Hevesen bírálta nemrég Donald Trump amerikai elnök az ukrán hivatali partnerét, mert elsőre visszautasította a tőle érkezett ajánlatot. Volodimir Zelenszkij szinte azonnal meg is kapta az illegális diktátor és a háborút kirobbantó megkülönböztető címet a magát királynak képzelő tengerentúli vezetőtől. (A koronával uralkodók sorába február 19-én sorolta be magát, miután megszüntette a dugódíjat New Yorkban, majd a közösségi médiában erről közzétett rövidhír végére odabiggyesztette az „Éljen sokáig a király!” megjegyzést, így dicsérve saját intézkedését.)
No de mit is kínált Trump az ukrán államfőnek? Egy ügyletet, amellyel Kijev (a remélt tűzszüneti egyezmény aláírása után) kárpótolná, ellentételezné azt a 350 milliárd dollárt, amennyit állítólag a háborúban támogatásként kapott az Egyesült Államoktól. A Trump által elvárt jóvátétel összege 500 milliárd dollár volt, ami talán a további amerikai támogatások összegét is tartalmazta.
Ám a „partnerségi megállapodásnak” nevezett kárpótlási szerződés tervezetébe olyan követelések is bekerültek, amelyeket Kijev megalázónak tartott, s úgy ítélte meg, hogy az ország – háború utáni – kifosztását vetítik előre. A Trump-ajánlatot ismerőket megdöbbentették az elvárások, amelyeket irreálisnak és eltúlzottaknak minősítettek. Szerintük az amerikai elnök – GDP-arányosan – sokkal nagyobb jóvátételt várt el (a lerombolt, s területeinek húsz százalékától, csaknem 120 ezer négyzetkilométertől megfosztott) Ukrajnától, mint amennyit az I. világháború befejezésekor a győztes antant hatalmak az agresszor és a vesztes Németország nyakába varrtak a békeszerződésben. A kívülállóknak úgy tűnt, hogy az ukrajnai háború mielőbbi lezárását sürgető amerikai elnök meg akarja büntetni Kijevet, az agressziót indító Oroszországot és elnökét, Vlagyimir Putyint pedig fel akarja menteni minden felelősség alól.
Ukrajna végül engedett, s a héten elvi keretmegállapodást kötött az ásványkincseiről az Egyesült Államokkal. Csak éppen nem olyat, amilyet Trump eredetileg szeretett volna. Sikerült kompromisszumot elérnie, több elfogadhatatlannak tartott követelés mellőzésével, vagy enyhítésével. A Kijevben korábban erősen kifogásolt és túlzónak minősített 500 milliárd dolláros igény pedig kimaradt a megállapodásból.
A (jövőben még kiegészíthető) egyezség értelmében a két ország vagyonalapot hoz létre, amelybe Ukrajna befizeti az állami tulajdonban lévő erőforrások és ásványkincsek (köztük a földgáz, a kőolaj és a ritkaföldfémek) jövőbeli közös kitermeléséből és értékesítéséből befolyó összeg felét, valamint a kikötői bevételeit. (A megállapodás nem vonatkozik az érintett ágazatokban már működő állami vállalatokra; azok bevételei az államkasszába kerülnek.) Az így keletkező saját vagyont az alap hazai programokba, cégekbe, vállalkozásokba fekteti, segítve Ukrajna gazdasági fejlődését.
Az amerikaiak az új egyezségre sem panaszkodhatnak. Hatalmas ásványkincs vár ugyanis arra, hogy kibányásszák, értékesítsék. Persze tetemes beruházásokra is szükség lesz a kitermelés beindításához, felpörgetéséhez, ám a várható bevételek és profitok nagysága is ígéretesnek tűnik. A (föld mélyén rejlő) vagyon értékét legalább 12-15 ezer milliárd dollárra becsülik a szakemberek, de elképzelhetőnek tartják a 20 ezer milliárdot (!) is.
Ám a kincseket rejtő területek jelentős részére már rátették a kezüket az oroszok. Ezt sokan nem tartják meglepőnek, hiszen meggyőződésük, hogy a háború egyik fontos, de nyíltan nem hangoztatott célja épp ezeknek az értékeknek a megszerzése. Hogy azután a kitermelésükből származó haszon Moszkvában landoljon.
Ukrajnából azok a nyersanyagok, illetve ásványkincsek kellenek mindenkinek, amelyek nélkülözhetetlenek a gyorsuló globális technológiai fejlődés szempontjából. Közéjük tartoznak a kritikus ásványi anyagok és a ritkaföldfémek. Trump meg is mondta: neki nagyon kellenek az utóbbiak. Legalábbis ami a lelőhelyekből még ukrán ellenőrzés alatt maradt.
A kritikus nyersanyagokhoz tartozik egyebek mellett a kobalt, a nikkel és a lítium. A ritkaföldfémek csoportjában pedig olyan különlegességek találhatók mint az európium vagy a szamárium.
Ha valaki nem tudná: Ukrajna rendelkezik a legnagyobb lítiumkészlettel Európában. Az űripar és a repülés számára nélkülözhetetlen titánból is nagyon jól áll: a globális kitermelés hét százaléka a területén zajlik. De egyebekkel is dicsekedhet. Így az atomerőművek fűtőanyagaként is használt uránnal. Az uránérckészletei a leggazdagabbak a kontinensen. Összesen 21 lelőhely van belőlük az országban.
A kritikus ásványi anyagok és a ritkaföldfémek egyre keresettebbek a világon. Stratégiai jelentőségűek, mert helyettesíthetetlenek a jelenlegi technológiákban. Nélkülözhetetlenek az elektromos járművek és a hozzájuk tartozó akkumulátorok gyártásában, a szélturbinák és napelemek előállításában, illetve az olyan iparágakban, amelyek nélkül nincs zöldátállás. A korszerű elektronikai eszközökbe, a chipekbe, a (hordozható) számítógépekbe, mobiltelefonokba, s az egyéb „kütyükbe” is jut belőlük, miként szinte mindegyik háztartási készülékbe.
Nyitókép: Donald Trump (Fotó: Beta/AP)
