Ragaszkodva korábbi ígéretéhez, Kijev nem hosszabbította meg az orosz földgáz ukrajnai tranzitjára vonatkozó – 2019-ben aláírt – államközi szerződést, amelynek érvényessége tavaly decemberben lejárt. A döntéssel januártól leállt az orosz energiahordozó áramlása az Ukrajnán áthaladó – a jelenlegi állapotokban ironikusan hangzó – Testvériség csőrendszeren. Emiatt több európai (uniós) ország irányába is szünetel a szállítás. Az ominózus ukrán tranzithálózat közvetlenül kapcsolódik Szlovákia, Magyarország, valamint Moldova és Románia vezetékrendszeréhez, amelyek a gázt továbbjuttathatják Ausztriába, Csehországba, Németországba és Olaszországba. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közölte, hogy hazáján keresztül évente 130 milliárd köbméter orosz gázt továbbítottak Európába.
A korábbi fogadó országokat nem küldte padlóra a változás, mivel máshonnan is beszerzik a kiesett mennyiségeket. Csak éppen drágábban. Az orosz földgáz jelenleg az EU importjának legfeljebb 10 százalékát teszi ki, amelynek egyharmada érkezett Ukrajna felől.
Az ország elleni orosz agresszió előtti évben, vagyis 2021-ben Európa földgázszükségleteinek 40 százalékát (évi 220–240 milliárd köbmétert) a Moszkva felügyelte Gazprom energetikai óriásvállalat biztosította. A megrendelt mennyiségek négy éve még négy nagy csőrendszeren keresztül érkeztek a kontinensre. Jelenleg már csak egyen: a hazánkat is ellátó Török Áramlaton, amely – Ukrajnát megkerülve, a Fekete-tengert átszelve – Törökországba és néhány európai országba, köztük Bulgáriába és Magyarországra továbbít orosz gázt.
Ukrajna évtizedek óta fontos tranzitútvonal, így most az a kérdés, hogy döntése tartós lesz-e, s milyen hatással lesz Európára. Az már nyilvánvaló, hogy Kijev az intézkedéssel megfosztotta magát a tranzitdíjtól, amely eddig 800 millió és egymilliárd dollár között váltakozott évenként.
Moszkva sem örül, sőt azt szeretné, ha visszaállna a régi gyakorlat, mivel számára is bevételkiesést jelent a zárlat. A korábbi mennyiségek helyett ugyanis évente már csak 160–170 milliárd köbmétert tud eladni Európának, a fennmaradó részt pedig nehezen irányítsa máshová. Becslések szerint az új helyzetben évenként hatmilliárd dollárral kevesebb összeg kerülhet az orosz államkasszába.
Az ukrán elnök ezt kedvezően értékelte. Sőt a gázcsap elzárását „történelmi eseménynek” minősítette, illetve olyan intézkedésnek, amely „pénzügyi veszteségeket” okoz a hazája ellen évek óta háborút viselő Oroszországnak. Arról már nem beszélt, hogy a döntés milyen hatással lehet hazája gazdaságra, illetve a lakosság életszínvonalára. Hallgatása nem véletlen, hiszen Kijevnek is bevételkieséssel kell számolnia, a hiányzó részt pedig pótolni kell. Már a módszert is megtalálta: árat emeltek, megnégyszerezve a hazai gázszállítás díját, ami drágulásokhoz vezetett.
Kijev lépése sehol sem okozott válságot Európában, de néhol kemény bírálatok hangzottak el. Az Európai Bizottság azonban higgadtan reagált. Megüzente, hogy az EU infrastruktúrája „elég rugalmas ahhoz, hogy ne orosz eredetű földgázt szállítson”. A hiányzó mennyiséget alternatív útvonalakon keresztül szerzik be, s így a hatás minimális lesz.
Az Unió már 2022 óta igyekszik minél jobban függetleníteni magát az orosz gáztól. Inkább a közel-keleti kitermelőket részesíti előnyben, és – Washington nyomására a jóval drágább – amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) kényszerül megvásárolni. LNG jön Oroszországból is, szintén hajókon és a vezetékesnél jóval drágábban.
Azzal, hogy Ukrajna megszüntette az orosz gáztranzitot, az EU-ban 50 euróra emelkedtek az árak megawattóránként, először több mint egy éve. A történtek ellenére az uniós tárolók készletei jelenleg jól állnak (átlagtöltöttségük 72–75 százalékos).
Ám Szlovákia elégedetlenkedik, és ellenintézkedéseket helyezett kilátásba. Az orosz szállítások leállítása által leginkább érintett szlovákok (és osztrákok) nem a hiánytól tartanak leginkább, hanem a gáz árának (hazai) emelésétől. És az sem mindegy az állam számára, hogy a területén továbbított orosz földgáz után járó évi 500 millió euró tranzitbevételről le kell mondaniuk, illetve gondoskodniuk kell a veszteség pótlásáról.
Nálunk szerencsére nincsenek ilyen gondok. Szerbiába másik csövön érkezik folyamatosan Oroszországból a földgáz. A Török Áramlathoz kapcsolódó Balkáni Áramlaton át.
Nincs ilyen szerencsés helyzetben az Ukrajna szomszédságában elterülő és szintén európai uniós tagságra készülő Moldova, amelynek Oroszország január 1-jétől nem hajlandó gázt szállítani. Hivatalosan azért, mert Moszkva szerint az ország 709 millió dollárral tartozik a Gazpromnak, amit az adós tagad, azt állítva, hogy a fizetendő összeg mindössze 8,6 millió dollár. Nem hivatalosan alighanem egészen másért rendelték el a szünetet. Az orosz földgáz külkereskedelmével is foglalkozó Gazprom döntésére ugyanis nem sokkal azután került sor, hogy tavaly novemberben Maia Sandu nyugatbarát elnök nyerte meg ismét az elnökválasztást az oroszbarát Szocialista Párt (PSRM) támogatta Alexandr Stoianoglo ellenében.
Moldova szerint Moszkva fegyverként használja a gázt. Mégpedig arra, hogy destabilizálja az országot, s a zűrzavart kihasználva megszerezze felette a teljes ellenőrzést.
Nyitókép: Pixabay
