A Magvető melléklet tavaszi nyereményjátékának fődíja, a vetéselőkészítő, amit az előfizetők között sorsoltunk ki, a napokban érkezett meg a nyertesekhez, a csantavéri Bazsó családhoz, akik szerény izgalommal várták, hogy végre átvehessék az adai Agromerkur által felajánlott gépezetet.
Mint azt Bazsó Tibortól, a családfőtől megtudtuk, ez idáig még nem nyertek soha semmit. Kisebb ajándékokat talán, éppen ezért volt nehéz elhinni, hogy ők nyerték meg a fődíjat.
– Hasznát vesszük ennek a gépnek, mert segít majd a munkálatoknál és a traktorhoz is kapcsolható. Eddig tárcsával és fogassal végeztük a talajmunkákat, külön-külön. De ilyenkor a traktor után kemény maradt a föld, és rossz volt vetni. Ezzel a gépezettel ezt ki lehet küszöbölni – magyarázta Tibor.
Bazsó Márta, Tibor felesége elmondta, hogy már régóta olvassák a Magvetőt.
– Alig várjuk keddenként. Ha nem a reggeli kávézással és a Magvetővel kezdjük a napunkat, akkor este olvassuk. Kimondottan a Megvetőt szeretem olvasni. Először a dohánytámogatások miatt vettük meg – hallottuk Mártától.
– A hétvégi Magyar Szót általában megvesszük, de a keddit okvetlenül – emelte ki Tibor.
– Már azt hittük, hogy lemaradunk a nyereményjátékról, mert későn kaptuk meg a befizetőlapot. Azon gondolkodtam, hogy az sem fog sikerülni, hogy olcsóbban kapjak újságot, meg hát nyerni is szerettünk volna valamit – mondta Margit, majd hozzátette: – A magas nyomású mosóra pályáztunk, mert a fiam már régen tervez venni, ugyanis azzal könnyebb a traktort lemosni. Mondtam is a fiamnak, hogy ne vegyen, majd nyerünk – mosolygott a háziasszony.
– Egyik este megcsörrent a telefon. Engem kerestek, és közölték velem, hogy megnyerte a főnyereményt. Magam sem tudom, mit válaszoltam. A család rögtön itt termett körülöttem, de szóhoz sem tudtam jutni. Megköszöntem, és letettem a telefont. Annyit sem tudtam mondani, hogy hurrá vagy örülök, nem tudtam mit kell válaszolni – mesélte még most is meghatódva a szerencséjükön Margit, majd hozzáfűzte: – Aznap mindannyian nagyon fáradtak voltunk, de senki sem tudott aludni. A fiam, mikor meghallotta, mindjárt azt mondta, hogy akkor én megyek érte, senki más. Nagyon megörültünk. Ugye gyerekek? – fordult Márta a gyerekei: Ágota és Árpád felé nevetve.
Megtudtuk, hogy nagy becsben tartják majd az új berendezést, de azért kölcsönadják majd a rokonoknak is, hiszen ez a gyakorlat már évek óta náluk, hogy amivel tudják, segítik egymást.
