Bár a mezőgazdasági minisztérium ajánlásának értelmében a tejgyáraknak továbbra is át kellene venniük a gazdáktól a tejet, függetlenül annak minőségétől, a zombori és más szerbiai tejgyárak után tegnap a szabadkai tejgyár is olyan döntést hozott, hogy átmenetileg beszünteti a tej átvételét. Ezt megelőzően hétfőn Szabadka, Zenta és Magyarkanizsa területén huszonhat tejátvevő helyen állították le a tejátvételt. Ezeken az átvevőhelyeken ugyanis megállapították, hogy az átadott tejben az aflatoxin mennyisége meghaladta a literenkénti 0,05 mikrogrammot – nyilatkozta lapunknak Sándor József, a Szerbia Egyesült Régiói pártunió köztársasági parlamenti képviselője, aki tavaly júliusáig 21 éven át volt a felsőhegyi Napredak Mezőgazdasági Szövetkezet igazgatója. Sándor úgy tudja, hogy jelenleg nagyjából 400 ezer liter tejet nem vesznek át naponta az országban.
– A mezőgazdasági minisztérium már megkezdte a tárgyalásokat a tejgyárak illetékeseivel a jelenlegi helyzet megoldásával kapcsolatban. Felvetődött annak a lehetősége is, hogy a termelőket majd kártalanítják valamilyen formában. A minisztérium elfogadott egy akciótervet, amely valószínűleg szerdán kerül a köztársasági kormány elé. Ennek a tervnek az értelmében a bejegyzett fejősteheneket tartó termelők meghatározott mennyiségű, 2012 előtt termett kukoricát fognak kapni az árutartalékokból. Emellett a termelők bejegyzett teheneik számától függően bizonyos mennyiségű minazelt is kapnak. A minazel semlegesíteni képes az aflatoxint a takarmányban. Arról is szó volt, hogy ameddig nem oldják meg a jelenlegi helyzetet, addig talán fel kellene függeszteni a rendelkezést, amelynek értelmében a tejben literenkénti 0,05 mikrogramm aflatoxin jelenléte a megengedett, vagyis ki kellene tolni a meghatározott határértéket.
– Ha a szerb kormány és a köztársasági parlament más ügyekben is könnyedén hoz döntéseket bizonyos dolgok kitolásáról, akkor ezzel kapcsolatban is megtehetnék. Példaként említeném a közjegyzőkről szóló törvény módosítását, amely értelmében egy évvel tolnák ki a közjegyzők munkába állásának időpontját. Nem értem, miért lenne nehéz elismerni, hogy Szerbiában jelenleg problémákba ütközik az aflatoxinnal kapcsolatos rendelkezés végrehajtása és a vonatkozó mérce betartása, mivel a termelők nem készültek fel erre. A szakmának kellene megállapítania, hogy meddig kellene elhalasztani a mérce alkalmazását. Időközben persze meg kellene alapítani a nemzeti laboratóriumot, a mezőgazdasági szakszolgálatoknak pedig rendszeresen kellene tájékoztatniuk, oktatniuk a termelőket, hogy hogyan lehet olyan tejet termelni, amelyben egyáltalán nincsen aflatoxin. Mivel ez ugyebár lehetséges. Magyarországon nulla tolerancia van hatályban ennek a méregnek a jelenlétével kapcsolatban. Szerbiában az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan eddig literenkénti 0,5 mikrogramm volt a megengedett. Az egyik probléma az, hogy ismét elfogadtunk egy európai intézkedést, gazdáinkat és ellenőrzőszerveinket azonban nem készítettük fel a végrehajtásra. Így törhetett ki a mostani botrány, amelyet egyébként mesterségesen gerjesztettek. A tej most sem szennyezettebb, mint eddig volt, ezúttal azonban felfújták a történetet. Egyébként pedig legalább ötven évig ittuk azt a tejet, amely 0,5 mikrogramm aflatoxint tartalmazhatott – magyarázta Sándor.
Kérdésünkre válaszolva, hogy milyen hatással lenne a polgárok egészségére, ha mondjuk ismét 0,5 mikrogramm aflatoxin lenne megengedett a tej literjében, Sándor kifejtette: a szakemberek és az orvosok nyilatkozatai szerint nem veszélyes ilyen tejet fogyasztani. Az orvosok szerint esetleg akkor jelenthetne veszélyt, ha valaki mondjuk harminc éven át napi legalább három liter ilyen tejet fogyasztana, tette hozzá Sándor, aki másik kérdésünkre, hogy ki okolható a gazdák felkészületlenségéért, a következőképpen nyilatkozott:
– A gazdák semmiféleképpen nem hibásak. Szerbiában egy igen jól felépített mezőgazdasági szaktanácsadói hálózat van, amelynek munkatársait meglehetősen jól megfizetik. Nekik már idén szeptemberben tájékoztatniuk kellett volna a gazdákat arról, hogy a tavalyi szárazság milyen következményekkel járhat. Az aflatoxint termelő penészgombát már valamikor október végén kimutatták a kukoricában. Akkor azonnal le is állt a tengeri kivitele. A gazdáknak el kellett volna mondani, hogy a minazellel, amely egy könnyen beszerezhető szerbiai termék, semlegesíthető a toxin. Mindez azonban elmaradt.
