik tönkre. Nem szabad megfeledkezni azonban arról sem, hogy a leginkább dolgozóbarát országok kizárólag az ókontinensen találhatóak. Ezek: Ausztria, Dánia, Izland, Írország, Németország, Norvégia, Olaszország és Svédország.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