Újabb kérdésünkre válaszolva, hogy hogyan ölthet ekkora méreteket az aflatoxin-szennyezés, amikor a mezőgazdasági minisztérium tavaly november elején megcáfolta a független SGS Group laboratóriumok megállapítását, hogy a tavalyi kukoricatermés 44 százaléka sem emberi, sem állati fogyasztásra nem alkalmas a szóban forgó méreg megengedettnél nagyobb jelenléte miatt, és tudatta saját laboratóriumi vizsgálatainak eredményét, hogy a kukoricatermésnek csupán hét százalékát érinti a szennyezés, Sándor kifejtette: annyit tud, hogy a felsőhegyi Napredak Szövetkezetet a külkereskedők valamikor október végén értesítették arról, hogy a tavalyi kukoricatermés java része alkalmatlan kivitelre. Csak azt a terményt lehetett külföldre eladni, amelyet azonnal a betakarítás után leszárítottak a mesterséges szárítókban, magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy a gazdák többsége azt hitte, a hatalmas szárazság miatt nincsen szükség a tengeri kiszárítására, ugyanakkor a központi magnál a nedvesség megmaradt és onnan indult a szennyezés.
– Azt persze nem tudom, hogy a köztársasági mezőgazdasági minisztérium milyen vizsgálatokat végeztetett el, mint ahogyan azt sem, hogy a tárca szerint a tavalyi kukoricatermésnek hány százaléka felhasználhatatlan. Azt viszont tudom, hogy a felsőhegyi szövetkezet november óta nem tud kukoricát vásárolni. Elég csak megnézni a terményt, azonnal látszik, hogy mi a helyzet. A kukorica beteg. A tavalyi termés java része penészes, aflatoxinnal szennyezett. Azt szintén nem tudom, hogy a mezőgazdasági minisztérium és a titkárság mit tettek ennek tekintetében. A tározókban azonban biztosan ellenőrzik a kukoricát, minden egyes átvett kilogrammot és kezelik is a terményt. Azt a kukoricát nem kezelték, amely a termelőknél maradt. Itt kezdődik a másik hatalmas probléma. A vajdasági termelő megszokta, hogy a kukoricát nem azonnal a betakarítás után morzsolja le, hanem vár és csak akkor viszi el a takarmánykeverőbe, amikor egy kis pénzre van szüksége. Mindenki csődöt vallott. Úgy a köztársasági minisztérium, mint a tartományi titkárság. Ennek hatalmas leckének kellene lennie minden illetékes számára. Olyan problémáról van szó, amelyet kezelni lehetett volna. A történteket most politikai visszaélésre használják fel. Attól tartok, hogy a tejgyárak is visszaélnek a történettel. Az országban elég tej van. A farmok és a nagygazdák becsületesen termelnek, többlet tejtermelés folyik. Éppen ezért a tejgyárak a tej egy részéből tejport kényszerülnek készíteni, mert az országban nem elég nagy a piac a megtermelt tej eladására. A gyáraknak jól jöhet, hogy az aflatoxinra hivatkozva nem veszik át a tejet, vagyis nem kell pénzt kiadniuk. Ebben a történetben a legnagyobb károsult a gazda. A szennyezettség nem akkora mértékű, hogy a lakosságnak bármi baja lehetne a tejfogyasztás miatt – összegezte Sándor.
Megjegyzésünkre reagálva, hogy a polgárok és a fogyasztók talán mégis károsultak, már csak azért is, mert kezdve a kukorica szennyezettségétől egészen a tej valós minőségéig sokadszorra nézte az államhatalom őket hülyének, Sándor elismerte, hogy ez valóban így van. Kérdésünkre, hogy az ismert tények függvényében az illetékesek közül le kellene-e valakinek mondania, beszélgetőtársunk kifejtette: bizonyos fokú felelősségvonásra biztosan sor kerül. A lemondások lehetőségével kapcsolatban azonban nehéz nyilatkozni, hiszen túl összetett és túl sok szereplőjű problémáról van szó, mondta Sándor.
